Erzsébetváros, 1997 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1997-05-06 / 6. szám
1997/6. szám HELYTÖRTÉNET 9 iskoláink „Angyalkerttől” az óvodákig 1887-ben a kibővített intézet A múlt század elején Angliában tartózkodott egy lelkes magyar úrinő. A sok-sok élmény közül a legnagyobb hatást a kisdedóvókban tett látogatások gyakorolták rá. A ködös Albionban nyomban elhatározta, hogy hazánkban is meg kell honosítani a kisdedóvóintézeteket. A lelkes hölgy Gróf Brunszvik Teréz, aki a magyar kisdedóvás megteremtője és a kisdedóvási egyesületek életrehívója. 1828-ban nyitotta meg az első „angyalkertjét” (kisdedóvóját) édesanyja budai lakásában, saját költségére. Kitűnő érzékkel nyerte meg e nemes célnak hazánk előkelőségeit, például Gróf Festetics Leót, aki 1837-ben megalapította a „Kisedóvó- intézeteket Magyarországban Terjesztő Egye- sületet”-et, kontinensünkön elsőként. Az egyesület egy óvóképző és egy „példány-intézet” (mintaóvoda) felállításáról is döntött, amely Tolnán nyílt meg, Festetics birtokán. 1843-ban Pestre helyezték át az intézetet. Előbb a mi kerületünkbe, egy Király utcai bérházba, majd 1844-ben a Valero utcai saját épületükbe (a Kürt utca). Ekkor még csak férfi növendéke volt az óvóképző intézetnek. Az első nőnövendék 1862-ben iratkozott be a képzőbe. 1873-74-től átengedték a kisdednevelői pályát a nőknek. 1873-ban egy új egyesület is alakult az előbbi mellett, az „Országos Kisdedvédő Egyesület”. Ez a két egyesület 1874- ben egyesült, és létrejött az „Országos Kisdedóvó Egyesület”, amely a továbbiakban az óvóképző intézet szervezője és fenntartója lett. A képző időközben „kinőtte” a Valero utcai épületét, ezért az egyesület új iskolát építtetett a fővárostól kapott telken, a régi Szegényház téren, a mai Rózsák terén. 1876- ban Ferenc József császár és király, valamint Erzsébet királyné jelenlétében avatták fel. 1887- ben az intézet épületét a növekvő igényeknek megfelelően kibővítették. Az épület átadását összekapcsolták a kisdedóvóképzés 50 éves évfordulójának megünneplésével. 1952-ig működött az ősi falak között az óvóképző intézet (az óvoda maradt). Boór Gézáné, Ili néni, aki 1925-ben végzett a képzőben, 1995-ben vette át Bakonyi Karola polgár- mestertől a rubin diplomát. 1991-ben Simon Péterné óvónő létrehozta a Gr. Brunszvik Teréz Ovodavédő Egyletet. Buda Györgyné Az intézet korabeli mintaóvodája Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum fotótára Károly körúti képeslap úton Pest legforgalmasabb kapujához, a Hatvanihoz közeledve, az utat lerövidíteni még kertek övezte térségen a későbbi Károly körútra torkolló csapásra. Ezt a járást a Dohány A Károly körútra torkolló ösvény Amikor még a XVIII. században városfalak övezték a mai Kiskörút hozzávetőleges vonalában az akkori Pestet, az Alföld felől érkezők és Dunántúlra tartók a poros Kerepesi országúton (Rákóczi út) jöttek terményszállító nehéz támszekereiken a Hatvani kapuig (Astoria aluljáró). Ott a városfal mentén hajtottak a Deák Ferenc térig, hogy csaknem derékszögbe fordulva a Nagyhíd (Deák Ferenc) utcán menjenek le a hajóhídig. Ezen át jutottak csak a Duna túloldalára. A hajdan volt emberek sem igen gondolkoztak azonban másként mint a maiak és a Kerepesi igyekezvén, már a mai Síp utca tájékán elkanyarodtak jobbra, letértek a Kerepesi országúiról, átvágtak az akkor utcának ide-kivezető szakasza őrizte meg. S ha már kihajtottak ide, a hosszú út porát öblítették le borral, portékáik egy részét közben áruba bocsátották. Ezzel magyarázható a Károly körút piacszerű kiszélesedése az út egész hosszában. Itt állott a Dohány utca és a Károly körút találkozásánál a mai Filmmúzeum (még ú- jabban Brodway) helyén Huszár háznak nevezett saroképület. Nevét tulajdonosáról, Huszár Károly alföldi földbirtokosról kapta. Utódainak egyike, Huszár József Nógrád megye alispánja, Madách Imre nővérét, Máriát vette feleségül, aki maga is megfordult ebben a házban. Azonban nemcsak a ház gazdái, a Huszár család lemenői kerültek közel a literatúrához, hanem a lakói is. Többen a közeli, az 1873-ban megnyitott Nemzeti Színházban játszottak, mint a máig ismert Lendvayné. Itt volt az emeleten a Nagy Ignác szerkesztette “Hölgyfutár”, és falai között lakott a múlt század számos, akkoriban közismert alakja. Mikor lebontásra került a vén épület, Pest tudós ismerője, Váradi Antal úgy emlékezett meg róla sóhajok közepette, hogy falai “közt még nem volt modern kényelem, de volt patriárkális szeretet és régi, enyészőfélben lévő magyarság!” Iván Géza C t
