Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-14 / 5. szám
HELYTÖRTÉNET AZ ORCZY-HÁZ TÖRTÉNETE II. A nevezetes ház nemcsak gazdasági jelentőségével emelkedett ki hosszú története során, hanem egyfajta kulturális fókuszává is vált a növekvő Felső-külvárosnak. Galíciából és Keletről, a XIX. század első felében nagyobb hullámokban bevándorlók találtak többek között itt otthonra. Talán a piac közelsége, egyáltalán a Duna két partjára települt város(ok) páratlan helyzeti energiája, nevezetesen, hogy több földrajzi tájegység kereszteződésében feküdt - s ennek következtében a kereskedelmi utak metszéspontjában - gyakorolt vonzerőt a zsidóságra, akiknek tagjai a szakismereteik, széles látókörük, különleges hely zetük révén a reformkor óta a nemzet legjobbjai által szorgalmazott polgárosodás katalizátoraivá is váltak. Az Orzcy-ház valamiképpen már a felépülésétől kezdve elsősorban a zsidóságnak adott szállást. De a letelepedésükre is csak ezen a külvárosi területen nyílt lehetőség, mivel a protestánsokkal együtt a zsidók sem költözhetek be a XVIII. század végéig falakkal körülkerített Pestre. Ennek kapcsán csak utalni szeretnénk arra, hogy Buda 1686- os felszabadítása után a középkori Magyarország egykori fővárosában sokáig magyarok beköltözését sem engedélyezték a Habsburgok. Katolikusoknak és németeknek tartották fenn ezt a jogot. Ennek nyomai maradtak meg a múlt század utolsó harmadáig Buda jellegén: túlnyomóan a német patríciusok többé-kevésbé csendes és szolidan előkelő, konzervatív arculatú városa volt. Pest ekkoriban viharos fejlődésen és nyelvileg gyors magyarosodáson megy keresztül, miután érzelmileg már sokkal korábban azzá vált, legalább is a reformkorig visszavezethetően. Az Orczy-ház és környéke éppen az idetömörülő zsidóság következtében sajátos szint kölcsönzött a lassan kiterebélyesedő negyednek. Erről írta a várost jól ismerő újságíró, Hevesi Lajos ’’Karczképek az ország városából” című könyvében 12 (Budapest, 1876), hogy ”ha a pesti izraelita világ tekintélyes osztályát szemügyre vesszük, csakugyan azt fogjuk tapasztalni, hogy O-Budán kívül még az Orczy-ház volt neki főképeni bölcsője.” (163. old.) A ház bölcsőnek óriási volt. Lakóinak száma a fénykorában meghaladta a háromszázat. Lakóházként, kereskedelmi szálláshelyként, raktárként és kultikus helyként, amolyan múlt századi kereskedelmi központként és áruházként egyaránt szolgált. A ’’Tudományos Gyűjtemény” folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala mellett volt itt könyvüzlet és kávéház. Asztalainál Európa gabonakereskedői kötöttek üzleteket a hazaiakkal. A ház udvarainak egyikén tartották sokáig az országos jelentőségű nyersbőr vásárt. Tágas udvarain azonban jutott hely a színjátszásnak is. Innen indul a német színészetben elismert két Sonnenthal testvér. A házban született a szintén német nyelvterületen színésszé vált Barnay Lajos. Ebben a házban látott napvilágot 1806-ban a ma már csak szűkebb szakmai körökben ismert Hugó Károly romantikus drámaíró. Megfordult a ház falai között, egész fiatalon a máig legismertebb keletkutatók egyike, Vámbéry Rusztem, s általában az irodalmikulturális élet fővárosi szereplői. A múlt század harmincas éveiben két zsinagóga is működött egyidejűleg az Orczy házban, ERZSÉBETVÁROS artézi kútból táplált rituális és tisztasági fürdővel egyetemben. A nevezetes és egyre kiszolgáltabbnak ható épület sorsa akkor látszik megpecsételődni, amikor az ambiciózusan növekvő főváros vezetői a század- forduló körül a túlzsúfolt Belső- Erzsébetvárost nagyvonalú rendezési terv alapján szellősebbé és látványosabbá akarták változtatni. Ezt szolgálta volna egy, a Sugárúthoz hasonló, szintén a Városligetig kivezető szélesebb útvonal kiépítése, folyosót vágva a bérházak összesűrűsödött tömegében. Kezdetben a kerület névadója u- tán Erzsébet-su- gárútnak nevezték volna, csak később változtatják Ma- dáchra. Anehéz harmincas években úgy tűnik, hogy már nem lehet tovább halogatni az évtizedes terveket. Az építési tilalom is ekkor már több mint két évtizede érvényben volt. A képen látható emeletes, furcsának ható keskeny, kis épület gazdaság- és kultúr- történetileg figyelemre méltó! Az Orczy-házban lévő, több tucatnyi üzlettulaj donos- nak az volt a kívánsága, hogy a majd kétévszázados házból való kiköltözésüket minden lehetséges módon segítse a főváros, tekintettel a bontás és építés tervezett gyors ütemére. A főváros illetékesei úgy határoztak - a polgárok iránti előzékenység máig ható példájaként -, hogy egyrészt az épület bontását a kereskedők karácsonyi és újév környéki forgalmára tekintettel csak 1937. januárjában kezdik meg. Másrészt a kiköltözni kényszerülő kereskedőknek az Orczy-ház előtt ideiglenes jelleggel üzletház építésére adtak ki engedélyt. Ez látható a képen és mögötte a már elkészült új épület- szárny. Ennek bokrétaünnepélyét - ezzel jelezve a legfelső szint elérését - 1937 augusztusában tartották meg. Ezzel véget ért egy történet Pesten. dr. Iván Géza 1995/5. szám ' i
