Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-05-06 / 6. szám
1997/6. szám OKTATÁS 5 Az önkormányzat a gyakorló iskola mellé állt Felhígult a szakma Egy gyakorló általános iskola attól gyakorló általános iskola, hogy ott olyan tanárok is működnek, akik főiskolai hallgatókat is tanítanak. Nevelik őket arra, miképpen kell tanítani. Egy tanár kötelező óraszáma jelenleg tizennyolc, szeptembertől pedig húsz óra lesz. Egy vezető tanár óraszáma úgy tevődik össze, hogy tizenkét órát tart a gyerekeknek, a többi hat-nyolc tanórán a főiskolai hallgatókkal együttműködve tanít. Tanár és a tanári pályára készülő főiskolás együttműködésre az ELTE erzsébetvárosi gyakorló általános iskolájában az elmúlt hat-hét évben nem volt lehetőség, mert egy miniszteri rendelet csak egyetemi és főiskolai fenntartású intézményeknek engedélyezett ilyen munkát. Önkormányzati iskolának nem. Az új minisztériumi rendelet azonban már ismét ad erre lehetőséget, így ez az iskola ismét gyakorló iskolává válhat: a kerület képviselő-testülete elfogadta az intézmény oktatási koncepcióját, s pénzt is rendelt hozzá, kiegészítendő az ELTE által ide szánt költségvetést. Dr. Vargáné Vészi Magdolna 1984 óta igazgatja az intézményt.- Vannak-e még tanítók, tanárok?- Büszkén mondhatom, hogy vannak. És örömmel mondom, hogy nem csak nők, hanem férfiak is dolgoznak ezen a már- már elnőiesedett pályán. Az én tapasztalatom, hogy aki igazán tiszta szívből szereti és csinálja ezt a szakmát, az megmaradt a pedagógusi hivatás mellett. A főiskolai képzés kapcsán azonban szólnom kell róla, hogy bizony egy kicsit felhígult a szakma. A jelenlegi hallgatók némi kívánnivalót hagynak maguk után magatartásukban, a munkához való hozzáállásukban. Igencsak keményen ráncba kell szednünk őket, hogy érezzék a felelősséget az osztályteremben: ők ott akkor éppen pedagógusok, felelősek a rájuk bízott gyermekekért. Mert időnként lazára veszik a dolgot, gondolván, hogy kell egy diploma, de aztán úgysem maradnak meg a pályán. Persze, ez az a kor, amikor át kell állni a diákkorról a felnőtt korra, lényegében gyerekből gyermekekkel foglalkozó felnőtté, tanárrá kell válniuk.- her NEMCSAK ISKOLÁSOKNAK Esély értelmi fogyatékos gyerekeknek Kedves apuka, sose felejtse el, hogy minden gyerek csodagyerek - mondta nekem egyszer egy pszichológus, amikor rakoncátlan kölykömmel kapcsolatban hozzá fordultam tanácsért. És ez nekem rögtön eszembe jutott, amikor a Dohány utca 65. szám alatt működő általános iskolába látogattam, ahová középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeiket nevelő szülőket hívtak meg, hogy bemutassák nekik az itt folyó pedagógiai munkát, eldicsekedjenek a cseperedő gyermekek fejlődésével, a környezettel, amelyben nevelik őket. Valóban van mivel dicsekedni. S a szülőnek is, akinek szinte kivétel nélkül keserű lesz a lelke, amikor megtudja: gyermeke fogyatékos. De a lélek a legerősebb matéria a világon - ugye, értik ezt a képzavargyanús metaforát?! - mert én értettem, amikor az anyai szemekbe belenéztem és az egymásközti csöndes beszélgetésekből megjegyeztem néhány gyönyörűséges, elkapott szófoszlányt: „az én kicsim, gyöngyvirágocskám, az én szemem fénye...” Gyermekeikről beszéltek az édesanyák. Gyermekeiről beszél Hitzin- gerné Klemens Lilla igazgatónő is, amikor az iskoláról beszél.- A Dohány utca 54.-ben középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeket nevelünk és oktatunk - mondja az igazgatónő. - Az iskola profilját három évvel ezelőtt kibővítettük, az óvodáskor előtti korai fejlesztés is része lett munkánknak. Célunk, hogy már ebben a korai időszakban felkészítsük a gyermekeket a majdani óvodai, illetve az iskolai beilleszkedésre. Ez a kezdeményezés azért fontos, mert iskolánkban a korai fejlesztés után tovább folytatódik a gyermekek fejlődésével való foglalkozás. És Budapesten ez egyedülálló! Mi hároméves korig végezzük itt a korai fejlesztő, pedagógiai munkát, utána iskolánk óvodájába kerülnek a gyermekek, hat-hétéves korukban pedig nálunk kezdhetik el az általános iskolai tanulást. Mindezt tehát egy intézmény falain belül, komplex koncepció, program szerint, mindvégig ugyanazokkal a szakember kollégákkal - gyógypedagógusokkal, logopédusokkal, gyógytestnevelővel, úszóedzővel... Szóval, végigkísérjük a gyermeket egészen a felnőtté válásig. Iskolámban van kilencedik és tizedik évfolyam is. A tizedik évfolyam után pedig - reményeink szerint már az új tanévtől - speciális szakképző csoportba kerülnek gyermekeink, ahol lényegében az önálló életre való felkészülést tanulják meg. Ezek a fiatalok betanított munkásként ragyogóan megállják majd a helyüket, de ennekelőtte az érdeklődést, s kitartást kell kimunkálnunk bennük. Ez a mi tevékenységünk legnehezebb és legszebb része. S tudni kell, hogy ezekhez a gyermekekhez nem verbálisán lehet hozzáférkőzni, hanem a segítő tevékenység által, és a szívükön keresztül. H. Á. Az iskola alapítványa: Humano Modo Emberi Módon Alapítvány Számlaszám: MHB 1020083032310621-00000000
