Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-06-07 / 8. szám
Nem vitatható, hogy egy nemzet stabil jövőjének fundamentuma, egyik legfontosabb feltétele a pedagógusok társadalmi megbecsülése. A tényt nem vitathatja senki, és ennek ellenére sem mondható tanáraink jelenlegi helyzete eszmeinek. Ezt a hagyományosan június első hétvégéjén megtartott pedagógus napon is ki kellett mondani, hogy a virágcsokrok, ajándékok, kitüntetések ne állcázzák a valóságot. A pedagógus társadalmat sem kerülte el - nem kerülheti - az általános válság, de a rossz előjelek ellenére, gondokkal terhelten, a létminimum körüli bérekkel „kifizetve” is végzik rendületlenül nemes szolgálatukat a katedrán. Hisznek a jövőben, mert elhivatottságból választották ezt a szép hivatást. Sanyarú anyagi helyzetük ellenére a pályaelhagyók száma meglepően csekély. A pedagógus hivatás nem az a „munka”, amit csak úgy el lehet hagyni. Bátran állítható, hivatásuk a szakrális világ része! Szent hittel dolgoznak. Sziszifuszinak tűnhető szolgálatukról tudják van értelme, mert optimisták és hiszik, hogy van jövő. Van jövőképük! Átadják tanítványaiknak ismereteiket, mert tisztában vannak vele, hogy a legnagyobb kincs a tudás, a műveltség. Érték a morál, a tisztesség, a másik ember iránti figyelem. Ezen értékekkel lehet élni. Ám a társadalomnak tudnia kell, nem lehet ezzel az elhivatottsággal a végletekig visszaélni. Nem egy „kiemelt” nap szólamai, bokrétái, vezércikkei, fogadásai a pedagógusok problémái a megoldásának kulcsai. Érezni kell, meddig terhelhetők. Tanáraink Marcus Aurelius gondolatát vallják,, amely szerint; „Az emberek egymásnak születtek; / Oktasd őket vagy viseld el őket.” Nehezen viselhető, és szégyen, ha továbbra is a „nemzet napszámosaiként” kezeli a társadalom jövőnk biztosítóit. Jó lenne megérni, hogy tanáraink számára mindennap pedagógus nap legyen. Meghitt diplomaosztás Szolid körülmények között zajlott le az önkormányzat épületében a csendes, meghitt ünnepség. Idős pedagógusok vették át az ötven, illetve a hatvan éves szolgálatért járó okleveleket és a szerény pénzjutalmakat. Dr. Hevér László köszöntötte az öt ünnepeltet az Oktatási Iroda nevében. Majd Bakonyi Karola polgármester megha- tottan és saját szavai szerint kissé zavarodottan beszélt az öt idős pedagógushoz. Elmondta, hogy az önkormányzat rossz anyagi helyzete ennél a szerény kis ünnepségnél többet nem tud nyújtani. De reméli, hogy a mostoha évtizedeket megélt pedagógusok most is megbocsátanak. Majd az önkormányzat első embere egyenként adta át az okleveleket és a pénzjutalmat az ünnepeiteknek. Dr. Bereg Kálmánné tanítónő vasoklevelet kapott, hatvan évvel ezelőtti diplomájáért, Kiss Margit, Imre Paula tanítónők, Bakos Barna és Nógrádi Tibor tanítók aranyoklevelet vettek át, ötven éves szolgálatért. Megható pillanatai is voltak az ünnepségnek, Imre Paula tanítónőt Aba Botond, a BKV vezérigazgatója nagy virágcsokorral köszöntötte és megtudtuk, hogy az igazgató úr tanítványa volt Paula néninek. Margit nénit meg a népszerű televíziós sportriporter, a valamikori kiváló tornász Csisztu Zsuzsa köszöntötte. Ezt követően a jól sikerült ünnepségen az ünnepeltek a kerület vezetőivel kötetlen baráti beszélgetést folytattak.- eszzsé Kié lesz a Metró Klub? Manapság kevés szó esik az erzsébetvárosi önkormányzat tulajdonában lévő hajdan volt KÉV Metró Klubról. Pedig valamikor egy nemzedék szimbóluma volt a klub, ahol a Metró zenekar játszott, Zorán, Dusán törzshelyeként tartották számon, no meg Zalanay Cini, Koncz Zsuza, Kovács Kati fellépésének színhelyeként. Ma ebben a klubban nem adnak koncertet, a könnyűzene helyét, a kulturális rendezvények sorát a szóra sem érdemes keleti bazársorra emlékeztető előcsarnok uralja, amely a ház szellemétől ugyancsak idegen. Ám amiért nagynéha .az erzsébetvárosiak szájukra veszik a Metró Klubot „kiirtották innen a kultúrát..”. (folytatás a 2. oldalon)
