Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-05-05 / Választási különszám
14 VÁLASZTÁSI KULONSZAM Dr. Szabó Zoltán .Kettős kötődések5 j|k B udapesten születtem 1955-ben. 1980-ban matematikusként végeztem az ELTE Természet- tudományi Karán, és ott is doktoráltam, 1983-ban. 1980-tól 1994-ig Józsefvárosban volt a munkahelyem: tanársegédként, majd adjunktusként oktattam a TTK Analízis Tanszékén, 1986 óta Erzsébetváros polgára vagyok: a Nagydiófa, majd a Kazincy utca után most a Dob utcában lakom. Talán e kettős, erzsébet- és józsefvárosi kötődésnek is része volt abban, hogy Önök, Budapest 10. sz. választókerületének polgárai 1994-ben megtiszteltek bizalmukkal és országgyűlési képviselőjükké választottak. Akkor, a kampány során azt mondtam: nincs visszaút a korábbi évek viszonylagos jólétéhez és hamis biztonságérzetéhez. A fel- emelkedésnek nincs más útja, csak a változásokhoz való minél sikeresebb alkalmazkodás. Nem ígértem, hogy ez könnyű lesz, csak azt: négy év alatt túljutunk a nehezén. Immár elmondhatom: olyan konnányt támogattam, amely ezt az ígéretet teljesítette. Keserves volt ez a négy esztendő. A gazdaság elkerülhetetlen stabilizációja súlyos áldozatokkal járt, és bárki bármit mondjon is, egy országban sincs más, aki áldozatokat hozhatna, csakis a polgárok. A terhek növekedtek, az életszínvonal és a fogyasztás jelentősen csökkent. Hosz- szú évtizedek után először azonban az áldozatok nem voltak hiábavalóak. Visszaszereztük a gazdaság verseny- képességét, megalapozva a tartós fejlődést. Tavaly a gazdasági növekedés minden előzetes várakozást felülmúlt és ez az ütem a jövőben is fenntartható! A növekvő bevételekből pedig évről-évre, napról-napra valamivel több jut bérre, nyugdíjra, oktatásra, egészségügyre, szociális intézkedésekre. Az eredmények: csökkenő infláció, mérséklődő munkanélküliség, felére apadt adósság, 5 százalékos gazdasági növekedés, emelkedő reálbérek és nyugdíjak - mindez nem kampányfogás, hanem a polgárok közös sikere, a kormányprogram következetes végrehajtásának eredménye. Az áldozatvállalás gyümölcse beérett: az ország kilábalóban van a válságból. A sikert nemcsak a gazdasági mutatók, de a közhangulat változása is tükrözi. Még kevesen vannak, bár napról-napra többen lesznek, akik a gazdaság fellendülését a pénztárcájukon is érzik, de jövőbeni kilátásait a lakosság nagy része kifejezetten kedvezően ítéli meg. A magyar társadalom, amely évtizedeken át a legborúlátóbb volt Közép-Európában, ma a térség minden más országának polgárainál bizakodóbban tekint a jövőbe. Fordulat állt be nemzetközi megítélésünkben is. Míg a rendszerváltás idején a külföld egyöntetűen Magyarországot tekintette a reformok éllovasának, 1994-re visszacsúsztunk a negyedik-ötödik helyre. Csak az elmúlt négy évben sikerült ismét MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT visszaszereznünk hazánk vezető pozícióját. Látványos jelei ennek a NATO-ba és az Európai Unióba szóló meghívók, ám nem kevésbé fontos eredményei a Magyarországnak nyújtott hitelek folyamatosan mérséklődő kamatai és a növekvő külföldi befektetések. Miközben a kormány alapvetően jó irányba vezette az országot, az ellenzék minden erejével letéríteni igyekezett erről az útról. A kormány lezárta a kárpótlást, az ellenzék tiltakozott ez ellen, egyre újabb kárpótlási jogcímeket találva ki. A kormány befejezte a privatizációt - nemzeti jövedelmünk több, mint 80 százalékát a magángazdaság állítja elő - az ellenzék ezt az ország kiárusításának tekintette és követelte leállítását. A kormány stabilizálta a gazdaságot, érvényesítve azt a szabályt, hogy hosszú időn át senki sem költhet többet, mint amennyi a jövedelme, az ellenzék a bevételeket biztosító közterhek csökkentését és a kiadások nyakló nélküli növelését követelte - egyszerre. A kormány hazánk nemzetközi jó hírét a sikeres gazdaság- és az együttműködésre kész külpolitikával szerezte vissza, az ellenzék a békés szomszédsági politikát hazaárulásnak bélyegezte. M ost ismét választásra készülünk. Önöknek kell dönteniük: bizalmat szavaznak-e a bevált politikának, amelynek eredményeként a verítékes munka és a szívós kitartás kezdi meghozni gyümölcsét, vagy megkockáztatva, hogy az eddig hozott áldozatok ismét értelmüket vesztik, azoknak hisznek, akik csodákat ígérnek. Kérem, május 10-én járuljanak az urnák elé és válasszák a megbízható megoldást: a Magyar Szocialista Pártot és jelöltjét: dr. Szabó Zoltánt
