Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-06-13 / 8. szám
8 CIVIL KÖZÉLET 1997/8. szám A jogelőd a hibás! Megdöbbenéssel olvastam (1997. V. 23-i szám) A pincéket szellőztetni kell! című cikket. Dr. Tóth Mária ÁNTSZ illetékes elmondta - „a korábban befalazott ablakokat ki kellene bontani, a bezárt szellőzőket kinyitni. ” Korábban, vagyis a társasházak eladása előtt befalazott pincéket az igen tisztelt önkormányzat jogelődje, a VII. kerületi tanács házkezelőségei falazták-falaztatták be. Okozva ezzel tudatlanságból vagy nemtörődömségből jelentős károkat, mivel az ilyen pincék vizesednek, gombásodnak. Mikor a (kényszer értékesítés folyt, akkor ezt a csődtömeget egyszerűen a volt bérlők, későbbi (kényszer)v ás árlók nyakába varrták. Holott előtte senki nem kérdezte a lakókat, beleegyeznek-e abba, hogy tönkretegyék a házak pincéit az ablakok elfalazásával! Az ANTSZ illetékes jóindulatú tanácsa most nehéz százezrekbe kerülne a (kényszer) tulajdonosoknak, akik amúgy is elég nehezen nyögik ki a lakások magas közös költségeit. A jogutód ERIK, EMIK, önkormányzat arra hivatkozott, mikor szóvá tettem ezt a méltánytalan állapotot, hogy a leendő vásárlóknak előtte ismertették a házak állapotfelmérését, a lakók „tudták mit vesznek meg, és különben is ezért lehetett ilyen olcsón megvásárolni a lakásokat ”, Tehát a helyrehozás költségei nem károk okozóit, hanem a tulajdonosokat terhelik, a jogutódok mossák kezeiket. Csak néhány kérdésem volna még. 1. Hol volt akkor a KÖJÁL (az ÁNTSZ jogelődje) mikor befalazták ezeket az ablakokat? 2. Ugyan volt-e szabad választásunk 1989- 91-ben, hogy megvegyük-e vagy sem, ezeket a rozoga ingatlanokat? Hiszen az irreális lakbéremelés veszélye fenyegetett, ha nem válunk sürgősen tulajdonosokká! 3. Ki hiszi el azt, hogy a jobb állapotú lakásokat drágábban lehetett volna eladni, hiszen lakott lakásokról volt szó, amit csak a benne lakó vehetett meg, mert ugyan hová lehetett volna kizsuppolni, ha sokallja a vételárat? Summa summárum, a becsületes az lenne, ha az ablakvisszacsinálás és gombát- lanítás sürgősen, mielőtt még tragikussá válik a pincék állapota, elkezdené a jogelőd. Ha másképp nem megy, a tulajdonosok méltányos anyagi hozzájárulása mellett. Ezzel mintegy elismerve, hogy a bajt, sőt bűnt a jogelőd okozta, és mindent megtesz annak elhárításáért! , Nagy Veronika 1077 Bp. Wesselényi u. 57. III. 2. • • Összefognak a szervezetek Májusban összeültek az erzsébetvárosi civil szervezetek azzal a szándékkal, hogy koordinálják munkájukat, megalakítsák szövetségüket. Az első találkozón, 1997. április 5-én megállapodtak, hogy a civil szervezeteknek fel kell vállalnia a lakosság véleményének továbbítását az önkormányzat felé. Erzsébetvárosban 65-80 civil szervezet működik. Bodzsár Frigyes közösségi tanácsnok felhívására elsősorban a karitatív jellegű érdekvédelmi szervezetek jelezték létezésüket és adtak információt tevékenységükről. Az önkormányzat 20-25 szervezettel áll rendszeres kapcsolatban. A megalakítandó szövetség alapító okiratának tervezetét a Madách Sétány Egyesület és az Erezsébetvárosi Társasházak Közös Képviselőinek Egyesülete (ETKE) vállalta. Amájusi találkozón dr. Somogyi József megfogalmazta a civil testületek igényét: az önkormányzat képviselő-testületének a kerületet kell szolgálnia, tehát a lakosságot képviselő szervezeteknek helye van a testületben és a bizottságok munkájában. Június 2-án a civil szervezetek kerékasztalának ülésén több munkacsoport javaslatot terjesztett elő megvitatásra. Ezek között szerepel a nyugdíjasok érdekvédelme és a közbiztonság. A többi problémával kapcsolatos munkaanyagot több szervezet állítja majd össze a közeljövőben. Újságírók Baráti Köre A- főváros kerületei közül arányukat tekintve a legtöbb újságíró Erzsébetvárosban él. Ennek történelmi hagyományai vannak, ugyanis már a háború előtt is ott működött a legtöbb lapszerkesztőség, kávéház, nyomda. Az itt lakó újságírók azonban nemcsak szakmailag, hanem állampolgárokként is kötődnek ehhez a kerülethez, saját bőrükön érzik annak minden kedvező és hátrányos következményét. Ezért rendkívül fontosnak tartják, hogy' lehetőségeikhez mérten megpróbáljanak segíteni a városrész gondjain. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy megfelelő fórumokon hallathassák szavukat. E megfontolásból alakították meg az Erzsébetvárosban lakó újságírók Baráti Körét, amely nem kötődik semmiféle politikai párthoz. Annál inkább a való élethez. Rendszeres összejöveteleiken megbeszélik tapasztalataikat, javaslatokat tesznek arra, miként lehetne szebbé, kellemesebbé tenni Erzsébetváros életét. Beszámoló az I. Országos Diákparlamentről 1997. május 1-jén kezdetét vette a három napon át tartó üléssorozat, melynek fő helyszíne az Erkel Színház volt. A nyitó ülés 15 órakor kezdődött, Göncz Árpád köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter tartott tájékoztatást a közoktatás helyzetéről, majd A tanulói jogok érvényesülése című dokumentumhoz fűzött indoklást Koltai Péter, az Országos Diákjogi Tanács elnöke. 17 órakor gálaműsort rendeztek a Diákparlament tiszteletére, ahol felléptek zenészek, színészek és Gór Nagy Mária színinövendékei. A 18 órakor kezdődött vacsorát követte egy 19.30 órakor kezdődő koncert, neves együttesek közreműködésével. A második nap a szekcióülésekkel indult, ahol a diákok, a pedagógusok jogai- és kötelességeiről, az iskolák, a kollégiumok házirendjéről, kulturális- és sportéletről, lelki és testi fenyítésekről, jogegyenlőségről. Ebéd után ki-ki a szabadon választott látogatáson vett rész. A nap a Petőfi Csarnokban rendezett diszkóval ért véget. A záró ülések május 3-án összegezte Makkal László szóvivő a szekcióülések tapasztaltait. Dr. Benedek András munkaügyi minisztériumi helyettes államtitkár beszélt a szakképzés problémáiról. Végül Magyar Bálint válaszolt a Diákparlamenten felmerült kérdésekre. Véget ért az I. Országos Diákparlament, ami megnyitotta a három évente megrendezésre kerülő parlamentek sorát. Tóth Anikó 7. c osztályos tanuló, a Kertész utcai Iskola küldötte
