Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-05-17 / 7. szám
KULTÚRA Támaszpont Békében is szükség van támaszpontokra. Főként olyanokra, mint amilyen a Wesselényi utca 21. alatti bázis. Békeharcosok jám- borodhatnak, nem militáris létesítményről van szó. Terepszínű gyakorlók helyett lezser öltözékű fiatalok uralják a Támaszpontot. A bázisnak biztos alapja az Az Amatőr Képzőművészeti Támaszpont Alapítvány, immár három esztendeje - mondja Kőszegváry Kálmán festőművész, az alapítvány egyik vezetője. A kör kezdetben az Almássy téri Szabadidőközpontban működött. Körülbelül egy éve „foglalták” el a Wesselényi utcai helyiségüket, a kerületi önkormányzat „kegyelmi” bérleti díjával támogatva. Az alapítvány célja, hogy a még nem végzett festők, grafikusok, szobrászok, illetve nem professzionista művészek számára is legyen bemutatkozási lehetőség az egyre mostohább körülmények ellenére. Ezt a célt szolgálja az alapítványi galéria, hiszen a hazai „amatőr” művészek világszínvonalon dolgoznak és feltétlenül megérdemlik a bemutatkozási lehetőséget. A Képzőművészeti Főiskola végzős, illetve nemrégiben végzett hallgatói, gyűjtőnéven a Ponton csoport képei találhatóak a falakon. A vizeken lévő létesítményeket a felszínentartó készségről elkeresztelt csoport tagjai „Stichleutner József, Tarlóczi József, Potyók Tamás, Keresztes Attila, Nagy Ottó” igen tehetségesek. így remélhető, hogy bemutatkozásuk a galériában hozzájárul a felszínen maradásukhoz. A Ponton „lebontása” után a legeslegfiatalabb képző- művészeti hadtestek, az Ostromlók foglalják el a Támaszpontot. Az ifjú sereg szakköri stúdiumokkal áll a nagyérdemű elé. Néhány név a reményteljes ifjak közül: Romvári Márton, Szentesi Csaba, Molnár Mariann, Zentai Zsolt. Kiállításuk május 20-án (hétfő) 18 órakor nyílik meg. A galéria a munkanapokon 10-től este 18 óráig a képzőművész kör 19 óráig látogatható. A művészklub péntekenként működik, ahol is a tálentumos pályakezdők megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat. Az alapítvány kicsinyke boltjában - a kereskedelemhez képes rendkívül kedvezői áron - képzőművészeti tárgyak vásárolhatók. A tehetséges fiataloknak és magunknak mit kívánhatunk? Ilyen támaszpontokat! (szüle) Latinovits archívum a Kertész utcában A művész halála után nemcsak emlékek maradtak és nem szűnt meg művészete, - hiába jósolta - nem szűnt meg varázsa sem. Aki pedig újra és újra meg szeretné élni a csodát, teheti. Fliszen a Kertész utca 15.-ben, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár VII. kerületi fiókjának olvasótermében páratlan Latinovits Zoltán hang- és filmarchivumot talál, talán az országban is egyedülálló nyilvános anyagot. A művész Magyar Rádióban készült felvételei mellett a hangtár olyan ritkaságokat is tartalmaz, mint az egyedi, amatőr, nyilvános előadások, színházi előadások dokumentumai. A rögzített képkockákon a játékfilmek mellett riportok, Latinovits Zoltánról szóló művek, megemlékezések is megtalálhatók. Híres alakításai, színház és filmszerepei mellett az érdeklődők az eredeti felvételeken újra láthatják, hallhatják a művészt és felidézhetik színházról, művészetről és az egész világról vallott nézeteit. Az emlékezés a mesterre, a gondolkodóra ma különösen időszerű. Színháztörténeti szempontból azért, mert június 4-én, éppen húsz esztendeje, hogy a balaton- szemesi állomáson az összeverődött tömegben futótűzként terjedt a hír: - egy öregembert elütött a vonat. Ez az öregember akkor 45 éves volt és a magyar színjátszás talán máig legnagyobb alakja. Latinovits Zoltánnak hívták. A múzsa harmadik csókja Kölesden él egy középkorú ember, Dombrádi Horváth Géza. Ő a múzsák kegyeltje, ha már származása, bőrszíne miatt a sors jóval több terhet rakott vállaira, mint a többségi társadalom tagjaiéra. Az ihlető istennők kompenzáltak, és ezt nagyon helyesen tették! Ha impresszióink nem csalnak D. Horváth Gézát a szabad természetben, a tiszta vizű források, tavacskák partjainál ihlették meg Kalliopéék. A festészet, a költészet és a zene D. Horváth számára evidens. Egység, organikus egység! Bármelyikhez hozzányúlnánk, megszűnne a művészeti balansz! Festményeinek jellemző jegyei: a líraiságuk. Képei a gondolatai megéltségének lenyomatai. Alkotásaiból kiérezhető a humanista, öntudatos ember tiltakozása - nem harsogó, han- dabandázó - korunk ridegsége, elsivárosodása ellen. Dombrádi Horváth Géza pik- turájának határozod hangulata, atmoszférája van. Balladás idők, ősi korok emlékei sugároznak vásznairól, irizáló színekben (Erdőszélen, Sió holtág, Ge- menci ártér, Mocsaras táj). Zaklatod korunk soha nem tapasztalt őrületadagjaiból - rasszizmus, holocaust, genocídium - a művész vásznán megjelenő történet „hétköznapi banalitása, kriminalisztikai természetessége” általános érvényűvé, egyetemleges értékűvé változik. Megrázó mű a közelmúlt egyik iszonytató tragédiájának - a túrái körtelopás - D. Horváth-i képi analízise. Az értelmetlen halál, az ostobaság, a felbuggyanó nemtelen indulatok, a cigány-magyar problémák zseniális vizuális értelmezése a Körte ára. A mester büszke rá - ez így jó, így természetes -, hogy cigányember, hogy másságából eredően mindhárom múzsa csókjait elnyerte. írásaival, költeményeivel is több mindent tud elmondani, ami gondolatébresztő lehet felgyorsult és elide- geneded világunkban. D. Horváth Géza kiállítása a Dob ti. 107. alatti Cigány Kisebbségi Ön- kormányzat épületében volt látható. Szüle Zsolt 1 1996/7. szám ERZSÉBETVÁROS 9
