Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-06-07 / 8. szám
OKTATÁS 5 Pedagógusok támasza Az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központ ( EPSZK) a harmadik éve áll a kerület oktatási-nevelési intézményeinek szolgálatában az Erzsébet krt. 32. szám alatt. A lelkes kollektíva tagjai megnyerték a kollegák bizalmát, már nemcsak a szolgáltatásukat igénylik, hanem a tanácsadásaikat is. Dr. Telegdiné Tóth Mária igazgatónővel és munkatársával Móri Árpádné alsós szaktanácsadóval beszélgetünk a központ tevékenységéről.- A EPSZK a közelmúltban az Almássy téri Szabadidő Központban sikeres gálát rendezett. Milyen céllal?- Ez a gála már hagyományosnak mondható. Harmadik éve rendezzük, májusban, a tanulmányi versenyen első helyezést elért tanulóknak, bensőséges körülmények között. Ez alkalommal a polgármester-asszony nagyon szép könyvajándékokat adott át azoknak, akik sikeresen szerepeltek. Ismereteim szerint egy másik rendezvénysorozatnak is gazdái Önök, és nagy sikerrel?- Igen, így van. Az Éneklő Ifjúságról van szó. Évek óta a Zeneakadémia dísztermében rendezzük hangversenyünket. Úgy gondolom, hogy a VII. kerület gyermekeinek és a szülőknek az életében is az Éneklő Ifjúság nagyon jelentős esemény, hiszen a Zeneakadémiára a gyerekek szüleikkel együtt ritkán juthatnak el. Nagy ajándék számunkra, hogy találtunk szponzorokat, segítőket, akik lehetővé tették, hogy a Zeneakadémia dísztermét igénybe vegyük. Az elmúlt években az oktatási és a kulturális bizottság támogatta e rendezvényt.- És idén?- Ebben az évben az Erzsébetváros című újság főszerkesztője Karalyos József úr, illetve CATV ügyvezető igazgatója Gál György úr pártfogolták, támogatták a rendezvényünket. A kulturális bizottság hozzájárult ahhoz, hogy az emlékplaketteket és az emléklapokat kitudjuk adni a szereplő kórusoknak.- Hány iskolát, tanulót és nevelőt mozgatott meg az Éneklő Ifjúság rendezvényük?- Pontos adatokat nehéz mondani, hiszen van olyan iskola, ahonnan két-három kórus is szerepelt. A lényeg, hogy kerületünk minden iskolája fellépett e nagymúltú intézmény színpadán. A kerület tanulóinknak mintegy 40 százalékát mozgatta meg ez a programunk.- Az intézmény többi feladata?- Minden Pedagógiai Szolgáltató Központra nagyon nagy feladatot ró a Nemzeti Alaptanterv. Mi ütemterveket dolgoztunk ki az Oktatási Irodával, állandóan figyeljük az e témakörrel foglalkozó szakirodalmat, bibliográfiákat adtunk ki az intézményeknek. Tanfolyamot szervezünk, hogy a kollegák felkészüljenek a pedagógiai program elkészítésére, illetve a helyi tanterv adaptálására.- Az EPSZK a szakmán kívül „ civil szférának ”, szülőknek, nagyszülőknek is szolgáltat?- Igen - mondja Móri Árpádné szaktanácsadó. - Jönnek is a szülők hozzánk, elsősorban beiskolázás előtt. Személyesen és telefonon is szívesen adunk felvilágosítást a szülőknek. Ezt a segítségnyúijtást erősítjük kiadványunkkal, a Kopogtatóval is, amelyet többszáz példányban jelentetünk meg. Immár harmadik éve! Iskoláink kínálatából nemcsak a füzetecskékből tájékozódhatnak a beiskolázás előtt álló nagy- csoportos gyermekek szülei, hanem módszertani videofilmünkből is. Óvodai szaktanácsadónk Juhászné Cseresnyés Izabella nagy segítségünkre van az információk továbbadásában.- Nagyon sok könyvet látok a tárolókban. Talán kiállításra is készülnek?- Nem, nem. - veszi vissza a szót dr. Telegdiné Tóth Mária igazgatónő. - Munkahelyünkön állandóan nyitva áll minden érdeklődő előtt tankönyvbemutatónk ajtaja. Szülők és szaktanárok, a pedagógusok gyakran megkeresnek bennünket. Persze amiről itt beszéltünk, csak egy szeletkéje munkánknak. Szüle Zsolt Aranykatedra a szolgálatért Május utolsó napjaiban köszöntjük pedagógusainkat. A rettegett szigorúakat, a körülrajongott kedveseket, a zordakat, mosolygósakat, a meg- bocsátóakat. Egy valami viszont közös mind- annyiukban, a hivatásuk szeretete, a háládatlan társadalmi - sokszor ellenséges - közeg ellenére. A közmegbecsülés hiátusainak ellenében is végzik nemes küldetésüket. Szolgálnak a jobb jövő reményében, értelmiségi létükben marginalizálódva. A „nemzet napszámosai”. Keserűségük, panaszaik, tiltakozásuk ellenére a pályán maradó pedagógusok hisznek a dolgok kedvezőbb alakulásában. Az évente letudott „ünnepnap” után a társadalomnak is kötelező elgondolkodnia: meddig szabad visszaélni az elhivatottsággal. Dr. Füzesi Istvánné a Dob utcai Általános Iskola igazgatónője pénteken délután vette át Bakonyi Karola polgármester-asszonytól a nagyon magas szakmai értékű aranykatedra díjat. Ebből az alkalomból kértünk tőle interjút.- Ön ma (május 30.) nagyon értékes kitüntetést vett át a polgármester-asz- szonytól és oklevelet is kapott, amelyet dr. Magyar Bálint szakminiszter látott el kézjegyével. Ez nem lehet véletlen. Több évtizedes, alázatos nevelői munka elismerése ez, az ismert körülmények között. Hosszú volt az „út” idáig?- Budapesten születtem. Az általános iskola elvégzése után a kőbányai Növényolajipari Technikumban folytattam középiskolai tanulmányaimat. Itt szereztem meg vegyészoklevelemet. Utána elvégeztem a tanítóképzőt, a tanítói pályámat 1963-ban kezdtem, tanítás közben elvégeztem a tanárképzőt, kémia szakos lettem és hosszú évekig a Hemád utcai Általános Iskolában tanítottam. A jelenlegi iskolámba a Dob utcaiba 1979-ben kerültem igazgató-helyettesnek. Tősgyökeres VII. kerületi vagyok, a két iskolában 33 évet töltöttem el eddig. 1985-ben kaptam megbízást az iskola igazgatói teendőinek ellátására, azóta megszakítás nélkül végzem ezt a nemes feladatot. Életpályámon a legfontosabbnak azt tartottam, hogy olyan légkört teremtsek magam körül, amelyben a gyerekek jól érzik magukat, amelynek során szeretnek iskolába járni. Mindig abból indultam ki, hogy mindig mindent a gyerekekért, a gyerek érdekében. Ezt tettem a tanórán, a tanórán kívüli tevékenységeim során, mindig amikor gyerekekkel találkoztam.- Igazgatói tevékenysége hogy illeszkedik ehhez a filozófiához?- Igazgatóként a legfontosabbnak azt tartottam és tartom, hogy egy olyan tantestületi közösséget hozzak létre, amelyben mindenkinek egyaránt fontos a gyerek, az, hogy milyen emberré válik, hogy milyen közösséget tudunk formálni, illetve a lényeg, hogy szolgáljunk. Szolgáljunk gyereknek, szülőnek és talán magunknak is egyaránt!- Jövőbeli tervei?- Ebben a tanévben kezdtük el a két tannyelvű osztálynak a beindítását. Magyar-angol nyelven folyik az oktatás az első osztályban, ahol különböző tárgyakat tanítunk angol nyelven. A jövő tanévben ezt folytatni kívánjuk, mert nagyon nagy az igény rá. A másik: az évekkel ezelőtt elkezdődött háziasszony-képzésnek a korszerűsítése, hiszen rendezvényünkön a gyerekeink szolgáltak fel, ők készítik az ételeket, úgy gondolom, hogy ez is iskolánk dicsőségét jelenti. szüle -
