Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-14 / 5. szám

KÖZBIZTONSÁG Bűnözők a sarkunkban JÓ tudni... 1. / Nem csak a foglalkozása, tár­sadalmi helyzete alapján módo­sabbnak feltételezett emberekhez (vállalkozó, színész, ügyvéd, sportoló stb.) törnek be, a sértett­nek általában teljesen hétköznapi polgárok. 2. / Nincs olyan szegény ember akinek a lakásába csak ’’hozni” lehet, vannak bűnözők akik már egy kommersz videomagnóval is megelégszenek. 3. / Ne bízzunk abban, hogy fur­fangosan eldugtuk az értékeinket, a betörőknek ugyanis az a ’’foglalkozása”, hogy ennek el­lenére megtalálja. 4. / A lakásbetörő csak a filmek­ben támad éjszaka, ott nagyon hatásosak a zseblámpás jelenetek, egyébként a valóságban bolond lenne akkor menni amikor otthon vagyunk. A lakásbetörésekre a késődélelőtti-koradélutáni órák­ban kerül általában sor, amikor a munkahelyen vagyunk, vagy éppen elmentünk vásárolni. 5. / Ne nyugtassuk magunkat azzal, hogy a szomszédaink állandóan otthon vannak és figyel­nek a lakásunkra, ez önmagában kevés a betörők távoltartására. Kerületi rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Napok ‘95 Április 19-22 Bűnmegelőzési Napokat tartanak a Városházán, a Merlin színházban és a Vágóhíd utcai sporttelepen. Célja a lakosság tájékoztatása a bűnmegelőzés és vagyonbiztonság módjairól. Aren- dezvényt a rendőrség, az önkor­mányzatok, a polgárőrség, és a vagyonvédelmi vállalkozók ren­dezik.- Hogy milyen a közbiztonság? - kérdem S. Jánosnétól a Garay utcai piac sarkán. - Olyan, hogy az utcán este már nem merünk közlekedni. Több mint ötven éve lakom itt a közelben, de ilyent még nem lát­tam: mindenki biztonsági rácsokat szerel a lakása ablakaira! De tudja, mit mondanak a rablók? Azt, hogy pont oda kell betömi, ahol a rács van. Én már senkit sem engedek be a lakásomba. Még a rendőröket sem! A hetvenes éveiben járó Kovács Józsefné kisnyugdíjasként látta el biztonsági felszereléssel lakását. - 13 ezer forintba került, de mégis fel kellett tenni - teszi hozzá. Ennyire rossz volna a közbiztonság Erzsébetvárosban? A piac egyik hentese szinte nevetőgörcsöt kap a kérdés elhangzása után. Húsolóbárdjával erőteljesen csapkodni kezd, ahogy válaszol: - Tökéletes a közbizton­ság! Itt jobbra ugyan van vagy száz fiatalember, akik egész nap valu- táznak, balra pedig vagy kilencven ’’nemzetiségi” csencsel és akad vagy harminc zsebesünk is a pia­con. Különben minden rendben van! De ezt le ne úja - hökken meg a jegyzetfüzet láttán - még megvernek. A hentes szerint a rendőri intézkedések keveset érnek. - A múltkor jött ki a razzia, falhoz állították és elvitték a valu­taüzéreket. Nem telt bele félóra, újra itt voltak valamennyien a pia­con, mintha mi sem történt volna. Gondolja meg, uram - élénkül fel hirtelen - ha minden beváltott márkán csak öt forintot nyernek, akkor is egy hónap alatt megkere­sik az én évi fizetésemet. Néhány sarokkal odébb frissen vakolt, aprócska butikok női ruhákat, pulóvereket kínálnak.- Megtörtént már, hogy valaki lopni akart volna önöknél?- Nálunk szerencsére még nem. Egy hónapja a közeli trafikba bementek néhányan, lefújták a tulajdonosnőt és elvitték az egész bevételt. Mi riasztót helyeztünk el a kirakatban. Megtörtént már az is, hogy valaki éjszaka leverte a laka­tot az ajtónkról. De a biztonsági zárat nem tudta kifeszíteni. A Hemád utca 46.-ban lévő általános iskolát szigorú portás és biztonsági zárás kapu őrzi. Mondják, talán ez az egyetlen isko­la a kerületben, ahová még nem törtek be. A diákok éppen most indulnak ebédelni, így pár szót válthatunk a tanárokkal. - Az isko­laépületeken belül nem a bűnözés, hanem a szülői önbíráskodás a probléma - szögezi le Kiss Zsuzsa igazgatónő. A tanárnők szerint a gyerekeket leginkább az iskolából hazafelé menet fenyegethetik a bűnözők. - A tanulókat állandóan figyelmeztetjük - mondja Kiss Zsuzsa, hogy szürkületkor csak csoportosan induljanak el és ne áll­janak szóba ismeretlenekkel. Gyakori, hogy egy-egy idegen, 18- 20 éves fiú odaáll a kicsik elé és követeli a pénzüket.- Mit tehetnek az iskolák a bűnözés ellen?- Az épületeken belül mindenütt zárakat szerelnek fel, portásokat alkalmaznak. Nálunk éjszakánként egy hatalmas kutya jár az épület­ben. A Nefelejcs és a Sándor utca vidékén egyre több a kínai árus. Apró alagsori üzleteket nyitnak, udvariasak és kelendőek olcsó portékáik is. Vajon hogyan látják ők a bűnözés helyzetét a VII. kerületben? Yang Lin Fa, a negyvenes éveit taposó mosolygós tulajdonos Sanghajból érkezett Magyarországra. Vasráccsal védett üzletében - a forgolódó hazai vásárlók mellett - három másik kínai úr is jelen van.- Nem történt még betörés nálunk - néz fel Yang Lin Fa - csak a X. kerületi raktárunk ablakát ütötték be. Onnét valóban elvittek pár holmit. - Itt is akad néhány ember, aki elcsen egy-egy pár cipőt, inget- szól közbe a vékony magyar elárusítónő. - Vannak közöttük igen jólöltözöttek is... Ilyen alkal­makkor megmondjuk nekik, hogy ne jöjjenek többet. - Sokkal rosz- szabb lett is az elmúlt öt évben a közbiztonság - folytatja a sanghaji tulaj - a magyar népben most nagy a feszültség. De a VII. kerület még mindig jóval biztonságosabb a VIII.-hoz képest. Mittó Gábor főhadnagy és Gyuris Károly főtörzsőrmester, a VII. kerületi kapitányság közbiztonsági osztályának munkatársai szalutálva érkeznek parancsnokuk hívására a beszélgetésre. Szerintük a bűncse­lekmények száma mostanában megegyezik az előző időszakoké­val. Nincs szó tehát növekedésről. Fontos az is, hogy nemigen követ­nek el kiemelkedően veszélyes tet­teket kerületünkben. 1995 első negyedévében erőteljesen csökkent a rablások száma - összegezik. - Összesen három esetet jelentettek be, de abból is egy mesének bizonyult. Egy kisfiú túlzottan sokáig nézegette barátainál a videót, s későn ment haza. Utólag azt mesélte: elrabolták. Heti 8-10 esetben törnek be viszont üzletekbe, s 10-15 alkalommal egyéb pavilonokba. 20-25-re rúg hetente a gépkocsifeltörések száma. Lehet ugyanakkor, hogy ezek egy része biztosítási csalás. A tapasztaltabb erzsébetvárosi rendőrök már névről ismerik a kerület rovott múltú garázdálkodó vagy zsebtolvaj ' űnözőit. Néhány család ugyanis kizárólag ebből él. Őket könnyű kézrekeríteni, ám akadtak olyanok is, akik - alkalmi jelleggel - saját szomszédjukhoz vagy a lakásuktól alig pár lépésre lévő üzletekbe jártak betömi. Az utóbbi időben azonban rajtuk kívül feltűnően sok a fiatalkorú, 14-16 (!) éves bűnöző. - Legutóbb olyan kocsifeltörőt kaptunk el, aki 1981- ben született. Elfogása után rögtön előkerült a zsebéből a kábítószeres fecskendő meg a tű. Akaija is tele volt sebekkel. Azt mondta: nagyon kellett neki a pénz narkóra. Sok garázdaság történik az éjjel­nappali közértek környékén. - Ezek részben éjszakai kocsmák - mond­ják a rendőrök, - a szórakozóhe­lyek egy része pedig engedély nélkül hajnalig tartó diszkót szervez. Ilyen szabálysértési esetekben a rendőrség hiába jelenti fel a tulajdonost: a bírósági eljárá­sok olykor három évig is eltar­tanak. B. I. 14 ERZSEBETVAROS 1995/5. szám

Next

/
Thumbnails
Contents