Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-05-23 / 7. szám
KULTÚRA 1997/7. szám VESZÉLYESEBBÉ VÁLT A KÖRNYÉK Látogatóban Jókai Anna írónőnél Jókai Anna 33 éve él az Erzsébetvárosban, egy rendezett, takaros Dohány utcai bérházban, nem messze a magyar irodalom egykori centrumától, a legendás Hungária Kávéháztól.- Valóban elmondhatom, hogy az Erzsébetvárosban lettem író, 1964- ben költöztünk a jelenlegi lakásunkba. Nos, amikor íróvá váltam, megengedhettem volna a budai, rózsadombi lakhatást, de úgy éreztem, hogy ott ahol író lettem, megszoktam a közeget, az embereket, bizony az emberi nyomorúságot is, a szerencsétlenséget, az öregeket, a betegeket, még a kutyákat is, nos akkor tőlem nem lenne morális dolog, ha hirtelen elmennék egy olyan közegbe, amelyhez jóval kevesebb közöm van.- Mint erzsébetvárosi lokálpatrióta milyen előnyös, illetve hátrányos változásokat észlelt a kerületben?- Én leginkább a lakásunkhoz közeli részeket ismerem, gyakorlatilag any- nyi változás történt, hogy bizony piszkosabbak lettünk, ezt sajnos be kell vallani. Kevesebb e- nergia jut arra, hogy az utcákat takarítsák, veszélyesebbé vált a környék, pedig valamikor a család egyetlen kulcsát nyugodt szívvel az ablakpárkányon hagytuk. Ott lehetett hagyni, ez ma már megszűnt. Aztán a változások felgyorsultak a boltoknál is. boltja helyén peep show-t, disco klubot talál. Nem mehet le többé az ember úgy, hogy megyek a Az a nyugdíjas, aki évtizedek óta megszokta a közértjét, ruhatisztítóját, tejboltját, nagyot nézhet amikor a törzsLegyen élő az adás Egyelőre nincs élő, eleven kapcsolata a közönségnek és az Erzsébetvárosi Televíziónak, márpedig ez a fajta kommunikációs szervezet éppen erre volna hivatott. Hiányát egyaránt érzi a kerület lakossága és a tévéstáb. Viszont ennek megvalósításához feltétlenül szükség volna egy élő adáshoz nélkülözhetetlen stúdióhelyiségre, ami pillanatnyilag nincs. A megoldás a kerületi honatyák közeljövőben, még a nyár előtt várható döntésén múlik.- Én úgy gondolom és hiszem, hogy Erzsébetváros megérdemel egy olyan stúdiót, amely méltó is hozzá, méltó a kerület kulturális és politikai életéhez, az ittlakó polgárokhoz - mondja Bornemissza Tamás igaz- gató-föszerkesztő. - Ahol jelenleg működünk, az nem stúdió céljára készült, és még csak nem is a miénk és nem is az önkormányzaté. Belátható, hogy ilyen helyzetben politikailag elfogulatlan televízió nem működhet. A kerület élete változtatást követel műsorstruktúránkban, szeretnénk hetenként négy-öt, esetleg hat adásnapot produkálni, egy-másfél órában. Ebben változatlanul volna magazinműsor, bár rövidcbb adásidőben, mert kivennénk belőle a kerületi aktualitásokat, a politikát, a közéletet. Erre egy' külön müsomapot szeretnénk biztosítani, ahol lóképpen stúdióbeszélgetések keretében teremtenénk lehetőséget a kerület politikai, közéleti tényezőinek, az eszmecserére, a lakosság tájékoztatására helyezve a hangsúlyt. Ugyanakkor megmaradnának az önkormányzat testületi üléseinek vágatlan közvetítései szombat délelőttönként. Célunk, végülis, hogy a polgárok keressenek és szeressenek is bennünket. megszokott boltomba, mert nem találja meg. Ezen a téren is létezik egy kis zűrzavar.- A zűrzavar a Parnasszuson is létezik, ezt úgy is kérdezem, mint az írószövetség volt elnökétől?- Az a három esztendő, amikor a kollegák megválasztottak egy különleges időszak volt az életemben. Én semmiféle megbízatást nem vállaltam, de akkor ez erkölcsi kérdés volt. Végül is jóérzéssel zártam, mert akkor úgy tetszett, hogy egybe tudjuk tartani a társaságot, de azt látom, hogy ha az ember tényleg minden energiáját áldozva próbál tenni valamit a közért, akkor sem tud nagyon sokat segíteni, mert amit azelőtt a cenzúra jelentett az írók számára, azt most a pénz jelenti. Nem vagyok túlságosan derűlátó, de személyemet illetően nincs okom panaszra, mert én már megírtam a magam csaknem 20 művét. Amit egy íróember megkaphat az olvasóktól, korától, végül is én megkaptam, 1994- ben Kossuth- díjban részesültem, amit írok az megjelenik, elég szép küllemmel. Tehát nem a befu- tottaknak égetőek a gondjai, mert ők guggolva is megírják az élet-( művűket, de itt vannak a fiatalok, akik bizony a legtöbbször már középkorúak, és hihetetlen lobbyzásba kell fogniuk, hogy a könyvük megjelenhessen.- Min dolgozik jelenleg Jókai Anna?- A második simítását végzem egy nagy lélegzetű munkának. Ez egy regény. A kerület életébe úgy hiszem különösen beleillik a címe szerint, mert az így szól: Ne félj! Rendhagyó a magyar^ próza történetében, mert az öregedésről szól és arról, hogy lehet az életnek az utolsó szakaszát megélni úgy, hogy ne csak vereség legyen, de bizonyos értelemben győzelem a halál felett. Ez egy nagyon furcsa prózai mű lesz, úgy szeretném, hogyha ez volna az a regény, amivel a regényírói pályázat zárom. A továbbiakban esszéket, hozzászólásokat a világ dolgaihoz, meditációkat, filozófiai esszéket kívánok írni. Szüle Zsolt
