Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-07-25 / 10. szám

1997/10. szám 13 SZOCIÁLIS Új szolgáltatások a gondozási központban Belső(erzsébetvárosi) örömök A Kispipa és a Fészek klub szom­szédságában van egy kapualj, amit a környék nyugdíjasai job­ban ismernek minden intéz­ménynél. Az Akácfa utca 61. száma alatt jól látható táblán olvasható a kiírás: Belső-Er­zsébetvárosi Gondozási Központ A tágas udvar macskakövezett, s a régi idők hangulatát talán csep­pet rontja az egyik oldalon mere- dező sivár tűzfal. Ami viszont körben látható, s amilyen tartal­ma van, az szívderítő, s nagyon is emberi. Horváthné Kardos Anna intéz­ményvezető bizonyára meg­mosolyogja magában rácsodál- kozásomat. Itt ugyanis apró csodákra lelek. Soha nem gon­doltam volna, hogy egy udvar- nyi területre ennyi jót, ennyi, na­pi gondokat enyhítendő lehe­tőséget, szolgáltatást lehet ösz- szesűríteni. Volt ugyan keserves vajúdási ideje, de végül nagy­szerű dolog kerekedett belőle. Az önkormányzat kezdte el a hajdani IKV-és épületek felújítását, majd a GAMESZ folytatta. Közben az intézmény elnyerte a Fővárosi Szolidaritási Alap pályázatát, s az így kapott 12,5 millió forinttal valóban jól sáfárkodtak. Horváthné Kardos Anna nem kis büszkeséggel meséli, hogy előzetesen költséghatékonysá­gi számításokat készítettek, s kiderült, ha teljes kapacitással tudnak működni, akkor az új szolgáltatásaikkal évente körül­belül 2,5 millió forintot taka­ríthatnak meg a környék la­kosságának. A befektetések, az új szolgáltatások különben tíz új munkahelyet teremtettek, s plusz a Kamilla Kft.-től is három köz­munkást tudnak foglalkoztatni. Horváthné Kardos Anna tíz éve dolgozik itt vezetőként, tapaszta­latait bőven kamatoztatja az intézmény javára. Ma már elmondható, hogy népes szpon­zori gárda segíti az Akácfa utcai intézményt. A fővárosi ven­déglátóegységekkel is jó a kap­csolatuk, a Carmel Pince vagy a Radisson Hotel folyamatosan küldi a fel nem használt menüket. Ősztől már egy állandó emberük és egy mikrobuszuk is lesz erre a feladatra. Egyértelmű az intézmény misz- sziós tevékenysége. Szándékaik ma már tárgyiasultak a lehe­tőségeikkel. Naponta 300 ebédet forgalmaznak. Zömét itt fo­gyasztják a nyugdíjasok, de jogos igények szerint házhoz is viszik, s jónéhányan pedig rendszeresen jönnek éthordóikkal, s haza hord­ják az ebédet. A térítési díjak ter­mészetesen differenciáltak, a szociális helyzetektől függően. K. néni a Wesselényi utcában lakik, harmincöt éve rokkant nyugdíjas, öt éve került szoros kapcsolatba az Akácfa utcai gon­dozási központtal. Zavarbaejtő, ahogy hálálkodik. Egy tucat receptet mutat, s azt mondja, ha rosszul van, csak telefonál, s tíz percen belül ott vannak nála a segítők az Akácfa utcából. Fiatal orvost, dr. Barna Zoltánt dicséri, aki a többi rászorulóval együtt lelkiismeretesen, anyagiak nélkül látja el rendszeresen. A Wesselényi utcai házban, ahol K. néni magányosan él, rajta kívül még tizenegy idős embert fürdetnek, ebédeltetnek naponta, takarítanak náluk a gondozási központból. Horváthné Kardos Anna a lényegre tapint, amikor azt mondja: sokféle lehetőségük (folytatás az 1. oldalról) Dr. Varga Mária orvos-igazgató köszöntőjében külön kitért arra, hogy mekkora segítséget jelentett a kórháznak ez a közhasznú sza­kmunka. Dr. Sárvári András osztályvezető-főorvos a jól szer­vezett csapatmunkát dicsérte, hisz a festések, felújítások, takarítások alatt is zavartalanul működött az osztály. Goig Péter, a kórház főmérnöke arról beszélt, hogy idén február 24. és június 12. között, amíg a munkálatok foly­ván arra, hogy nyugdíjasaik ne szigetelődjenek el környezetük­től. A kerületrész öregjei öröm­mel nyugtázták az új szolgáltatási lehetőségeiket, ahol a piaci árnál jóval kevesebbért mosathatnak, vasaltatnak. A varrodába a javítá­sok mellett apóbb varrások, áta­lakítások is megrendelhetők. A fodrászatban például egy hölgy hajának mosása, vágása, be­rakása kijön 300 forintból, de pedikür, manikür, különböző kozmetikai szolgáltatások is napi ár alatt vannak. A Francia pékség tíz százalékkal olcsóbban árusít nekik, például egy kilogramm kenyér 70 forintba kerül. Horváthné Kardos Anna talán a rehabilitációs részlegre a leg­büszkébb. Az ergoterápia például arra való, hogy betegségek miatt kiesett bizonyos tevékenységekre újra megtanítják az időseket. Az agyvérzésen átesettek rehabilitá­cióját szolgálja a stroke-toma, de tak, mindenki várakozáson felül teljesített. Utólag ugyan könnyű okosnak lenni, de „tanári” volt az az egyetemi tanári döntés, hogy közhasznú munkásokra bízták magukat. Dr. Vedres Klára, az Erzsébet­városi Önkormányzat Egész­ségügyi és Szociálpolitikai Bi­zottságának elnöke is summásan fogalmazott: nagyszerűen szer­vezett és irányított csapatot küldött a Kamilla Kft. Ismét bebizonyosodott a közhasznú a szellemi és fizikai fittség erősítését segíti a memória-, a biblio-, vagy a zeneterápia. A kerámia műhelyben lélekbe markoló élmény szembesülni azokkal a nagyszerű figurákkal, alkotásokkal, amelyek kivétel nélkül nyugdíjasok, megrokkan­tak nagyszerű munkái. Úttörőmunka folyik itt a ja­vából, mert a WHO szerint a rehabilitáció 70 százalékának az alapellátásban kellene ér­vényesülni... Itt érvényesül, a kerület támo­gatásával ehhez megteremtődtek a lehetőségek. Félállásban vagy részidőben egy orvos és négy gyógytornász végez teljes értékű munkát. Ahogy teljes értékű, komplex emberi tevékenységével és példájával ez a gondozási cent­rum jóval túlmutat Erzsé­betvároson is. Varga László munka értelme, és le a kalappal a kórháziak előtt, akik egy mű­ködő, aktív osztállyal vállalták a festéssel, mázolással járó összes herce-hurcát. Bakonyi Karola polgármester pedig azt emelte ki rövid méltatásában, hogy az ön- kormányzat - éppen az egyre jobb tapasztalatok alapján - még inkább támaszkodik a közhasznú munkákra, hisz ez ma már pol­gárjogot nyert Erzsébetvárosban. Ami a közjavára válik, az nem res­tellni való, hanem dicséretes tett. Megújult a baleseti sebészet

Next

/
Thumbnails
Contents