Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)

1996-12-20 / 17. szám

10 KALEIDOSZKÓP 1996/17. szám Mikulás-ünnepség az iskoláknak Jövőre is várja a srácokat A Mesterek Pincéje étterein Rendezvény terme, amely máskor banketteket, esküvők színhelye, kis lurkók zsivajától volt hangos december 6-án délután. Száz, első és második osztályos gyermek várta izgatottan a Mikulást. Pék János a Mesterek Pincéje tulajdonosa és Gál György a CATV tulajdonosa már ne­gyedik alkalommal látta vendégül és ajándékozta meg a kerület általános és elemi iskoláinak legifjabb tanulóit. Minden erzsébetváro­si alsófokú tanintézet­be elküldi meghívóját, hogy a szegény sorsú, nehéz szociális körül­mények között élő, valamint a kiemelkedő tanulmányi eredménye­ket felmutató nebulók részt vehessenek a Mikulás-ünnepségen. Mielőtt a Mikulás bácsi megérkezett, hivatásos előadóművészek műsor­ral szórakoztatták a gyermekeket. Azaz, ilyen műsorok sajátosságainak megfe­lelően a gyerekek is szórakoztatták a mű­vészeket és egymást, hiszen a kicsik nem csak nézik az előadást, aktívan részt vesznek abban. De az igazi zsibongás akkor kezdődött, amikor megérkezett a piros ruhás, nagyszakállú Télapó. Természetesen ő is kapott ajándékot, mert a gyerekek több­sége szavalt neki egy rövid verset. Aztán előkerültek a puttonyból a csomagok, de még nem volt szabad felbon­tani, mert jött az uzson­na, kakaó és kalács, előbb azt kellett elfo­gyasztani. Pék János büszke arra, hogy ez a kedves ren­dezvény lassan hagyo­mánnyá válik. Kerületi polgárként és vállal­kozóként szívügye az Erzsébetváros. Jövőre ismét várja a srácokat. EGY MOZGÁSSÉRÜLT KÁLVÁRIÁJA A tervező csak vitte a pénzt Burghardt Józsefné, Irénke néni 75 száza­lékos rokkant-nyugdíjas. Kicsiny szoba-konyhás, komfort nélküli erzsé­betvárosi lakásban lakik. S bizony nagy gondot jelent számára, hogy lemenjen az udvari mos­dóba. Ezért arra gondolt, a Mozgássérültek Buda­pesti Egyesületének se­gítségét kéri, és a lakásá­ba egy toalettet és egy tusolót épített. Az egyesület el is vállalta az ügyintézést - 2500 forin­tért. Majd kiküldték Irénke nénihez Révész Erzsébetet, az egyesület által megbízott építész- tervezőt. A hölgy felmérte a lakást, és 1000 forint kiszállási díjat kért. Révész Erzsébet legközelebb már egy kész tervrajzzal, és egy 10.000 forintos csekkel - a tervrajz árá­val - kopogtatott Irénke néninél. Burghardt Jó- zsefné feladta az ösz- szeget, de néhány hét múlva a postás vissza­hozta azt, mondván, nem találták a címzettet. Irénke néni ekkor felhív­ta a tervezőt, aki szinte perceken belül ott ter­mett és elvette a pénzt. A kész tervrajzzal pedig Irénke néni elment a Fővárosi Csatornázási Művekhez. Ott azzal fogadták, hogy a tervet nem tudják elfogadni, mert nincs egyeztetve a VII. kerületi önkor­mányzattal. Panaszosunk ekkor újra útra kelt, és felkereste a hivatal műszaki irodáját. Itt azonnal kiderült, a korszerűsítéshez ebben a formában a hivatal nem járul hozzá. Azóta az ügy áll, a néni továbbra is az udvari mosdóbajár, és senki sem fizet számára kártérítést. Révész Erzsébet szerint az a megoldás, hogy egy gépésztervet kell készít­tetni, és az építészterv­vel együtt beadni. Azt azonban Révész Erzsébetnek tudnia kel­lett volna már a munka megkezdésekor. Hiszen ahhoz,- tudtuk meg egy szakembertől - hogy egy lakásba bevezessék a vizet és rákössék a csa­tornára, nem elegendő csupán azt megtervezi, hova teszik majd a toa­lettet és a zuhanyfulkét, külön tervrajzon - a gépészterven - azt is fel kell tüntetni, hogyan oldják meg a vízlefo­lyást. S ezt a tény bizony „elfelejtették” közölni a nénivel. Érthető tehát, hogy Irénke néni - jogosan - úgy érzi be­csapták: már nem bízik a tervező-asszonyban, s nem hajlandó kifizetni az újabb tervezési költ­séget. Bizalmatlansága nem is alaptalan, mert mint kiderült, a Moz­gássérültek Budapesti Egyesülete felfüggesz­tette a munkakapcsolatot Révész Erzsébettel, ugyanis már több ügyfél jelezte náluk, hasonlóan jártak, mint Burghardt Józsefné. Ön hol tölti a szilvesztert? Király Imréné ápolónő- Sajnos, nem telik rá, hogy elmenjünk valami­lyen rendezvényre, így otthon ünnepeljük a szilvesztert. De azért megadjuk a módját: az ünnepi vacsorára rántott csirkét és kocsonyát készítek, éjfélkor pedig pezsgőzünk. Győrfi Magdolna var­rónő- Mi nem töltjük itthon a szilvesztert. A családdal Nagyváradra utazunk a rokonokhoz. Azt azonban még nem döntöttük el, hogy ott elmegyünk-e va­lahová, vagy csupán meg­vacsorázunk, beszélge­tünk, s nézzük a televíziót. Nagy Sándor nyugdíjas- Nekünk túl drága lenne, ha elmennénk valahová ünnepelni. A nyugdíjból nem lehet nagyon „ugrál­ni”. Inkább otthon ma­radunk, és családi körben ünnepelünk. A feleségem­mel rabló-römit, kanasztát játszunk,és nézzük a televíziót. Dorog Zsolt tanuló- Baráti körben szil­veszterezek. Otthon a családommal megva­csorázom, azután pedig elmegyek egy házibuli­ba. Mindig jó hangulat szokott lenni, annak ellenére, hogy nem iszunk. Szól a zene, tán­colunk, beszélgetünk. Vijant Gyuláné vállalkozó- Tavaly a Mátrában töltöt­tük az ünnepet, idén azon­ban nincs rá keret, hogy elmenjünk valahová. A kerületi programok között sem találtunk semmit. így otthon maradunk, esetleg átmegyünk a gyerekekhez, hiszen ők sem mennek sehová.

Next

/
Thumbnails
Contents