Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-03-02 / 3. szám
1998/3. szám KÖZÉLET - ÖNKORMÁNYZAT 3 PARLAMENTI KÉPVISELŐ-JELÖLTEK „Politikusként is Erzsébetvárosból indultam...” Dr. Kónya Imre a rendszerváltás idején a Független Jogász Fórum vezetője. Az Ellenzéki Kerekasztal megalapítója és szóvivője. A Boross-kormányban belügyminiszter. Most a Magyar Demokrata Néppárt vezéralakja, országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke, Erzsébetváros ország- gyűlési képviselő-jelöltje. Jászai Mari téri dolgozószobája falán Antall József képe díszeleg.- Kónya Imrét nem nagyon kell bemutatni az erzsébetvárosiaknak, mert közülük indult, s most ismét az ő bizalmukra számít.- Valóban itt születtem, itt cseperedtem fel, itt nevelkedtem. A Péterfy Sándor utca és környéke volt a mi világunk, a mi „Csi- kágónk”, s tagadhatatlan a nosztalgia, ha ezekre az időkre gondolok. Édesanyám most is ott lakik, gyakran látogatom. A Péterfy utcáról mindig a nagy focizások jutnak az eszembe. Amikor itt gyerekeskedtünk, akkor még kevés autó járt, nyugodtan lehetett az utcán focizni, s a kapualjakat focikapunak használni, oda ívelgetni a labdákat... Az utca volt a mindenünk, emlékszem, augusztus 20-án az utcáról csodáltuk a tűzijátékokat, asztalokat, székeket is kihoztak a környékbeliek, családias volt a hangulat. A Hemád utca 3-ba és 46-ba jártam iskolába, középiskolába pedig a Szt. István Gimnáziumba. Később, az egyetem után a Thököly úton dolgoztam egy ügyvédi munka- közösségben. De Erzsébetvárosból indult politikai pályám is...- Az ügyvédi pályáról nehéz vagy könnyebb volt átváltani?- A ügyvédkedés mindenképpen jó iskola volt, elsősorban a tapasztalatszerzés miatt. A válóperektől a gyilkosságokig mindennel foglalkoztam. A legkülönbözőbb emberek napi gondjait belülről ismertem meg. Eközben a közszereplést is megszoktam. így nem voltam lámpalázas a Kerekasztal tárgyalások nyitóülésén 1989. június 13-án sem, amikor az akkor még mindenható Grósz Károly szemébe mondhattam: „Odavitték az országot, ahová jutottunk!” A rendszerváltás idején mi, ellenzékiek is fórumot kaptunk, szerepeltünk a tévében is, írtak már rólunk. Ebben az időben történt, hogy Erzsébetvárosban, gyors ebédért beugrottam a henteshez főtt kolbászt enni. A főnök megismert, s oda szólt a pultoshoz: ’’Jól mérd meg neki, ne sajnáld, mert velünk van...!”- Tehát kellemes emlékei vannak a kerületből. Vajon ma milyennek látja Erzsébetvárost, az Ön ,, Csikágóját? ”- Szomorúan látom, hogy „Csi- kágó” közel sem kapta meg azt a figyelmet, törődést, ami megilletné! Rossz kedvet keltő híre lett, nagyon lerobbant a városrész, amiről legkevésbé lakói, polgárai tehetnek. Nem kielégítő a közbiztonsága, lepusztultak a valaha nagyon szép lakóházai. Rend- behozataluk költségeit sem a lakóközösségek, sem az önkormányzat nem képes fedezni. Szerintem csak egy átfogó kormányprogram segíthetne. Képviselőként ezt is szorgalmaznám.- Tehát van rálátása a dolgokra, a dolgok menetére, élő kapcsolata vannak a kerület lakosaival.- Nagyon sok barátom, ismerősöm van a kerületben. Az emberi kapcsolatok nagyon fontosak, s politikusként is csak tanulhat ezekből az ember. Még belügyminiszter voltam, amikor hivatalból is gyakran találkoztam a rendőrség vezetőivel, de egyszer alkalmam volt hosszabb ideig elbeszélgetni egy rendőr tizedessel, aki a végén azt mondta: ’’Bevallom miniszter úr, hogy eddig elég rossz véleményem volt magáról, de most, hogy így elbeszélgettünk, maga egész rendes ember...” Szóval fontosak az emberi kapcsolatok, lényeges a tájékozódás. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a Néppárt Dohány utcai irodájába rendszeresen, folyamatosan találkozzunk az érdeklődő polgárokkal, s változatos programokat is kínálunk, hogy betérjenek hozzánk, akár egy csésze teára is.- Nem igazán újság, hogy menynyire elfoglaltak a politikusok. Mégis, ha van némi „szabad ideje”, akkor mit csinál a legszívesebben?- A családom körében nagyon jól érzem magam, két fiam van, a nagyobbik végzős műegyetemista, a kisebbik tavaly érettségizett, egyenlőre keresi a helyét. Szívesen megiszom barátaimmal egy-egy korsó sört, a kisvendéglőket sokkal jobban szeretem, mint az előkelő fogadásokat, melyeket, ha lehet, akkor elkerülök. Sajnos a fociból már kiöregedtem, de máig büszke vagyok arra, hogy az ügyvédek válogatottjával Nápolyba is eljutottam, ahol a San Paolo Stadionban évekkel korábban játszottam, mint Maradona. Bizony a tenisz és a hébe-hóba síelés nem igazán helyettesíti az ádáz focicsatákat. A csapatjátékot mindig is többre becsültem az egyéni sportágaknál... Varga László ' Választás közeledvén tűnődöm rajta, nem kellene-e a közbeszerzési pályázatot kiírni politikai koncepcióra. Ugyanis ebből a lehető legjobb kellene nekünk. De nem feltétlenül azzal együtt, aki kitalálta. Nem feltétlenül, mert néha kiderülhet, hogy jó volt a gondolat, de nem tudják megcsinálni. Azután pályáztatni kéne arra is, hogy a nyertes politikai koncepciót ki valósítsa meg. Kinek van jobb szakgárdája. Na, de semmi esetre sem koncesszióban. Úgy könnyű és drága. Drágán nekem is lenne egy-két bennfentesem. Gyanítom persze, hogy így esetleg sorvadásnak indulnának a politikai éceszek Mindenki megcsinálni akarná inkább, mint kitalálni, ismervén a szerzői jogdíj alacsony színvonalát. Gründolhatnánk egy-két államférfi szabóságot is, lehetne persze egész, mint ahogy megyen, akkor jó lenne akár áltudományosan, de meggyőzően elmeséltetni magunknak, hogy a dolgok lassan bár, mégis sínre kerülnek, hinni, hogy a nagybecsű fizika szent Áltudományosan J az szellemi lepárló üzem, karizma bodybilding klub, csak a kínálat feljavuljon. Úgy tűnik, elnököt még egy ideig legfeljebb újra választhatunk, mert választani, mintha nem lenne miből. Vagy abba is bele lehet jönni szeretem csinálni alapon? Ha mégsem megy másképp ez az törvényei szerint történnek a dolgok velünk. Hogy pofára esni csupán a gravitáció útján lehet, hogy van, csak itt-ott lukas a szociális háló, hogy a néha ármányosnak tűnő politikai erők a természet tisztelendő szabályai szerint törnek felfelé, mint borban a gyöngy, s hogy amikor a politikai porondra sodródott A képviselők a fény sebességével távolodnak romantikus könnytől nehezült zsebkendőiket lengető választóiktól, s bújkálnak előlük padot, küldetést, eszmét cserélve. Tűnődöm azon, nem kellene-e lepaktálnunk nekünk magyaroknak egymással, kimérlegelve voksainkkal a legtágabb koalíciót, hogy hasonlítson a magyar valóságra a Ház, hogy ne az a sok lúd győzzön mégse odabent, hanem ez a nagy - bár meglehet disznó - mégis egyetlen autentikus és legitim nép idekint. D- Vektor j
