Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-12-02 / 16. szám

10 1998/16. szám ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK Száz év magany (Folytatás 1. oldalról) Feri bácsiról termé­szetesen nem feled­kezett meg sem a Dózsa György út 46. szám alat­ti Gondozási Központ - ahonnan Erzsiké jár rendszeresen az idős házaspárhoz - kollek­tívája, nyugdíjasai, sem a VII. kerületi önkor­mányzat vezetősége. Közösen köszöntötték nélkül... „A száz évért meg kel­lett szenvedni” - mondta mosolyogva az ünnepelt arra, minek tulajdonítja hosszú életét. Kilenc gyerek eltartása, tisztes­ségben való felnevelése bizony nem volt könnyű feladat a Tápiósülyön született, és egészen a fővárosba költözésig ott is élt egykori cipésznek és nejének. Ám Feri bá­Feri bácsi feleségével, Magdikéval a centenáriumi születésnapon fel november 18-án a Központ klubtermében rendezett kis ünnepé­lyen. Virágcsokrokkal, ajándékkosarakkal, na és tortával kedvesked­tek. Köztük Kpi-^mzay Annamária, afpolgár- mester és d,:\, Szabó Zoltán polgánnester is, aki egyúttal Göncz Ár­pád köztársasági elnök üdvözlő levelét is át­nyújtotta Feri bácsinak. Lendvay Piroska írásai, Galambos Anita fotói. esi sosem adta fel, lehe­tett háború, éhínség ő sosem csüggedt. Akkor sem, amikor ’63-ban el­vesztette feleségét. Ha- marosan egymásba sze­rettek az újsághirde­tésen keresztül megis­mert Magdikéval. S ak­kor sem, amikor egymás után elment Feri és La­jos fia, s Magdi lánya. Tovább élnek „benne”, a fájdalmára pedig gyógy­írként hatnak szeme fé­nyei: unokái, dédunokái... késig kostolózhat. A kiírás viszont ne tévesszen meg senkit, hiszen nemcsak hideget, meleget is adnak a kicsi konyha kapacitásá­hoz mérten. Melegen a- jánlják például 70-ért a le­veseket, 150-ért a főzelé­keket (naponta legalább két „ízben”). A készételek közül a legdrágább is csu­pán 300-ba van. Vannak persze édes étkek is: túró­gombóc 180, gyümölcs- rizs 130, madártej 80 fo­rintért kerül terítékre. S mivel a Lufi hétköz­naponként reggel 7-től 18 óráig (pénteken 17-ig) tart nyitva, a fentebb felso­roltak mellett melegszend­viccsel, pogácsával, almás pitével, és más sütikkel is szolgálnak reggeli gyanánt a hatféle kávé, kakaó, tej mellé. Tóth Istvánná eredetileg virágkötészettel foglako­zott, ám barátnője virág­boltjában, ahol dolgozott, összehozta őt a sors egy fiatalemberrel. Akinek nem sokkal később nem­csak házastársa, hanem a VIII. kerületi Köztársaság téri műszerész műhelyé­ben segítőtársa is lett. A “drótkötészeti” pályája te­hát így kezdődött, s az, hogy a Dob utca 58-ban folytatódott, annak oka: az államosításnál elvették az ottani üzletet. Erzsébetvá­rosba ’54-be kerültek, a- hol villanyszerelővel társ­bérletben dolgoztak együtt Sajnos nagyon rövid időn belül már csak egyedül dol­gozott tovább, félje ugya­nis súlyos betegségben el­hunyt. Özvegyi jogon vet­te át az ipart, ám akkora már a kisujjában volt a műszerész mesterség. Tóth Istvánná (balra) Dob utcai műhelyében RÉGI MESTERSÉGEK Műszerész, valódi érzésekkel Egészen pontosan a mo­tortekercselés, amely most is a bolt profilja. Nővére fiaival, és egy Erdélyből jött alkalmazottal dolgoz­nak a liftektől, szivattyúk­tól a különféle háztartási gépek javításáig. Minden munkát elvállalnak, még­hozzá a lehető legrövi­debb határidővel. Tóth lstvánné 77 éves kora ellenére maga is kiveszi még a részét a „bütykörészésből”. Imád­ja csinálni, mert nagyon jó érzés, amikor az „operá­ció” után meghallja az „új szív dobogását”. Az utób­bi időben foglalkozik erő­sebben a gondolattal, hogy végérvényesen átadja most már a boltot uno- kaöccseinek. Tudja, nincs mitől tartania, ügyes ke­zekre hagyja... Már tíz éve, hogy meg­nyílt az Asbóth utcai Lufi Salátabár, de még mindig hihetetlenül népszerű mind a fiatalok, mind a környéken dolgozók kö­rében. Köszönhetően igen barátságos árainak és tulaj­donosnőjének, Zdravics Gyöngyinek... A földszinten a siető­sebbeknek bárpultos, az e- meleti galérián a ráérőseb­beknek pedig asztal-szé­kekkel „megoldással” tá­lalt finom harapnivalókból bőséges a választék. Bárki megtalálja a fogára valót. Ha valaki direkt a salá­tabár felirat miatt téved be, akkor a húszféle 70-től a 120 forintig (10 dekára ér­tendő) kínált a sima fran­ciától, krumplistól egé­szen a csupa sajtosig, olasz tésztásig, kínai csir­Be-betérni érdemes!

Next

/
Thumbnails
Contents