Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-02-23 / 3. szám
VITA A KARBANTARTÁS KÖRÜL Patthelyzet a hársfa utcában? (A hír) Pintér Jánosné 75 éves nyugdíjas, tavaly december 5-én szénért indult a pincébe. Leszakadt alatta a pincelejáró, az idős hölgy bokatörést szenvedett. Kórházba szállították, megműtötték. Azóta már otthon van, de járókeret nélkül mozdulni sem tud. (A helyszín) A Hársfa utca 10/a., az épület több mint százéves, 15 lakással, 5 üzlethelyiséggel. Vegyes tulajdonú társasház, tulajdoni hányadát tekintve 50,8 százaléka magán, 49,2 százalék önkormányzati tulajdon. Ez a majd fele-fele arányú megoszlás kényes egyensúlyt teremt, ha az önkormányzat, vagy az ERIK komoly pénzügyi nehézségei miatt nem tudja a ráeső költségeket befizetni. A balesetet után a lakástulajdonosok statikai szakvéleményt készítettek. A lépcsőleszakadás oka repedés, korrózió, de fény derült más statikai problémákra is: életveszélyes a függőfolyosó egy része, a földszinti közös WC (ezt az ERIK először bedeszkáztatta, majd fölállványoztatta, hogy használni lehessen), a II. emeleti Waágner-lakásban (ahol kisbaba is van!) vészesen korhadnak a födémgerendák. A hosszú évek során felgyülemlett rejtett hibák kijavítása, az életveszély elhárítása, a lakások lakhatóvá tétele költséges megoldást igényel. A kérdéssel a február elsejei társasházi közgyűlés foglalkozott, amelyre meghívták Toperczer Ferenc alpolgármestert, aki a képviselő- testület ülése miatt az invitálásnak nem tudott eleget tenni. Az önkormányzat is készíttetett statikai szak- véleményt, amit egybevetnek a ház által megküldött szakvéleménnyel. Annyi kiderült, hogy az önkormányzat a baleset után elvégezte, s a soronkövetkező munkálatokhoz csak a tulajdoni hányad arányában járul hozzá. Az alpolgármester korábban telefonon ígéretet tett arra, hogy az őket megillető összeget rövid időn belül átutalják. A lakástulajdonosok azonban úgy vélik, hogy az eladásnál a volt tulajdonos, az ERIK nem járt el korrektül: nem az épület valós műszaki állapotáról tájékoztatta a vevőket. Jogos a kritika, hiszen a szak- véleményben a lépcsőház állapota, a leszakadás veszélye nem szerepelt. Ha valakinek akkor tudomása lett volna a rejtett életveszélyt előidézhető hibákról, az épület állagáról, nem vette volna meg a lakást, a társasház sem alakulhatott volna meg. Ami pedig a lakók, illetve tulajdonosok álláspontját meghatározza: a korábban elmaradt épület-karbantartási munkák költségei teljes egészében a volt tulajdonost terhelik. Ebben szeretnének megegyezni az önkormányzattal. Az ERIK álláspontja ezzel ellentétes: szerintük az időközben bekövetkezett lépcsőleszakadás a folyamatos állagromlás következménye, s ez nem terhelhető vissza százszázalékban az előző tulajdonosra. A közgyűlés úgy döntött, hogy végső esetben a február 15-i türelmi idő lejárta után - amelyet az önkormányzatnak adnak - perre viszik a Hársfa u. 10/a számú ház állapotának ügyét. Ám, a társasházi közösköltségből addig is elvégeztetik a halaszthatatlanul szükséges, életmentő, életveszélyt elhárító munkákat. Komám asszony, hol az alapító okirat? Akerületben már kilencszáz társasház van, számuk rövidesen újabb száz-százötvennel gyarapodik. E tényt elégedetten vehetnénk tudomásul, habár az érintettek szerint lassan, körülményesen, de mód és lehetőség van a lakások megvásárlására. A lassúság, a körülményesség azonban nem párosul a törvényben előírtak maradéktalan betartásával. Erre világít rá az Erzsébetvárosi Társasházak Érdekvédelmi Egyesülete (ETKE) elnökének Molnár Lászlónak és Ignéczi Tibor vezetőségi tagnak a tapasztalata. Egy alapvető dolog hibádzik, mégpedig az alapító okirat. Ennek előkészítésével az önkormányzat Elidegenítési Csoportja éppúgy késlekedik, mint előde. Pedig a vételi szándék bejelentése, az alapos, mindenre kiteijedő, a hibákat feltáró műszaki felmérés után (azt minden vevőnek megküldve!) a szerződés előtt az alapító okiratot is kézbe kell adni. De nem így történik. Pedig a Magyar Közlöny 1994. április elsejei számában a lakások elidegenítésére vonatkozó jogszabály 51. paragrafusának második bekezdése kötelezően előírja. Csak az alapító okirat birtokában lehet(ne) a vevőkkel egyeztetni. Errefelé azonban nem ez a módi, tapasztalja az ETKE minden hónap első szerdáján, a Wesselényi utca 69.-ben, ahol e civil- szervezet a társasházak működésének eme problémájával is szembesül. Akerületben az a gyakorlat, hogy a szerződés aláírása után(!) tekinthetnek be a vevők az alapító okirat egyetlen, a hivatalban fellelhető példányába S mivel az ember feje nem káptalan, ebből rengeteg bonyodalom származik. Az már csak ráadás, hogy hiányosak az alapító okiratok. A nagyobb, liftes házakban az önkormányzat értékesítette a szolgálati lakásokat, pedig a lift felügyelete a lakások elidegenítése esetén is kötelező. Ha a közösség meg is fizetne egy házmestert, vagy gondnokot - lakás hiányában erre nincs módja Habár olykor a lakóközösség is hibázik (Marek u. 39,): hozzájárult a szolgálati lakás megvételéhez. Az idős bérlő eltartási szerződést kötött, halála óta pedig csere-bere tárgya a hajdani házfelügyelő lakás. S évek óta keresi a megoldást a lakóközösség, s a volt, valamint a mostani képviselő-testülettől vár megoldást... A társasházzá alakuláskor a pince is közös tulajdonba kerül. Ám ha ott egy jól jövedelmező üzlet működik, a bérleti díjból egy fillért sem lát a lakóközösség - az önkormányzat szedi a pénzt a közös tulajdon után... Tehát erre sem árt figyelni, hogy a pénzt hozó, bérletbe kiadható helyiségekre továbbra is az önkormányzat teszi rá a kezét. A közösségnek pedig bérleti díj helyett marad a közös költség, s ebből máról holnapra felújítási alapot képezni nem lehet. V.E. 10 . ERZSÉBETVÁROS 1996/3. szám
