Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-08-15 / 11. szám
8 ÜNNEPEINK 1997/11. szám HOLDUDVAROK Ünnepközeiben Igazából csak így ünnepközeiben van rá \ érkezésünk, hogy kicsit az emlékeink! mélyáramlataiból is meríthessünk. Augusztus húszadika az ürügy a méltatás- j ra, a gondolatébresztésre. Erről a napról ] már kora gyermekéveimből a nemzeti i pántlikával átkötött gusztusos ropogósra \ sütött újkenyér úszik be a képbe, az éppen \ szeletelésére készülő, matyómhásf?) mo- j solygós menyecskével. Idilli kép, idilli \ hangulattal, s tagadhatatlanul az maradt i ma is, kigészülve talán a mindenkori j nyárvégek érlelő, roskatag, fülledt hangulatával. A göncölszekeres augusztusi éjszakák varázsa szintén a gyerekkorból ered, amikor városi lurkóként falusi vakációkon 1 voltunk rokonoknál, felejthetetlen em- \ lékekkel. S itt bukkan fel ismét egy kép: apai nagyapám ül az asztalnál, komótosan \ vacsorázik hatalmas karéjú fehér kenyér a í főszereplő. Nagyapám aratási cserépkor- i sóból hüs bort is kortyolgat, elégedetten pödrögeti harcsabajszát, s közben nekem \ mesélget. Egy királyról, akit mint őt is, Istvánnak hívtak Szent Istvánnak, mondta \ többször is bólogatva, országépítő király- \ nak is titulálták, toldotta meg mondókáját, csak manapság nem erről beszélnek... Gyerek fejjel nem igazán értettem zsörtö- \ lődését, de a király históriája mély nyomo- '■ kát hagyott bennem. Azóta tudom, hogy e \ jeles napon az új kény ér sütése, felszen-; telese, felszeletelése nem leheme magyar \ ünnep Szent Istxán királyunk nélkül. Varga László'. Mindennapi kenyerünk Itt lesz majd az erzsébetxárosi sportcentrum. Az „esőházban” csakhamar népes csapat vesz körül, óvodások, iskolások. Kérdezem, hogy egy kétballábas hátvéd jól jönne-e a tizenöt perces meccshez?- Hátvédnek jó az is - biggyeszti oda foghegyről a tizenöt éves Lackó. Aztán hozzáteszi: - Maga meg a húgom lesznek hátul, de aztán vigyázzanak. A tizenöt percből jó félóra lett, és nem is a labda és nem is a kapu, hanem az én két ballábam miatt: ugyancsak jókat deríilt rajtam a „városligeti válogatott”: erzsébetvámsiak, zuglóiak, terézvárosiak. Aztán visszatelepszünk az „ esőházba' mert bizony a vasárnap délelőtti órán igencsak zuhog ránk istenke ezernyi napsugara. Táskámból zsíroskenyér kerül elő - amúgy célzatosan -, de nem akármilyen: falusi kemencében sült, bütykös kezeivel anyám dagasztotta három nappal ezelőtt.- Ilyet még nem ettem - mondja Lackó. S miután a kenyér mellé,, megszegjük a szót is ”, a tizenöt éves srác a magas serdülös-kama- szos stílusában beszél a kenyérről: - Nekünk már könnyű, mert mi már csak lemegyünk a boltba, és hámm-négvféléből is válogathatunk. De nekem a kenyér nem jeleni semmi különöset, van és kész, sokszor turkálok is a kenyereskosárban, hogy már megint ehetetlen. Biztos azért olyan, mert nem éri meg gyártani, száz forint egy kiló, manapság mi nekem száz forint?! A fater persze ilyenkor a francba küld, csak azt nem értem, minek veri fogához úgy azt a kis zsozsót. Persze, nem könnyű manapság pénzt keresni. Laczkó húga, a tízéves Adrienn felnőttes komolysággal veszi át a szót.- A bátyám jó focista, de ezekhez a dolgokhoz ő nem úgy áll, ahogy kellene. Én tudom, hogy a kenyérnek ünnepe van. Anyukám a múltkor vett tíz kilót, s lefagyasztotta, mert már a maradék konyhapénzből vette a hónap közepén, hogy legalább a kenyerünk meglegyen. Apu is mindig azt mondja, hogy amíg engem láttok, mindig lesz kenyér az asztalon. Szerintem az mindig ünnep, ha jó kenyeret ehetünk. Az óvodáskorú Mackó meg azt mondja: - Ez most egy jó kenyér, a maga anyukája biztos pékasszony. Mi is péktől vesszük a kenyeret, de nem minden pék kenyere jó. Én azt a kenyeret szeretem, amit a bódéban az a szép néni árul. A kenyere is szép és mpogós. Mackó tudásafigyelemre méltó: a néni kenyere jó és szép. És a néni is szép. És a néni jó is, mert jó és szép kenyeret árul a Garay piacon. h. á. Mit, hogyan ünnepel augusztus 20-án? Gárday Gábor operaénekes:- Szent István ■" ünnepe nagyon szép régi magyar Hf «u ünnep. Egészen VA, biztos, hogy én ’ zenével fogom ' jflSÉir**» ünnepelni. Még nem tudom hol, de biztosan énekelnem kell valamelyik koncerten, valószínűleg a Bordalt a Bánk bánból, mivel hogy baritonista vagyok. Már harmincegynéhány éve énekelek, az Operának vagyok a tagja, és ezen a napon mindig az ünneppel kapcsolatos teendőimet végzem. Balogh Sarolta nyugdíjas:- Momentán nem tudom, de momentán nem is jelent sokat. Én ti- zenhármas születésű vagyok és sok mindent végigéltem, Szeged városából jöttem. Kórházban voltam takarítónő, és tudja, hogy régen „azoknál” is más volt és most „ezeknél” is más az ünnep. Akkor is csak szenteskedtek, csak másképp, és most is sokan csak szenteskednek. Én meg csak lehozom majd sétálni a kutyát. Szabó László gondnok:- Régen is jó ünnep volt, meg most is ez a munkásembernek. Elmegyek az unokákkal csavarogni, szórakozni erre-ar- ra. Ha van pénz, egészség, ha tudok még dolgozni nyugdíjasként is, akkor addig minden ünnep jó. Dolgozni muszáj, mert a nyugdíj az egyenlő a szegénységgel. Most szabadabban, bátrabban élhet az ember, nem függ senkitől, csak a pénztől. Krisz Veronika iskolás: - Az anyukámmal meg az apukámmal i- lyenkor sokat sétálunk, de csak délután, mert délelőtt szentmisére megy az egész család. Régebben is jártunk, amikor óvodás voltam, de akkor csak a nagyiékkal. Apukám meg anyukám egyszer veszekedtek az István királyon, mert egyikük szerint megalapozta a magyarságot, a másik meg azt mondja, hogy az új ideológia nevében lefejezte az ősmagyar kultúrát.
