Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-04-05 / 5. szám
KULTÚRA KULONDIJ A POLGÁRMESTEREKTŐL Ha megkeresnek - megbecsülnek A polgármesterek legutóbbi, szolnoki találkozója eseményekben bővelkedett. A polgár a híradások alapján abban a meggyőződésben él, hogy ott minden kérdés a törvényekkel, a pénzzel, a csőd- vagy nem csőd helyzettel foglalkozott Arra még a „mi kis városunkból”, a VII. kerületből is kevesen figyeltek fel, hogy a találkozóval egybekötött karikatúra kiállításon az Erzsétvárosban tizenegy éve élő, dolgozó Szűcs Éduát a zsűri különdíjjal jutalmazta. Hogyan is figyelhetnének rá, hiszen az önreklám, a csinálj magadnak hírverést, s boldogulsz filozófia távol esik tőle. Főállású anyának vallja magát három gyermeke mellett. De amikor csend borul a Kertész utcai lakásra, akkor a Kecskeméti Rajzfilmstúdió volt művésze a rajzasztal fölé hajol. Most nem feladata résztvenni a doktor Bubó, vagy valamelyik másik közkedvelt, a tévéből ismert rajzfigura életrekeltésében - napközben szerzett benyomásai elevenednek meg a papíron. Karikatúrák, grafikák sora jelzi, az aprólékos Nagy érdeklődéssel várt, bensőséges találkozó színhelye volt a közelmúltban az Erzsébetvárosiak Klubja A klubtagok, az érdeklődők Fehér Klára és Nemes László íróval találkoztak, kötetlenül beszélgettek. S természetesen érdeklődtek a neves írópár sorsa iránt is. Nem véletlenül, hiszen az irodalom berkein kívül állóknak is feltűnt, hogy sorsuk nem éppen rózsás. És sajnos nemcsak az övék - mint a beavattattak a résztvevők -, hanem a mai magyar íróknak általában is. munka megnyugtatja. S dolgozik, mert a neves szegedi művészházaspár, Szűcs Árpád és Kováts Margit gyerekeként otthon azt tanulta: a munka teremti meg az ihletet... Almássy tér? Ott még nem volt kiállítása, mert nem ajánlkozik, nem keresi minden áron a bemutatkozás lehetőségét, ám ha megkeresik, az számára megbecsülést, elismerést jelent, mint ahogy a szolnoki különdíj is, amelyet Ami kis városunk című karikatúra pályázaton nyert. Adíj odaítélése mellett egyben azt is jelentette, hogy mint nőnek, sikerült betörnie a fér- fikarikatúristák zárt világába. Oda, ahol a nem vonalas karikatúrát eddig nem fogadták be. Az idei év Szűcs Édua számára jól kezdődött. Az MTV-ben napközben párperces portréban mutatták be, majd Vasvárról keresték meg azzal a felkéréssel, állítson ki náluk. Az ott bemutatott anyagot Körmend vitte tovább, de már Hévíz is feliratkozott munkáinak kiállítására. Június 7-én pedig Szeged a Horváth Mihály utcai galériában szüleivel együtt mutatkozik be. Ami viszont az írópárt is meglepte, az az erzsébetvárosiak által megfogalmazott, közreadott megfigyelés: akik manapság költöznek, azok felesleges holmit nem visznek magukkal. S mivel a könyveket a felesleges holmik közé sorolják, a kapuk alatt hagyják, vagy a kukák tövébe rakják a magyar és a világirodalom gyöngyszemeit. Hát ezt is megértük, hogy az egykoron hőn áhított köteteknek, novelláknak, korrajzoknak, karcolatoknak a könyvnek s az írónak végképp nincs semmi becsülete? PÁLYÁZAT Erzsébetváros Képviselő-testülete az Almássy téri Szabadidőközpont megüresedett igazgatói állásának betöltésére pályázatot hirdet. Követelmény: szakirányú felsőfokú végzettség, vagy felsőfokú végzettség és szakirányú munkaköri szakvizsga, 5 éves szakmai gyakorlat, vezetői gyakorlattal rendelkezők előnyben. Bérezés: közalkalmazotti törvény szerint. Az állás betölthető: 1996. július 1. A pályázathoz mellékelni kell: a vezetői programot, szakmai önéletrajzot, 90 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, iskolai végzettségről szóló diploma másolatát. A pályázatot a VII. kér. Polgármesteri Hivatal Oktatási, Közművelődési és Sport Iroda vezetőjéhez (1075 Kazinczy u. 37. sz. telefon: 3214-864) kell benyújtani. A pályázat benyújtásának határideje: 1996. április 30. Verseny Megtisztelő meghívást kaptam: részt vehettem kerületünk Alsóerdősor utcai általános iskolájának vers- és prózamondó versenyén Két kiváló magyarszakos pedagógus készítette fel a kiváló csapatot. Leírhatnám a győztesek nevét (de hiszen a legjohbakkal úgyis találkozunk még, résztvesznek a kerületi versenyen). Ha nem írok rangsort, csak azért, mert mindenki megérdemli a dicsérő szót. Azok is, akik izgalmukban kicsit hadartak, vagy egy kicsit belesültek, (nem tudták, hogy nyugodtan bele lehet nézni a kezükben tartott papírba) azok is, akik szívbemarkolóan mondták Arany János balladáit, azok is, akik iskolás énekléssel gyorsan túl akartak lenni a megpróbáltatáson. A lényeg az volt, hogy a fehér blúzos, csillogószemű fiúk és lányok Petőfit, Adyt, Kosztolányit, Cs. Szabót, Heltait, Karinthyt mondtak el, értették, szerették, magukhoz emelték a költők és írók szavait. Ebben a vad és anyagias világban, ahol hétköznapjainkat a szegénység, az anyagi gondok fojtogatják, ahol kultúra címén gyakran vacak video klippeket, ízlés- és jellemrontó krímiket kapunk, - a szépség, a tisztaság, a jobbítás és gyönyörűség világa fogta meg a szíveket. Lehet, hogy egyik másik tehetséges gyerekből színész, előadóművész lesz, - kívánom, hogy teljesüljenek vágyai. De ami a legfőbb, szeretni fogják a könyvet, a száguldás, a könyöklés és az internet világában is meg fognak pihenni egy-egy szép verssornál. Egész emberek lesznek. Ez volt ennek a versenynek a szép értelme. Azt kívántam volna, hogy a kábel tévén a szülők, barátok is láthassák és örüljenek annak, hogy ilyen jó iskoláink is vannak. Öröm volt ez a délután. Fehér Klára Már a könyvnek sincs becsülete? t 1996/5. szám ERZSEBETVAROS 11 A NEVES IRÓPÁR AZ ERZSÉBETVÁROSIAK KLUBJÁBAN
