Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-09-30 / 13. szám
1997/13. szám ÖNKORMÁNYZAT 5 A munkanélküliség és a család romlott viszonyai Amikor a munkahely elvesztése lebeg az ember feje fölött, vagy éppen már munkanélküli és reménye is alig van, hogy munkát találjon, előbb-utóbb megjelenik az orvosi rendelőben. Valami fáj. A bajok gyökere lelki eredetű és valóságos testi bajokat eredményez. Nagy általánosságban így kezdi az ember elveszíteni lába alól a talajt, így kezdődik a végérvényes lecsúszás. Dr. Vedres Klára föor- vosasszonnyal, az önkormányzat egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának elnökével egészen másról beszélgetünk; s véletlenszerűen terelődik a szó ez irányba. Dr. Vedres Klára háziorvosként és képviselőként gyakran találja szembe magát ezekkel a problémákkal. Mondja, hogy a bizottság éppen azért támogatja elsősorban a rászoruló családokat, hogy a család megmaradjon - mert a széthullott család sorra generálja a lelki és testi bajokat, a következmény pedig a visszafordíthatatlan leszakadás a középrétegektől. Amikor beköszöntött a munkanélküliség időszaka, az emberek jórésze kicsit tán örült is: feketemunka mindig akad, nem kell mondvacsinált bajokkal betegszabadságot kicsikarni és a munka- nélküli segély tán több is, mint a táppénz. Aztán megszűnt a segély folyósítása, bizonytalanná vált a feketemunka, reménytelenné az elhelyezkedés, szaporodtak a megélhetés miatti viták a családban, bekövetkezett a válás. Gyakoribbá váltak a pohár borok, sörök, kupica pálinkák, egy idő után már nem is kellett nagyobb mennyiségű az idegölő szeszekből, megtette hatását a bennük lévő műtrágya, mellyel erjesztették azokat. A kerület legolcsóbb kocsmájában ma 43 forint a pálinka. Bízzuk a képzeletre, mit iszik ott az ember!- Hosszú évtizedek meg- rögzöttségén nehéz változtatni - mondja a képviselőasszony. - Negyven évig nagyon kényelmes helyzetben éltek az emberek, kinek-kinek megvolt a maga kis munkahelye, és ha nagyon kirívó dolgokat nem követett el, ülhetett székében nyugdíjas koráig, akár Kiváló dolgozó is lehetett. S míg ilyenképp kényelmesen „elélték” életüket, közben nagyon hasznosan termeltek maguknak. Víkend- házat például, amely rövid heteket-hónapokat kivéve jórészt egész éven át be volt zárva, vagyis az újratermelésből ki volt zárva. Az emberek a kényelemben elveszítették azt a képességüket, hogy nekik igenis saját maguknak kell önmagukat ambicionálniuk. Lényegében önbecsülésüket veszítették el. Üzleti lehetőségük - lehetőségük a gyors és határozott váltásra korábban nem volt, a jelen gazdasági kényszere viszont ezt kívánja meg. Mert például mi van, ha festő a szakmám, de nem kellek sehol, viszont lakatosra igen nagy igény mutatkozik. Üljek ölbe tett kézzel, mondván, én a lakatossághoz nem értek? Váltani igenis kell, mégpedig gyorsan és nem okvetlenül abban a hitben, hogy éppen ez lesz az utolsó szakma, amit meg fogok tanulni. H.Á. Fotó: Galambos Anita PÁRTOLÓ TAGOKAT VÁRNAK Együtt Erzsébetvárosért Újabb civil szerveződéssel gazdagodott kerületünk: Együtt Erzsébetvárosért Egyesület alakult. Az elnöki tisztet Garabits Károly, önkormányzati képviselő tölti be, aki itt nőtt fel a kerületben, jól ismeri az itteni embereket, a helyi viszonyokat. Őt kérdeztük az egyesület céljairól, programjairól.- Barátaimmal együtt tavasszal hoztuk létre az egyesületet. Valameny- nyien itt élnek, itt dolgoznak, egyfajta egészséges lokálpatriotizmus jellemzi őket. Hasonlóképpen gondolkodunk, nemcsak abban, hogy megvisel minket a kerület siralmas állapota, közbiztonsága, hanem abban is, hogy tehetünk, tennünk kell azért, hogy ez ne így legyen, hogy kerületünk olyan lehessen, ahol öröm élni, dolgozni. Szándékunk a meglévő - kulturális, etnikai és egyéb - hagyományok, értékek megőrzésén túlmenően új értékek teremtése. Tá- gabban úgy fogalmazhatnék: bármi, ami a polgárságot s a kerületet erősebbé, XXI. századibbá teszi, bármi, ami elősegíti a városrész fejlődését. Mindebben nyitottak vagyunk, minden jó ötletnek, minden segítőkészségnek örülünk. Készek vagyunk a kerületben működő összes társadalmi szervezettel együttműködni, akik céljainkkal azonosulni tudnak. Remélhetőleg minél több ilyen szervezet lesz. Az egyesület irodája az István u. 10. szám alatt található, felkereshető 9 és 16 óra között, telefonszáma: 351-2006.-Ataglétszám örvendetes módon növekedik. A tagdíj a pártoló tagok részére 100 forint, nyugdíjasoknak 50 forint. Mindenkit szeretettel várunk mondja Garabits Károly, aki arról is tájékoztatott, hogy a pártoló tagoktól nemcsak - erejükhöz mért- tevőleges segítséget várnak céljaik eléréséhez, de részükre különféle kedvezményeket kívánnak elérni az egyesületet támogató kerületi vállalkozóknál, szolgáltatóknál, üzletekben. Az elhangzottaknak megfelelően a társadalmi szervezet gondol az öregekre, a munka- nélküliekre is. Már most megtették az első lépéseket segélycsomagok, használt ruha eljuttatására az arra rászorulóknak. Remélik, hogy adományaik valóban „célba érnek”, hogy a leginkább rászorulókhoz jutnak el. Segíteni kívánnak a nagycsaládosokon is, hiszen a gyerekek leginkább itt szorulnak segítségre. Részükre karácsonyi meglepetéseket tartogatnak, ám ami tán még ennél is fontosabb, támogatni kívánják a nagy- családosok jól tanuló, jól sportoló gyermekeit.- Húsz-harminc év múlva ezek a gyerekek alkotják majd a kerület felnőtt lakosságát. Nem mindegy, mennyire „kiműveltek” és mennyire érzik sajátjuknak a kerületet - mondotta végül Garabits Károly, remélve, hogy a kerületi lakosok magukénak érzik majd az egyesületet és lehetőségeikhez mérten támogatják majd munkáját.
