Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1997-05-23 / 7. szám

1997/7. szám ÖNKORMÁNYZAT 9 Mazsolalégy "\ Május 17-én szerkesztőségünk ellenőrző különítménye - amelyet piackutatás céljából hoztunk létre -, meglátogatta a Klauzál téri szombati piacnak nevezet valamit. Először zsibvásárnak hívtuk, de rájöttünk, hogy ehhez a megfogal­mazáshoz még fel kell nőnie. Talán a bolhapiac kifejezés illene ezen képződményre, de ezt is túl magasztosnak talál­tuk. Szóval sokat kínlódtunk a helyes elnevezéssel, mígnem ráébrentünk, hogy mi nem egy piacon járunk, hanem egy formabontó kiállításon. A kiállítás címe: „Mit dobunk a kukába?" A kiállító „megtalálómüvészek" pedig a kuka­búvárok. A tárlat sajátossága, hogy amit tegnap valaki kidobott a szemétbe, azt itt olcsón visszavásárolhatjuk. Mondjuk a szomszédasszony félretaposott szandálját, rozs­dás lábost, törött biciklipumpát, műmellett, bilit, vil­lanykapcsolót, agyonolvasott pornómagazint. A kiállításon megtalálható a nem a kukából származó, de odavaló zöldített hús, napon aszalt húsos szalonna és kolbász, mely úgy néz ki, mintha egyszer már megette volna valaki és per­sze a felpanaszolt finom tejszínes krémes, szép nagy ma­zsolákkal, amiket a figyelmes ételszobrász döglegyekkel ékített. Na és az átható vizeletszag, az kérem már valami. Nemrégen hallottam egy angol múzeumról, ahol a bemuta­tott történelmi korra jellemző hangokat és szagokat mester­ségesen állítják elő. Mi meg itt fumigáljuk ezt a valójában modern művészeti elképzelést. Hát persze, hogy a feltalá­lóművészek szívesebben mennének a toalettre, de akkor hová lenne a nagyszerű illúzió. Felhívjuk a kedves tárlatlátogatók figyelmét, hogy a kiál­lításon nem tanácsos fényképezni, legalábbis fotóri­porterünk erre a megállapításra jutott, amikor egy a földön fekvő majálisozó művész megszólította: „kitépem a szívedet köcsög, ha fotózol ”, KÖZVÉLEMÉNY Az első magyar roma rádió Régi vágya teljesül sok embernek a RÁDIÓ© létre­jöttével. Több komoly pró­bálkozás történt a cél elé­résében, de a jelenlegi csapat az első olyan, amelynek kéz- nyújtásnyira van a lehetőség. A szimpatikus, „megszállott” kis csoport olyan - legnagyobb­részt cigány - fiatalokból áll, akik hajlandók azokról a dol­gokról, melyek mindenkit fog­lalkoztatnak egy kicsit újabb, talán merészebb szempontból elgondolkodni. Terveik szerint a RÁDIÓ© átmenetet képezne a közszolgálati és a kereskedel­mi rádiók között, civil szerve­ződésen alapuló médium lenne. Koncepcióját tekintve - nagyon fontos - politikamentes, de a cigányság érdekeit, véleményét minden tekintetben felvállaló, szem előtt tartó. Cigányokról, de nemcsak cigá­nyoknak szóló rádiót szeret­nének megteremteni. Kapcso­latokat kívánnak kiépíteni a Kisebbségi Önkormányzatok­kal, információs csoportokkal, hasonló médiumokkal, de nyi­tottak a magánemberek észre­vételeire, hozzászólásaira is. Jelenlegi terveik szerint négy fő csoportra osztanák műsoraikat, úgy mint kulturális témájú programok, hírműsorok és tényfeltáró riportok, tematiku­sán szerkesztett zenei blokkok, napi magazin műsorok. Terveik szerint körülbelül jú­niusban kezdi meg működését a RÁDIÓ©, budapesti regionális vételkörzettel. A május 3-án megtartott beha­rangozó nyitóbulijuk az Al- mássy téri Szabadidőközpont­ban kitünően sikerült. Ki­emelkedő művészi élményt nyújtott a méltán neves Trió Midnight jazz trió, Lajko Félix és barátja, a Ternipe roma folklór együttes és a csak erre az alkalomra verbuválódott Szenty Roma Big Bend, amely­ben Choli Daróczi József cigányköltő kanálon és elektro­mos száj bőgőn játsszva káp­ráztatta el a jelenlévő nagy­érdeműt. Sz. Zs. Ön hová viszi kisgyermekét sétálni? Kedves Anna, kismama: A Városligetbe járunk, ami egy kicsit messze van. Hétvégén pedig a telkünkre megyünk, ahol egész más a levegő. Itt a Wesselényi utca környékén nem valami egészséges a környezet. Most vásárolni megyünk, ezért vagyunk az utcán. Kabók Jenőné, nagymama: A Ligetbe szoktunk menni, bár nem régen felfedeztem, hogy a Köztársaság téren sem rosszak a körülmények. Az Almássy teret nem kedvelem, mert itt van a kutya WC. Külföldön úgy láttam, hogy mindenki ösz- szetakarít a kutyája után. Ná­lunk sajnos más a szokás. Tóth Ferencé, kismama: Rendszerint a Városligetben sétálok a kicsivel. Ott nin­csenek autók, egészen-más a levegő, a kutyáktól elkerített helyen lehetünk és a többi kismamával is beszélgethe­tek. Hétvégén pedig kime­gyünk a nagyszülőkhöz Rá­koscsabára. Literáti Eszter, kismama: Hétvégén a Börzsönybe uta­zunk a telkünkre, hétközben a Ligetben levegőzünk. Az er­zsébetvárosi terekre egyáltalán nem járunk, túl sok a kutya. Nekem is van kutyám, mégis megdöbbenek, hogy egyesek milyen kultúrálatlanul tartják négylábújukat.

Next

/
Thumbnails
Contents