Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-04-11 / 5. szám
1997/5. szám MESTEREK - MESTERSÉGEK 9 r Vendégségben Janikovszky Évánál Kevés szülő él e honban, aki ne hallott volna Janikovszky Éva írónőről. A gyerekeik biztosan. Ez tehát azt jelenti, hogy szinte mindenki ismeri a „Ha én felnőtt volnék”, a „Velem mindig történik valami”, a „Kire ütött ez a gyerek?”, a „Lemez két oldala” és számtalan más mese, leányregény, tárca, novella szerzőjét. * VII. Erzsébetváros polgárainak talán valamivel többet illik tudni az írónőről. Miért? Mert, toldink. VII. kerületi őslakó.- Mióta él Erzsébetvárosban? - kérdeztem az írónőtől.- Pironkodás nélkül, büszkén vallom be, egyúttal hűséges természetemet jelzi: 42 éve élek a Bajza utcában. Eddig sikerült itt észrevétlenül meghúzódnom.- Érdekelne, hogy a hosszú idő alatt milyen változásokat észlelt a kerületben?- Ebben kompetens vagyok, mivel huszonvalahány évig munkahelyem a Móra Kiadó is a kerületben, a New York palotában volt. Gyalog jártam be dolgozni, így a Bajza utca és az Erzsébet körút közötti területet szinte járdakövenként ismerem. Almomból felverve is fel tudtam sorolni a boltokat, a kapualjakban meghúzódó cipész, szatócs, tisztító műhelyeket. Itt észleltem gyökeres változásokat az utóbbi 7-8 évben. Új reményekkel, számtalan új vállalkozás, butik, élelmiszer bolt, étkezde nyílt, de szép számmal le is húzták a rolót. Állandó a változás. Megpezsdült az élet. Gyakran eszembe jut drága Máriássy Judit írása a hajdani ES-ből az „Az én falum” (ő a Damjanich utcában lakott), amelyben leírta, hogy ugyanahhoz a cipészhez, ruhatisztítóhoz, közérteshez járunk, mint egy faluban. Otthonosak vagyunk Erzsébetvárosban, a mi falunkban.- A Mosolyrend Lovagja is 1988- tól, mi a rend lényege?- A rend lovagjai olyan mosolygósak, nem csupán az avatáson tett ünnepélyes ígéret, hanem a természetük miatt. Szent meggyőződésünk, hogy másképp nem lehet élni, csak úgy, ha megkísérlünk optimisták lenni, kedvesen, bizalommal közeledni a másikhoz, a jót is észrevenni. Ez fontos életcélom, ezért szoktam humoros, derűs dolgokat írni. Az élet elképzelhetetlen jókedély, derű, humor nélkül. A Mosolyrend nemzetközi kitüntetés, amit először Halász Judit kapott, majd másodikként én. Nagy öröm számomra ez a kitüntetés, mert gyerekek szavazatai alapján kapható meg a cím. Milyennek látja az ifjúsági-, a gyermek- irodalom helyzetét jelenleg Magyarországon?- Tragikusnak! Nagyon, nagyon rossz helyzetbe került általában a könyvkiadás, a gyerekkönyv kiadás talán még rosszabb helyzetbe, mint a felnőtt. Valami betekintésem van, hiszen 43 évet töltöttem a Móra Könyvkiadónál, a hazai iljúsági és gyerekkönyvek első számú gazdájánál. Az állami támogatás megszűnt, a megjelenő könyvek méregdrágák, a szülők anyagi helyzete pedig nem lett jobb. A múltban egy kisdiák a zsebpénzéből vásárolta meg a Delfin vagy a Pöttyös könyveket. Ma meg...- Van kiút?- Kell lennie. A mondás szerint: „Nem elég jónak lenni, szerencse is kell hozzá”. Alapítványoknál kell megpályázni bizonyos támogatási összegeket, ez vagy sikerül vagy nem. Lutri. De nem szabad feladni, mert elfogadhatatlan, hogy a mai magyar gyerek és ifjúsági irodalom ennyire háttérbe szoruljon.- Jelenleg min dolgozik? Sokak kedves ösztönzésére, most felnőttének állítok össze egy „Felnőtteknek írtam” címmel tervezett kötetet. Nehogy ezt is gyerekkönyvnek nézzék. Összeszedem a különböző lapokban, folyóiratokban megjelent „nagyoknak” szóló írásaimat és alapos rostálás után megpróbálom könyvvé varázsolni. Szüle Zsolt Gyuri bácsi, aki létrán töltötte az életét Az arc sokat elárul az emberről. Kutas György szobafestö-mázoló- tapétázó mester arcából, tekintetéből sugárzik a humánum, a szeretet, a kedvesség. Tiszta arc. Lumpenesedő világunkban hiánycikké vált munkásarisztokrata karakter. Nem politikailag degradált értelmében. Minden szakmának, hivatásnak megvannak az arisztokratái - közülük egy Gyuri bácsi. Szakmája elitjének örökös tagja. A meghitt, könyvekkel zsúfolt Wesselényi utcai lakásban a kérdező egy percen belül úgy érezheti, hogy régi ismerettség köti a mesterhez és a legtermészetesebbnek tekinti, hogy a házigazdát Gyuri bácsinak szólítja.- Gyuri bácsi, hogy indult el szakmai élete?- 1934-ben a Török Pál utcai Ipariskolában tanultam a szakmát, az iskola végeztével édesapámmal dolgoztam egészen a haláláig, 1952-ig. a kisipar felszá- IpQ \ j molása után a jpPú . / átmentem a 23-as Építőhöz, később a Szentendrei úti 1-es házgyárban dolgoztam és közben kiváltottam az ipart. Hat segéddel és három tanulóval 1985 nyaráig főállású festőként tevékenykedtem, de nyugállományban is hosszú ideig végeztem szakmunkát.- Információim szerint Gyuri bácsi kora fiatalságától aktívan részt vesz a szakmai érdekvédelmi és társadalmi szervezet munkájában.- A háború előtt már Ipartestületünkben dolgoztam. Volt hitelszövetkezetünk, szakmai asztaltársaságunk, temetési segélyegyletünk, a szakmai holtszezonban fizetni tudtuk a béreket. Én az asztaltársaságnak voltam a titkára, apám az utolsó alelnöke ipartestületünknek megszüntetéséig. Kisiparosként részt vettem a tanulónevelésben, mintegy 25 tanulót ismertettem meg szakmánk csinjával-binjával. A vizsgabizottságban szintén 20 évig voltam, jelenleg is aktívan résztveszek a szakmai életben, tiszteletbeli elnöke vagyok az Országos Ipartestületnek, a mestervizsga bizottságban is bentvagyok.- Van. aki a családon belül átvegye a szakmai stafétabotot Gyuri bácsitól?- Nincs, leánygyermek édesapja vagyok, lányom könyvelő, unokám is kislány, ő még tanul. De volt tanítványaimat úgy tekintem, mint szakmai utódaimat. A kapcsolatokat tartjuk egymással. Az ipartestületben, de itthon is rendszeresen felkeresnek. Megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat, segítem őket. Létrára már nem tudok menni, ám a munkájukat szakmailag véleményezem. Ezt a régi kuncsaftok is igénylik.- Erzsébetvárosban mely munkáira büszke Gyuri bácsi?- APéteríy Sándor utcai Kórházra, meg a Madách Imre téri rendelőt csináltam a legfelső emelettől a pincéig. Sz. Zs. _>
