Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-04-05 / 5. szám
HITÉLET - HELYTÖRTÉNET Egy zsidó szellemi műhely Beszélgetés Oberländer Baruch rabbival A rabbi harmincéves, ifjú házasként 1989-ben Amerikából Budapestre költözött. Szülei Magyarországon születtek, a háború után kivándoroltak Amerikába. Ott ismerkedtek meg és házasodtak össze. Öt gyermekük közül Baruch a legfiatalabb. Tanítómestere, a lubavicsi rebbe tanácsára jött Magyarországra. (Nagyapja 1949- ig a Dob utcai zsidó iskola tanára volt). Noha nem anyanyelve, kifogástalanul beszél magyarul. Vérbeli pedagógus, a zsidó hit, tudomány és kultúra elkötelezett terjesztője. Ő alapította a magyarországi hászid zsidóság legjelentősebb kulturális intézményét, a Chábád Lubávics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesületet.- Tulajdonképpen mit fed az egyesület neve? És mi a célja, feladata?- A hászidizmus egyik ágát, amely Lubávics fehéroroszországi faluból származik. Központja 1940. óta Amerikában működik. AChábád a héber értelem, tudás és bölcsesség szavakból képzett mozaikszó. Ez a három fogalom jelenti a zsidóság, benne a hászidizmus alappillérét, amit én is vallók. Ami a célt illeti... Kétfajta zsidóval foglalkozom. A„tudatlan” és a „büszke” zsidóval. Az előbbinek, éppen ismerethiánya miatt vannak előítéletei a zsidó vallással, kultúrával, néppel szemben. O a „zsidó, de...” Azért kell bizonyos alapfogalmakat elsajátítania, hogy képes legyen eldönteni, vállalja-e zsidóságát vagy nem. Az utóbbi típus, mondhatni szívében zsidó, s ezt büszkén hangoztatja. De vajon mennyit vállal a vallásból, a sok szokásból, a kultúrából? És mit jelent mindez a számára? Ha semmit, a gyerekeinek még ennyit sem jelent majd, és akkor lassan kivész a zsidóság.- Ha jó! értettem, az egyesület arra törekszik, hogy zsidó identitástudatot plántáljon ebbe a két alaptípusba. Mi kell ahhoz, hogy elmondhassuk valakiről: megtalálta zsidó önmagát?- Szerintem a zsidó identitásba sok minden belefér, s nagyon fontos tudni, hogy keresését nem szabad abbahagyni. Óriási terület a több mint háromezeréves zsidó történelem, benne a kultúra, a vallás, a jog, a filozófia és még sokminden. Hogyan nevelünk és oktatunk? Elsősorban kiadványaink segítségével. Az Egység című folyóiratunkat ingyen küldjük el minden zsidónak, aki csak kéri. Ez ma a legnagyobb, 13 ezer példányban megjelent zsidó újság Magyaroszágon. A lapban érdekes cikkek és fontos információk olvashatók. Ezenkívül könyveket adunk ki a zsidó történelemről, néprajzról, filozófiáról, a hagyományokról. Magam előadásokat tartok: az ELTE jogi karán már ötödik éve oktatok zsidó jogot, vagy itt, az Erzsébetvárosban, a Modem Üzleti Tudományok Főiskoláján zsidó kereskedelmi jogot és etikát adok elő. Előadássorozatot indul arról, hogyan reagál a zsidó jog a XX. században olyan kérdésekre mint az eutanázia, a környezetvédelem, a káros szenvedélyek. Egy ember vagyok, próbálom mások segítségét kérni a munkámhoz.- Hogyan fogadták önt Magyarországon?- Először is csodálkoztak, hogy idejön egy rabbi Amerikából, mert általában Magyarországról szoktak kimenni Amerikába. Pedig ez számomra egészen természetes volt: valamennyire beszéltem a magyart Ezért az a feladatom, hogy itt legyek és nem Kaliforniában, ahol rajtam kívül még nagyon sokan beszélnek angolul. És nagy érdeklődést tapasztaltam a zsidóság iránt - zsidó és nemzsidó körökben egyaránt- Tervek, távlatok? Mire készül a közeljövőben? Elsőként említeném, hogy hamarosan óvodát avatunk. A feleségein vezeti, ő óvónő. Gyerekeim is oda járnak majd, mert úgy érzem magas színvonalú zsidó oktatást tudunk nyújtani. És ezt soha nem lehet elég korán elkezdeni.- Mit tanulnak majd a kicsik? Nyelveket például?- Az oktatás magyarul folyik, de a gyerekek belekóstolnak az angol nyelvbe is, és megtanítjuk őket a héber ábécére, hogy megkönnyítsük a későbbi nyelvtanulásukat. Igen jelentős mérföldkőnek tartom a közeljövőben tízezer példányban megjelenő kétnyelvű imakönyv kiadását. Sok ember olvas héberül anélkül, hogy értené a szöveget. És rengetegen vannak, akik elolvasni sem tudják az eredetit. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy első lépésként nyugodtan imádkozzon azon a nyelven, amelyen ért.- Tehát odafent elismerik második hivatalos nyelvnek a magyart?- A zsidók szent nyelve a héber. Isten azonban sok nyelven ért és meghallgat minden fohászt. * * * Sokmindenről beszélgetnénk még, de péntek délután van. Alkonyaikor beköszönt a szombat. A rabbi a templomba készül. Pár hét múlva a hithű magyar zsidó már anyanyelvén is fogadhatja a szombatot az egyik legszebb, legdallamosabb zsoltárra], Patai József költő ma már klasszikusnak számító fordításában: „Jer, fogadjuk, jó barát, szombatot, a szép arát..” Aczél János Király utcai régi „Képeslap" A Király utca mindig is a legfőbb összekötő kapocs volt a Belváros és a Városliget között - amíg ki nem épült a századvég viharos építkezési lázában a látványosságnak is beillő Sugárút. Az utca önmagában is sajátos színfoltja volt a Kerepesi (a mai Rákóczi) úttól északra egyre inkább terjeszkedő külvárosnak. A sok kis üzlet, műhely és a rossz vagy kevésbé rosszhírű mulatók, kávézók is vonzották ide a járókelőket. A múlt század első felében még volt az embereknek idejük és türelmük pipázni. A Király utcában híresek voltak a görög és a zsidó pipakészítők vagy -metszők, a fajkárok. Kirakataikban törökfejes pipákban gyönyörködhettek az arra sétálók. Vásárlók azok az idősödő pesti polgárok voltak, akik jószerivel csak a kávéházakban füstölhettek kedvükre - otthon pedig... a pesti lakások már akkor is zsúfoltak voltak, a füstöt pedig az asz- szonynépek fölöttébb nem kedvelték. A kávéházakban viszont ideális volt a környezet. Különösen az ebéd utáni, gomolygó pipafüstös szieszta idején, amikor a csibukos törzsvendégek feje el-elkókadt a kedvenc újságjuk olvasása közben... A városrész keleties jellege talán éppen itt, ebben az utcában érvényesült leginkább. A forradalom és a szabadságharc leverése után évtizedek telnek el, amíg ez a környék is magához tér. 1861-ben majd minden nap feltűnik a Király utcában Deák Ferenc, aki a hosszas pesti elfoglaltsága miatt a forró nyarat is itt kényszerült tölteni. Ebben az időben jelentek meg az első nyílt,- ernyő nélküli társaskocsik, amelynek elter- jesztője egy Breitner nevű leleményes és jovális örögúr, akit az akkor idők nemes egyszerűségével csak bérkocsi mesternek tituláltak. Az újítása azonban kezdetben nem örvendett népszerűségnek, mert a legtöbben a tekintélyükkel összeegyeztethetetlennek tartották, hogy idegen emberekkel üljenek egy teljesen fedetlen lovaskocsiba. A teljes anyagi csődöt elkerülendő, Breitner uram gondolt egy nagyot és megszólította Deák Ferencet, hogy talán tisztelné meg az ő fedetlen, ernyő nélküli társaskocsiját a Ligetbe való délutáni kiruccanásai alkalmával. A nyári forróságra tekintettel a komótos Deák engedett a kérésnek, előre élvezve, hogy a futó kocsin, a légáramban kissé lehűtheti a melegtől gyöngyöző arcát. Ezzel akaratlanul is divatot csinált. A már idős Podmaniczky a visszaemlékezés sóhajával idézi fel pár évtizeddel később: „Hány kellemes pillanatot éltünk le a némelyek által megvetett járműveken, már előre örvendve azon, hogy sokan lévén, össze kell szorulnunk az elhelyezkedésnél, ha mindany- nyian el akarunk férni. Természetes, hogy szép nők társaságában az ember mindig nemcsak akar, de tud is elférni.” Iván Géza 1996/5. szám ERZSEBETVAROS 9
