Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-04-11 / 5. szám

1997/5. szám

FÓRUM

3

Incidensekkel, tettlegességekkel tarkított testületi ülések- ahogy a képviselő, az alpolgármester, a frakcióvezető látja Hol a határ?..

Önkormányzatunk alkotmányos válságot él át”

Erzsébetváros mintegy kilencvenezer polgárát feltehetően környezetük/ környezetünk problémái érdeklik. Többek között ezért választanak négyévenként képviselőket, akiktől - nézetem szerint - azt váiják, hogy felelősen gazdálkodjanak a kerület vagyonával, rendeleteket alkossanak a köztisztaság, a szociálpolitika, a lakásgazdálkodás, a kerületfejlesztés érdekében. Vagyis az önkormányzati képviselő feladata a kerület működtetése, a helyi polgárok érdekeinek szem előtt tartásával. A felsorolt tennivalók helyett egyes képviselők egy ideje egészen mással vannak elfoglalva. A történet körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Papp János úr (KDNP) „nemzeti szocialista” kiáltással - nem éppen lovagiasan - egy rózsaszín szegfűt vágott Bakonyi Karola polgármester arcába. Egy későbbi ülésen Kovács Károly (FKgP) székdobálással folytatta ezt a sajátos kommunikációt, Papp János úr pedig egy, Szentiványi Andrásnak címzett gyomortáji ütéssel „színezte” tovább a stílust. Néhány hete újra Papp úr fellángolásának lehettünk szemtanúi, amikor a combnyaktöréséből éppen gyógyuló dr. Balázs Andrást részesítette egy kis locsolásban. A különös csak az, hogy történt mindez húsvét előtt, s kölnivíz helyett ásványvízzel. S végül az - ez idáig - utolsó eset: a legutóbbi testületi

ülésen Hont Andrásnak (Fidesz-MPP) sikerült újra felébresztenie Kovács Károly verekedőkedvét.

Én csak azt nem értem, hogy ha azok a pártok, amelyeknek Papp és Kovács képviselőtársaim tagjai, nyilatkozataikban szüntelenül a keresztényi elveket és a polgári morált emlegetik, hogy férhet meg képviselőinek politikai eszköztárában a tett- legesség, a durvaság, mások megalázása? Választott képviselőhöz, sőt, tovább megyek, társadalomban élő emberhez méltó viselkedés-e ez? Jómagam 1990 óta vagyok a Szabad Demokraták Szövetségének ön- kormányzati képviselője. Sok vihart, vitát megértem frakciómon belül is, s a többi párt képviselőivel is, de ki merem jelenteni, hogy ilyen viselkedést senki sem engedett meg magának az 1990-94. közötti önkormányzati testületben.

Magam és az SZDSZ jelenlegi önkormányzati képviselőinek nevében ezúton elhatárolódunk attól a stílustól, amelyet a fent nevezett urak igyekeznek meghonosítani az erzsébetvárosi önkormányzati testületben.

Az a véleményünk, hogy vitázni mindenről lehet, de csak a magunk és vitapartnereink emberi méltóságának figyelembevételével és tiszteletben tartásával, kulturált módon, a parlamenti demokráciákban bevett, általánosan elfogadott tárgyalási eszközökkel és módszerekkel.

Koromzay Annamária képviselő (SZDSZ)

Az utóbbi hetek képviselő-testületi eseményei alapján joggal állítható, hogy önkormányzatunk alkotmányos válságot él át.

Az Alkotmány és az Ön- kormányzati törvény (Ötv) egyaránt megfogalmazzák a polgárok jogát az önkormányzásra. Ezen jogukat nem közvetlenül (kivétel a népszavazás), hanem négy évenként választott képviselőik útján gyakorolják. Az Ötv. megfogalmazása Szerint: „A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége Kulturált vitában kristályosodhat ki a legjobb, legcélravezetőbb álláspont, megoldás. Régi, öreg igazság, hogy a parttalan, sértésekkel, tettlegességgel tarkított politikai indíttatású szócsaták csak a helyzet elmérgesítésére jók. Ha repül a szék, ökölpárbaj alakul ki egy ülésterem előterében, akkor jogosan vetődik fel az az óhaj: etikai bizottságot kell életrehívni, amely eljár a magukról megfeledkezett képviselőkkel szemben. Mert hogy róluk van szó, azokról az atrocitásokról, amelyek színhelye az utóbbi időben Erzsébetváros képviselő-testületének ülésterme, illetve előcsarnoka. A március 20-i testületi ülés megkezdése előtt Fedrid Gábor képviselő (MSZP) egy tiltakozó nyilatkozatot olvasott fel frakciója nevéközvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján - önállóan, s demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyéit.” Felmerül azonban a kérdés: érvényesül-e a polgárok joga, ha a képviselő-testület működésképtelen? A válasz egyértelmű: nem! Mi várható a következő választási kampány alatt, ha már most elszabadulnak az indulatok és nem tartjuk be az alapvető etikai normákat? A botrányokba, anarchiába és döntésképtelenségbe fűló testületi ülések nyomán el kell döntenünk, hogy tudjuk-e vállalni a ciklusból hátralévő időben a kerületi polgárok önkormányzatának működtetését.

ben a szélsőséges, tettlegességgel párosuló képviselői megnyilvánulásokról. Ki, hogyan ítéli meg a helyzetet? Gergely József, az MSZP frakcióvezetője: - Tiltakozásunk oka nem kizárólag a március 13-i incidens, amikor Papp János kép- viselő (KDNP) a szó megvonása miatt úgy szerzett magának elégtételt, hogy ásványvízzel lelocsolta Balázs András alpolgármestert (MSZP). Ennek az incidensnek voltak előzményei. 1995-ben Papp János Bakonyi Karola polgármestert (MSZP) megdobta egy vörös szegfűvel, s nemzeti szocialistának(!) nevezte. Amikor Kovács Károly (FKgP) vitába keveredett Szentiványi AndAmennyiben nem, úgy legjobb, ha már most átadjuk a helyünket.

A jelenlegi tendenciák azért is veszélyesek, mert nemcsak a testület tekintélyét rombolják, hanem a többpárti demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat is. Európa városaiban látványos módon elkezdték a század és az évezred utolsó ezer napjának visszaszámlálását. Itt az idő, hogy - rendezve sorainkat - azon kezdjünk el dolgozni, hogy kerületünk is megfeleljen az új kihívásoknak és polgárai egy lakható városrészt találjanak itt az ezredforduló után is.

Toperczer Ferenc alpolgármester (Magyar Demokrata Néppárt)

rással (MSZP), s a kisgazda képviselő széket ragadott, majd dobott, az előtérben folytatódó huzakodást kihasználva, képviselőtársa sérelmét magáénak érezve Papp János tettleg bántalmazta Szentiványi Andrást. Ez a magatartás- forma képviselőhöz méltatlan, a közügyek vitelére alkalmatlan! A vitákat így nem lehet elintézni, a tettlegességgel szerzett elégtétel összeférhetetlen egy képviselővel. Az etikai normák betartása nemcsak a választópolgárok körében kötelező, hanem testületi üléseken is. A kereszténydemokrata Papp Jánosnak nem kell bennünket, szocialistákat szeretni, ám ettől függetlenül a politikai vita kultúrát egy politikus alkatnak be kell tartania. Ami oldalunkon ilyen magatartást nem tapasztalt, nem is fog tapasztalni.

Magukról megfeledkezett képviselők