Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-08-02 / 10. szám
ERZSÉBETVÁROS IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1996. Vili. 2. r Kenyérkérdés Csörögnek a szerkesztőségi telefonok, s az ember csak kapkodja a kagylót, miközben a szöveg hallatán nemcsak a föle lesz élénk vörös, hanem ha tudna a vonal is elpirulna... Sokkolólag hatott a polgárokra, a háziasszonyokra a befőzési szezonban (mert ma már befőznek, hisz a döntő többségnek megfizethetetlen a kon- zer\) a cukor eltűnése, árának „jól időzített” emelése. Csak olaj a tűzre a kenyér, az energia árának várható emelése. Az ember magyarázná, legalább kevesebb kenyér kerül a kukákba, kevesebb szegetlen vekni, cipó virít hajnaltájban a szemetes edények tetején. Am igen gyorsan kifizetnek aprópénzzel: látja ez demagógia. S a bélyeget nemcsak rásütik az emberre, hanem magarázatot is kap mellé: „a kenyerek döntő többsége ehetetlen, vagy azért nem lehet szelni, mert túl friss, vagy azért, mert állott. Az ár mellé minőséget is kellett volna, kellene adni. ” Nehezen vitatható a megállapítás, ha valaki tudja: a tartós, péntektől péntekig ehető kenyér ára - mert van ilyen is, de ez nem a reklám helye! - eddig is kilónként közelített a száz forinthoz. Persze őket is lepipálta az Erzsébet- kenyér, amelynek veknije áremelés nélkül is 100 forint felett volt... Győzködnek jobbról is, balról is: nem a fogyasztóval van a baj, nem pazarolna, ha a sütödékből, pékségekből, gyárakból kikerült kenyér minősége nem lenne csapnivaló. Ar mellé minőséget is követel a magyar, akinek a mindennapi kenyér egyre inkább alapvető. Friss is legyen, tartós is, szelhető is, eltartható - ennyit követel azért, amire a legkényesebb. Követel mindaddig, amíg a pékeken a minőségrontás számon nem kérhető! NAGYSZABÁSÚ KERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ A Gozsdu udvar rekonstrukciója, átépítése Az önkormányzat képviselő-testülete július összekötő gyalogos zónának az első üteme. A 4-én döntött arról, hogy a Gozsdu udvar kerület megújulásában mérföldkőt jelentő rekonstrukcióját tovább folytatja, amely fejlesztésről, a finanszírozásról, Groó Rudolf lényegében a Madách sétány kialakításának, a a képviselő-testület SZDSZ-es frakciójának belvárost az Erzsébet körúttal majdan vezetője nyilatkozott. (Cikkünk a 3. oldalon.) Megkezdődött a helyiségprivatizáció A94-es önkormányzati választásokon induló pártok ígéretei között szerepelt, hogy a legrövidebb időn belül lehetővé teszik a nem lakáscélú helyiségek privatizációját. Az ígéret szép szó, de valamiféle csoda kell ahhoz, hogy be is tartsák - vélekedtek a bérlők még az idén év elején is. Csodák ugyan nincsenek, de a privatizáció megkezdődött. Garabits Károly képviselő, a gazdasági és tulajdonosi bizottság vezetője a helyzet tarthatatlansága miatt úgy döntött: időt, energiát nem kímélve (mármint a sajátját) a nem lakáscélú helyiségek elidegenítését előkészíti, az ehhez szükséges feltételek megteremtésére felhívja a testületet. Nem ígért, teljesített, ma már négy cég - az URBS Kft., a Duna Holding, a Város Fm. Kft. és az Office and Home Rt. - értékbecslői járják a kerületet, s keresik fel a bérlőket. (Garabits Károllyal készült interjúnk a 4-ik oldalon.) Erzsébetvárosi nyár Az idei nyár igencsak megtréfál bennünket, derűre ború, melegre hideg jön. Július oly szeszélyes és kiszámíthatatlan volt, mint amilyennek fiatalabb „öccsét” áprilist tartjuk. A már-már elviselhetetlen kánikulát hideg napok váltják fel. Ha van is az embernek pénze, hogy a családdal nyaralni induljon, nem tudja eldönteni: a bőröndbe a lenge nyári holmikból tegyen-e többet, vagy a dzsekikből, vastagabb nadrágokból, átmeneti kabátokból. Sajnos a közvélemény-kutatás szerint az erzsébetvárosiak többségének nem ez a gondja. Sokkal inkább az, a szünidő alatt hova tegye gyerekét, ki vigyázzon rá, hogyan töltse a család a pihenésre szánt napokat, heteket. A gyerekek és a nyugdíjasok a parkokban múlatják az időt. (Cikkünk lapunk 13. oldalán.)
