Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-01-17 / 1. szám
1997/1. szám HITELET - HELYTORTENET Erzsébetváros mai határainak kialakulása Kerületünk mindig sűrűn lakott volt. Ennek megfelelően lélekszámát tekintve is elsők között emlegették Budapest kerületei között. Ezt el lehet mondani „testvér” kerületére, Terézvárosra is, amellyel osztatlan egységet alkotott egészen 1873-ig, amikor Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesülése eredményeként létrejött Budapest. Buda és Pest egyesítése előtt, 1869-ben tartott népszámlálás szerint az akkor még egységes Terézvárosnak majd-' nem 90 ezer lakosa volt, messze a legnagyobb lélekszámú a főváros kerületei között, megelőzve egyébként a történelmi Magyarország számos nagyvárosát is. Ezért a közigazgatás megköny- nyítése végett a Terézvárost VI. és VII. kerületre, tagolták. Ez egybeesett azzal, hogy Budapest megalakulásakor 10 közigazgatási kerületre osztották fel a fővárost: három Budán létesült, hét pedig az pesti oldalon. A VII. kerület (amely majd 1882-ben nyerte el az Erzsébetváros elnevezést Ferenc József feleségéről, a népünk iránti rokonszenvéről közismert egykori bajor hercegnőről, Erzsébet királynéról) jóval nagyobb kiterjedésű volt a mainál. Lakott területnek - egy kis jóindulattal - hozzávetőlegesen a mai Dózsa György út vonalig lehetett nevezni a két testvérkerülettel. Ezen a körülbelüli vonalon túl fekvő, alig lakott homokos földeket 1873-ban, a főváros tíz közigazgatási kerületekre osztásakor egyszerűen csak „külsőségeknek” nevezték. Ezek az úgynevezett külsőségek az ezt követő viharos város- fejlődés következtében annyira beépültek, lakossága annyira megnőtt, hogy amikor legközelebb 1930-ban napirendre került egy fővárosi törvény megalkotása és ezzel együtt a közigazgatás újjászervezése, akkor e- zekkel a „külsőségekkel” rendelkező kerületeket - beleértve Teréz- és Erzsébetvárost - határaik újraraj- zolásával jelentős területcsökkentésre ítélték. Ilyen módon szervezték meg a korábbi tíz kerület helyett az 1930-ban elfogadott XVIII. törvény értelmében a főváros 14 kerületre tagolását. A minket közelebbről érdeklő Erzsébetváros esetében a törvény úgy rendelkezett, hogy kerületünk külső részeiből (Istvánmező, Hermina- mező, Törökőr, Zugló, Alsórákos rétek, valamint Rákosfalva) a XIV. kerület, vagyis a mai Zuglót kell megszervezni. A törvény a határvonalak egészen pontos, utcákra lebontott kijelölését belügyminiszteri rendelet hatáskörébe utalta. Az új kerületek felállítására - nyilván ennek súlyos anyagi következményei miatt - csak évek múltán került sor. A VII. kerület egykori „külsőségeiből” létrehozott XIV. kerület elöljáróságának létesítésére 1935-ben került sor, egy erre nemigen alkalmas épületben. A VI. kerület külső részeiből megszervezett Angyalföld, azaz XIII. kerület elöljáróságát csak 1938-ben szervezték meg. A nyolcéves késésre némi gyógyírt jelentett, hogy az angyalföldi elöljáróság a szükségleteihez méretezett új otthont kapott. Iván Géza Múlt és jövő Öt éve nyitották meg a Fasori Református Templom alagsorában a kolumbáriumot. Az örökös joggal váltható urnafülkék 3-4 urna elhelyezését teszik lehetővé. Az urnafülkéket lezáró kerámialapokat a templom homlokzatán látható motívumok díszítik. A kolumbáriumból származó bevételt a gyülekezeti misz- sziós munkára, a Julianna iskola támogatására, valamint a hittan termek, irodák felújítására fordítják. Atemplom nem csak a fasori gyülekezet összejöveteleinek ad helyet. Havonta egyszer siketek és nagyothallók tartanak istentiszteletet. Minden héten vasárnap a hazánkban élő koreai reformátusok gyülekezete veszi igénybe a templomot. A koreaiak a vasárnapi isten- tisztelet mellett minden héten tartanak bibliaórát. A környék protestáns, református, evangélikus, baptista, methodista lelkészei kéthetente jönnek össze baráti beszélgetésre, bibliaolvasásra, közös imádkozásra. U.M. Beszélgetés a Regnumról Ha egy újságcikkre észrevétel érkezik, az annak a jele, hogy az írás nem holt betű, hanem mögötte élet van. így történt ez a Regnum Marianumról írt cikkem kapcsán. Dezsényi Rudolf kerületi lakos, akinek kötődése van a regnumi egyházközséghez, felhívott telefonon és találkozót ajánlott. Az időpont dr. Serfözö Ilona képviselő asszony fogadóórája volt, melyre azután elmentem. Dr. Serfözö Ilona a 11. számú választókerületet képviseli a kerületi önkormányzatban. E körzetben lévén a Damjanich utca is, az ott lakók kívánságát tolmácsolta. Szeretnék, ha a Damjanich u. 50. sz. ház újra visz- szakerülne egyházi tulajdonba. Dezsényi Rudolf pedig azt tette hozzá a beszélgetéshez, hogy a Szent Erzsébet templom céljára rendezett jótékonysági gálaesten ott volt Paskai László bíboros úr, szívesen beszélt volna vele többekkel együtt erről a témáról, csak nem kívánta az ünnepélyes légkört problémafelvetéssel megakasztani. Jómagam azt vettettem fel, hogy tudomásom szerint a nagy regnumi egyházközség még egy- hózjogilag ma is létezik, s területe jórészt a kerületben van, de az ügyintézés a XIV. kerületben, a Domonkos-plébánián történik. Egyetértettünk abban, ha visszakerülne a Damjanich utcai ház az egyház birtokába, ott lehetne nagyobb istentiszteleti helyet kialakítani a mai kisméretű kápolna helyett, oda kerülhetne a lelkészi hivatal, volnának helyiségek a lelkipász- torkodás, s az ifjúsági munka számára. Nem tudjuk mit hoz az idő, a ház szerepel a visszaadandó épületek listáján, s ha visszakerül az épület egyházi célra, az emelhetné a Damjanich utca színvonalát. Dr. Sasvári László
