Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-04-05 / 5. szám
POSTÁNKBÓL ÁPRILIS 15-ÉN ESTE Nyitott klubdélután Az Erzsébetvárosiak Klubja április 15-én hétfőn, este fél 6-tól az Almássy téri Szabadidőközpont II. emeleti kamaratermében nyitott klubdélutánra várja a kerületben élőket, érdeklődőket. Szokásukhoz híven mindenkit érintő, mindenkit érdeklő, húsba vágó témát tűztek napirendre: kerületünk szociális helyzetét. Az átfogó cím olyan kérdéseket takar, mint a segélyezés, a kisebbségek helyzete, s a lakásügyek. A nyitott klubdélután vendége lesz Bakonyi Karola polgármester asszony, dr. Csepeli Ágota a szociális osztály vezetője, dr. Reményi Géza a cigány kisebbség elnöke, dr. Szigethy Ágnes a lakásügyi bizottság elnöke. Nem jól van ez így 1996februári számukban megdöbbenéssel olvastuk, hogy az ERIK Vállalat volt megbízott igazgatója, dr. Kiss Bálint nem egészen egy éves munkálkodása után körülbelül 2 millió forint végkielégítéssel távozik. A végkielégítés kifizetése jogilag lehet, hogy védhető, de erkölcsileg semmiképpen sem. Tudomásimk szerint dr. Kiss Bálintot az ERIK élére azért nevezték ki, hogy a vállalat ügyeit „rendbe hozza". Ez a kísérlet nemcsak sikertelen volt, hanem az ERIK dr Kiss Bálint vezetése alatt még rosszabb helyzetbe került Ezt mi, a Károly krt. 3/a. alatti társasház lakói „saját bőrünkön " érezzük olyan jelenségek megtapasztalásával, amelyek eddig ismeretlenek voltak: az épület takarítója 1995. november óta nem kap fizetést, a három felvonót karbantartó vállalat nem kapta meg ugyanezen idő óta az átalánydíjat, a kazánházi szerelők szintén térítés nélkül dolgoznak, nem beszélve a számtalan épületszerelési és javítási számla kifizetetlenségéről. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez az állapot az egész kerületben általános. Felháborítónak és cinikusnak tartjuk ezek után, hogy az igazgató végkielégítéssel távozik ahelyett, hogy a fenti jelenségek miatt felelősségre vonták volna. Károly krt 3/a. Társasház lakói * * * Szerkesztői üzenet Ellenérzésüket megértjük, s bár nem tisztünk dr. Kiss Bálint védelmére kelni, egy megjegyzést engedjenek meg. Az ERIK önkormányzati vállalat, vezetőjének a testület, a polgármester a munkáltatója Mégha az igazgatói poszt elvállalása előtt el is tudunk képzelni béralkut, a vezető munkaviszonya megszüntetésekor nem valószínű, hogy a búcsúzó igazgató szabja a válás feltételeit. Elolvastuk Szerencsére olvasóink sok levelet juttatnak el szerkesztőségünkbe. Nemcsak véleményükkel tisztelnek meg bennünket hanem ahhoz nevüket lakcímüket (ha van) telefonszámukat is adják. Ezek sorából kilóg a március 12-i keltezésű, tisztázatlan ügyekre utaló, amelyekről szívesen beszélgettünk volna feladójával. Am tétlenségre kárhoztatott bennünket, hiszen a Lövölde tér jelzésen kívül semmi sem utal arra, írójára hol bukkanhatunk. Levelét ama utolsó soraiba tett megjegyzése ellenére, hogy „nem olvassák el” - elolvastuk! Azt jól érezte, hogy nem adjuk közre, hiszen tények, bizonyítékok, ráadásul név nélkül a rágalmazás „bűnébe” esnénk. (Aszcrk.) Kár a házi urat visszasírni Házunkban van a kémény (úgyhiszem ez nem is lehetne fordítva), de nem a ház valamely lakója üzemelteti a „füstokádót ", hanem a ház közvetlen szomszédságában lévő autószerelő műhely. Egy hűvösödő novemberi napon történhetett, mikor is megpillantotta műhelyében az ósdi kályhát a műhelytulaj, amint ott árválkodik az elhasznált salaktermékek, gumik, olajok mögött és annyira megsajnálta, hogy begyújtotta Eizékeny műhelytulajdonosunk. így két legyet ütött egycsapás- ra (vagy talán az összesei: és a környék valamennyi légypetéjét elhaláloztatta légszennyeződésben?) Egyrészt jól tett a megsajnált kályháival, mert az hálából felfalta az öt beárnyékoló elhasznált salaktermékeket, gumikat, miegymásokat - gondolom!, - mert füstje színe a feketétől, az áttetszőig több árnyalat- bem „illatozott/illatozik". Másrészt meleget is adott és ad azóta is ingyen! A házból először egy lakó ment át, s mivel a szépszó nem használt - én követtem őt. Hiába! Ezt követően vetettem bele magam a dolgok tényfeltáró részébe. Felhívtam telefonon a Kéményseprő Vállalatot, hogy megtudjam az autószerelő műhely kérte-e a házunkon lévő kémény ellenőrzését? A válasz, hogy „nem" természetes, mert a házban csak észre vettük volna, ha a kéményt ellenőrzik. Információ éhségemet is kielégítették a Kéményseprő Vállalatnál, megtudtam, hogy nem szabad csak úgy rácsatlakozni egy ház kéményére. anélkül, hogy engedélyt kérnének a lakóközösségtől. Ámbár igen valószínű, hogy az ilyen öreg kémény használatát csak felújítás után vagy úgy sem engedélyezné a vállalat... Az viszont, hogy a kéménydíjat mégis a ház fizetiaz nem az ő ügyük. A lényeg, hogy nem tudnak mit csinálni addig, amíg nem érkezik megrendelés a kémény tisztítására, felülvizsgálatára - amiért fizetni kell. Már itt eljutunk az első zsákutcába, mert hát miért a házunk fizesse a kémény átnézését? Száz szónak is egy a vége, ebben a „kilátástalan" helyzetben az ember csak egyet tehet, várja a füstmentes tavaszt... Kardos (lenovéva Adósom a Nyitott Világ A Nyitott Világgal szemben panaszom van Még 1989 májusában alapítványi hozzájárulásként 5 ezer forintot fizettem be a Nyitott Világnak. De sajnos mindmáig nem kötötték be hozzám a kábel tévé csatlakozást A kialakult helyzetet úgy minősítem, hogy engem s még jónéhányunkal becsa/Uak Nagyon sokszor kerestem telefonon a titkárnője által megadott időpontban is Forrai Gyöigy urat, a Nyitott Világ Televízió ügyvezetőjét, de sohasem sikerüli elérnem Mára már a dolgot feladtam. Mártonfi György * * * Forrai György a panaszos levélre szerkesztőségünkön keresztül a következőket válaszolja: Nemrégiben Mártonli Györgynek táviratot küldtek, melyben kérik, fáradjon be a Nyitott Világhoz, hogy megbeszéljék a dolgot. A panaszos választhat: a pénzt kéri vissza vagy a bekötéshez ragaszkodik. Abban a házban egyébként a Nyitott Világ kábelei nincsenek bekötve, de Forrai György egy lakó kedvéért is hajlandó a csatlakozást biztosítani. Gratulálni szeretnék a lap 1996/3. számához. Elvezet volt olvasni a sok információt, az érdekes cikkeket - ha nem is értek mindenben egyet a szerzőkkel -, amelyek olyanná teszik a lapot, amilyennek egy kerületi újságnak lennie kell. Egy témához szeretnék hozzászólni Kalász László úr (MIEP) nehezen minősíthető véleménye miatt. Nem fogadható el, hogy az ingatlankezelésben uralkodó méltatlan állapotokat annak tudja he: a bérházak államosítása óta nincs háziúr meg vice. Ellenpélda Miklós Ferenc 1939. április 26-i közgyűlési interpellációjának egy részlete a budapesti lakásviszonyokról, amikor még nagyban működtek a háziurak és a vicék: „ Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy... nagyon sok ház van a fővárosban, amely régi és elavult volta miatt tatarozásra és modernizálásra szorul?... ” Tagadhatatlan, hogy az ingatlankezelés 1950 óta sohasem állt a helyzet magaslatán. Ennek viszont semmi köze a háziurakhoz és a vicékhez. Ez abból is látszik hogy az elmúlt három év vissza magános it ás a semmit sem javított az állapotokon. Objektiven kell elbírálni a volt IKV gazdátlan és rosszul vezetett rendszerét, s ennek hibáit ismerve kell élethívni a hatékonyan működő ERIK-et és a lakásszövetkezeteket. Nem nosztalgiázni kell, hanem megalkotni a saját új, jól működő piackomform kerületi ingatlangazdálkodást, amelyben nincs helye a demagóg politizálásnak! Nagy Veronika 2 ERZSEBETVAROS 1996/5. szám Kémény - seprő nélkül
