Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-05-06 / 6. szám
1997/6. szám KÖZVÉLEMÉNY ii Olvasói levelek Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tavaly augusztusban költöztünk feleségemmel együtt egy erzsébetvárosi, meglehetősen elhanyagolt, önkormányzati lakásba. A felújításra volt időm, mert sajnos egy éve munkanélküli vagyok. Már a munkálatok kezdetén megismerkedtem a ház egyik harmadik emeleti lakójával, aki - mint később kiderült - jogellenesen lakott ott. Számomra gyanússá vált, hogy rengeteg rosszkülsejű alak fordul meg nála, akik sem bejelentve nem voltak, sem rokoni kapcsolatban nem álltak vele. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit keres nála ez a sok idegen, azt válaszolta, hogy semmi közöm hozzá, majd utánam jött a lakásomba és hátulról tarkón ütött. Megfenyegetett, hogy ismerősei által rám töreti az ajtót és akkor meg fogok halni. A bűnöző külsejű idegenek mászkálása házunkban rendszeressé vált. Kétes eredetű, nagyértékű műszaki cikkeket hoztak-vittek, úgy tűnt, hogy kedves szomszédom orgazda. Duhaj lakótársam saját elmondása szerint 18 évet ült már börtönben és ha ideges, nem számít neki semmi. Parányi szükséglakásában 8 felnőtt és több kiskorú gyermek tartózkodott, a földön aludtak. A ház lakóinak nyugalmát egyre jobban zavarta szomszédunk életvitele, ezért a kerületi rendőrséghez fordultam. Ok azt tanácsolták, hogy értesítsem a kapitányságot, amikor a bűnözési tevékenység éppen folyik, illetve keressem meg az önkormányzatot is problémámmal. Ezt meg is tettem, de segítő szándékuk ellenére nem jártak sikerrel. Azonban kiderült, hogy szomszédom jogcímnélküli lakáshasználó, 1995-ben már kilakoltatták házunk egy másik lakásából, de rövidesen visszajött és újabb lakást foglalt el, szintén jogellenesen. A kerületi TV-ből értesültem, hogy megalakult az Erzsébetvárosi Polgárőrség. Felkerestem őket és elmondtam, gondjainkat, hogy már a közös illemhelyei sem merjük használni, mert olyan rémisztő alakok járkálnak a házban. A polgárőrök ezután rendszeresen megjelentek környékünkön, jelenlétükkel zavarták a jogtalan lakáshasználókat és azt gondolom ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy áprilisban végleg kilakoltatták a nem kívánatos személyeket. A ház békéje helyre állt a négy éve tartó kellemetlenségek megszűntek. Ezúton szeretném megköszönni a polgárőrök eredményes segítségét, jó egészséget kívánok ennek az önfeláldozó testületnek, ahová ezek után én is beléptem. Szeretnék segíteni másoknak gondjaik megoldásában. (Név és cím a szerkesztőségben) Hol van a tisztiorvos? Sok szép cikket, beszámolót olvasok lapjukban, ám nagyon sokat lehetne írni és olvasni a rossz közérzetet okozó dolgokról. S talán, ha ilyen észrevételek napvilágot látnának, felfigyelne és intézkedne az arra hivatalos szerv. Akkor még „ennél” is szebb lehetne Erzsébetváros, ahol én „csak” dolgozom, de nem lakom. A Szövetség utca úgy ahogy van rémes állapotban van. Sok a piszok, kutyagumi. Az Almássy tér felújításáról olvastam legutóbb. Jó a terv és jó lenne, ha olyan szép maradna majdan, mint az első napokban. Csak ellenőrzés kellene, hogy ne kutyafuttató és illemhely legyen a park, és a szökőkút se váljon a környék gyerekeinek ingyen strandjává. A kutyák, illetve gazdáik büntetését sokkal hatékonyabban kellene eszközölni, hogy látszatja is legyen! Valaha élemi- szerüzletbe kutyával bemenni tilos volt. És ma? Nyugodtan be lehet vinni az ebet. A tulajdonos-eladó simogatja, majd kenyeret, felvágottat szeletel. Hol van ilyenkor a tisztiorvos? S egyáltalán miért nincsenek köpenyben az élelmiszerüzletek eladói? Hogy akarunk mi Európához csatlakozni? Kosz- szal, piszokkal, a higiénia legalapvetőbb elemeinek betartása nélkül? Kovács Jánosné Köblő Dezsőné németjuhász tulajdonos: Zöld területre hordom a kutyát, ahol nem okoz kárt, ha a dolgát végzi. Két és fél hónapos korától szobatiszta és megtanítottam, hogy a járdára ne piszkítson. Erre minden további nélklül rá lehet szoktatni. Kakula Imréné németjuhász tulajdonos: Én sem szeretek belelépni és a cipőm talpán a lakásomba vinni. A kiskutyám csak öt hónapos, de ha rossz helyre akar kakái ni, rászólok, hogy nem szabad. Egyelőre még néha otthon sem tudja visszatartani, de hamarosan meg fogja tanulni a rendet. Horváth Ferenc schipperke jellegű kutya tulajdonosa: A kijelölt kutyafuttóba viszem az állatom. Ha az utcán végzi el a dolgát, akkor felszedem és kidobom, egyáltalán nem röstellem. Nem tudok annál undorítóbbat elképzelni, mint belelépni. Papp Kálmánná tacskószerű kutya gazdája: Még csak néhány hete lakom itt, de azt mondhatom, hogy az Almássy téri kutyafuttató remek dolog, ide hordom a kutyusomat. Ha mégis másutt végezné az ügyet, akkor a mindig nálam lévő zacskóba teszem, hogy ne szennyezők az utcát. KUTYÁSOKA KUTYAGUMIRÓL • • On mit tesz, hogy kevesebb kutyapiszok legyen az utcán?
