Erzsébetváros, 1996 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1996-01-10 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1996.1.10. Eredményes esztendőt, Erzsébetváros! Szeretném, ha nem lenne igaza a régi pesti viccnek, miszerint ez az év közepes esztendő lesz: rosszabb, mint a tavalyi, de jobb, mint a következő. Úgy gondolom, 1996. sok szempontból szebb emlékeket hagy majd maga után, mint ez a most búcsúztatott év. Nem ígérek most semmit, mert az ígéret helyett már az esztendő első napjától kezdve dolgozunk, dolgozom azon, hogy más hangulatban és eredményesebben működjön az önökért tevékenykedő képviselői testület, az önöket szolgáló önkormányzati hivatal. Kívánhattam volna boldog vagy szerencsés új évet is, de a boldogság és sokszor a szerencse alapja az, hogy hatékony munka, mennyiségileg mérhető, minőségileg értékelhető cselekvés álljon mögötte. Eredményt kívánok minden erzsébetvárosi polgárnak munkájában és magánéletében egyaránt. Apró lépéseket fogunk tenni, de a sok apró lépéssel kilométerekkel szeretnénk előre jutni. Jó lenne, ha mindannyian komolyan vennénk József Attila halhatatlan sorait: S rendezni végre közös dolgainkat Ez a mi munkánk és nem is kevés. Bakonyi Karola polgármester FEHÉR KLÁRA Adni és elfogadni Nehéznek, kegyetlennek ígérkezik ez a tél. A mi szegény hetedik kerületünkben sok lakás hideg, sok asztalra szűkösen jut étel. Tombol az influenza járvány, pusztít az idősek között, pusztít azok között, akik rosszul tápláltak, akinek nem ad védettséget a vitamin, akiknek nem telik, vagy szűkösen telik orvosságra. A patikában találkoztam azzal a nyugdíjas tanítónővel, aki nem tudta kiváltani a drága vérnyomáscsökkentő gyógyszert. Amikor megkérdeztem, hogy fordult-e már az önkormányzathoz gyógyszersegélyért, elvörösödve tiltakozott. Negyven évi becsületes munka után nem fogad el alamizsnát senkitől. A nevét nem akarta elárulni, a címét nem volt hajlandó megmondani, csak annyit mondott, hogy negyven évig tanítottam a gyerekeket... Azt hiszem, nincs az önkormányzatnak sem Mikulás-puttonya, nem tudja megismételni a kenyér és a hal csodáját, nem tud egy kenyércipóból tízezreket jóllakatni. De valamit meg kell tanulnunk: tárt szívvel adni és szégyenkezés nélkül elfogadni. Jó volna, ha újságunk, az Erzsébetváros rendszeresen közölné, hol lehet nélkülözhető tartós élelmiszert, ruhát, cipőt, takarót, kinőtt vagy használt, de még jó pulóvert, kabátot leadni, odaajándékozni. És hol lehet azok helyett, akik szégyellnek jelentkezni, elmondani, hogy ennek és ennek a szomszédomnak szüksége volna a segítségre. Nehogy a legrászorultabbak, legszemérmesebbek maradjanak segítő kéz nélkül, nehogy csak a hangosaknak, lülekedöknek jusson egy zsák tüzelő, meleg étel.Gondolom, a mi kerületünkben nem élnek milliomosok, de vannak jószívű emberek, akik úgy tudnak adni, hogy a megsegítettek ne érezzék, hogy alamizsnát kaptak.Érezzék, hogy testvéri szeretet az ajándék. Meg kell tanulnunk jószívvel adni és jószívvel elfogadni. Rendelet mellékletünk ezúttal a házfelügyelői szolgálati lakásokról és az Erzsébetváros Díszpolgára cím alapításáról és adományozásának rendjéről szóló önkormányzati rendelkezéseket ismerteti. A tartalomból: A gépjárműtörvény módosítása 2. oldal Folytatódika krumpli akció 3. oldal Mondjuk a magunkét 5. oldal Új év új árakkal 8-9. oldal (folytatás a 7. oldalon)
