Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-03 / 3. szám
A Ml KIS ÜGYEINK Szellemi Szabadkikötő Ezzel a címmel rendezett érdekes, izgalmas, gazdasági életünk aktuális kérdéseit, gondjait boncolgató programot február 14-én az Almássy téri Szabadidőközpont Disputa Klubja, az Országos Diákúnióval (ODÚ) karöltve. Elsőként a Fekete Doboz ötvenperces dokumentumfilmjének budapesti ősbemutatóját tekinthettük meg. A film címe: Vannak tartozások. Döbbenetes esettanulmány a középosztály lecsúszásáról. Tatabányán 1994-ben több családot és egyedülálló polgárt lakbérhátralék és közüzemi tartozásuk miatt előbb kikapcsoltak a szolgáltatásokból, majd kilakoltattak illetve telepítettek legfeljebb vegetálásra alkalmas kényszerlakásokba. "Ilyesmi ma megtörténhet Magyarországon?” kérdezi keserűen az egyik kisemmizett. A film adja meg a választ, az első kockától az utolsóig. Torokszorító képek sorjáznak kilakoltatásról, rendőri segédletről, kétségbeesett és reményvesztett emberek lamentálnak a kamera előtt. Tragédiák történnek, halálos áldozatokat is követelve. És még vámszedője is akad a nyomornak, méghozzá egy jóságos, "alapítványi ember” képében, aki 1500 forint díjösszegért vállalja a tartozások kiegyenlítését. Nem heppiend, még csak nem is vigasz, hogy a végén rendőrök megbilincselve vezetik el a csalót. A film kitűnő felvezetésnek bizonyult Kopátsy Sándor közgazdász előadásához, a magyar gazdasági élet aktuális kérdéseiről. Van kiút? Ezt a címet rögtönözte Kopátsy - nyilvánvalóan a film hatására.- Az ember motivációja, közérzete többet jelent, sokkal fontosabb annál, amit a közgazdaságtudomány fontosnak tart - szögezte le bevezetőjében előadásának ezt az alapgondolatát Kopátsy Sándor. Majd kifejtette: nem újdonság az a hiedelem, hogy egy felvilágosult elitnek kell megváltania a kiskorú, fejlődésre alkalmatlan társadalmat. Ez a felvilágosodás korából ránkmaradt örökség mára már idejét múlta, nem vezet sehová. A különben jószándékú, tisztességes Békési programmal - mondta - a felülről boldogítás doktrínája is megbukott. A XX. század végén csak olyan gazdaság lehet hatékony, amelynek életében derülátón, lelkesen vesznek részt az emberek. Pesszimista társadalom képtelen élni a lehetőségekkel, még ha tódul is oda a külföldi tőke. Egy gazdaság, amely utolérni akar, annak elsősorban dolgoznia kell. Ennek eredményességéhez nagy arányú foglalkoztatás szükséges. Olyan kulturális háttérrel, civilizációs tulajdonságokkal, amilyenekkel a magyar társadalom rendelkezik, elsősorban a vállalkozói középrétegre kellene építem a kibontakozást. Abban a kultúrzónában amelynek mi vagyunk a legkeletibb csücske, a XX. század második felében az átlagosnál jóval gyorsabb gazdasági fejlődés ment végbe, ami döntően ezt a középréteget mozgósította. Példaként említette az előadó a szlovének, az északolaszok, a bajorok a katalánok rugalmasságát, kreativitását. Ez a mentalitás bennünk magyarokban is megvan.- Abban hiszek, hogy a magyar társadalomban ezek az erők sokkal izmosabbak, mint az a hatalom, amelyben még mindig gondolkodunk. Rá kell szoknunk, hogy nem az a fontos, kicsoda, vagy ki lesz a pénzügyminiszter - mondta befejezésül Kopátsy Sándor. Aczél János E@m®Ik®Ilmü gassilkffis faDirnmítűDlk dksára'H A napsütéses téli napon szokott élete zajlik a családias légkörű piacnak. A standok közötti szűk utcán lángost majszolva másodszor térképezi fel az árakat egy fiatal nő. Hal úszkál a tartályban. Az egyik anyuka közelebb tuszkolja hozzá vattázott dzsekibe öltözött kislányát: figyeld a halacskákat - biztatja, s amíg nézelődik a gyerek, ő gond nélkül vásárol. A zsenge idei karalábéhoz csak nyújtózkodva ér fel egy kislegény. Ügyesen kimarkol belőlük egyet. Édesapját nyaggatja:- Apu, vegyünk ilyet!- Édes fiam, hetven forintba kerül egy darab! - .vonszolja el a csemetét a csemege karalábé mellől az apuka. A fiatal féljek hetykén lépegetnek az asszonyok oldalán: ők még csak kedvtelésből kísérik el párjukat erre a hétvégi vásárlókörútra. Az idősebbeknek már megszokott programjuk a piacolás. Összedugják a fejüket ősz hajú párjukkal, komolyan mérlegelik, mi legyen a hétvégi ebéd? Mit lehetne remekelni, a szűkös forintok dacára? Járomi Istvánná, a Murányi utca 41-ből, a lehető legegyszerűbb, legolcsóbb ebédet szeretné csak főzni magának. Egyedül él, egyedül töltötte a karácsonyt is, mert lánya és veje éppen egy üdülésen vettek részt. Nyugdíjas a lánya is; az anyuka betöltötte már a nyolcvanadik évét. Az ostrom alatt sérült meg a hallása, hallókészülékkel él. A látását szürke hályog zavarja. Az egészségi gondok mellett elsősorban a megélhetés nyomasztja. "A nyugdíjam 11 ezer forint, és ebből januárban 3600-at fizettem ki a villanyszámlára. A piacon inkább nézelődik. Élvezi az emberek társaságát, de nem érintik meg gondolatai a gyomor örömeit, már régen nem ábrándozik finom húsok vásárlásáról... Özvegy Herédi Istvánná cukorbeteg, de mostanában nem sokat tud törődni a létfontosságú diétával. "Hiába mondják, hogy a tészta nekünk káros! Azt eszünk, amire futja. Tíz deka parizer, egy liter tej, kenyér, belekerülne napi kétszáz forintba, de ettől még nem éreznénk magunkat jóllakottnak. Az én nyugdíjam 13 ezer forint, ezért hiába is mennék segélyért az önkormányzathoz, azt mondják, ez magas nyugdíj. Nem azért dolgoztam 52 éven át, nem azért neveltem fel négy gyereket özvegyen, hogy öreg koromra kolduljak. Nem a segély hiányzik, az árakat találom magasnak.” A Dózsa György úti lakásából is rendszeresen ide, a Garay térre jár vásárolni egy háromtagú család, ahol édesanya, édesapa egyformán építészmérnökök. Tizenkét éves kislányuk már segít az anyukának a kosarakat cipelni. Hét végére zöldséglevest készítenek és rakott krumplit. Nincs autójuk, nem költenek luxuscikkekre, az élelmezési, közlekedési költségeik, a lakásuk rezsije, hármuknak havonta összesen 60 ezer forintot emészt fel. Az édesanya megcsóválja a fejét: nem tudom, a nyugdíjasok hogyan tudnak kijönni olyan kicsi jövedelemből? MI. Változz a világgal... ...alapítvány szakképzett pszichológusok, szociális munkások segítségével ingyenes szolgáltatással segít a rászoruló munkanélkülieknek. Segítséget nyújt abban, hogy a váratlanul munkanélkül maradt emberek érzelmi-hangulati egyensúlya megmaradjon és versenyképesen tudjanak megjelenni a munkaerőpiacon, változtatni tudjanak saját helyzetükön. Tájékoztatást nyújt az átképzési lehetőségekről és a támogatási jogosultságokról. Az alapítvány címe: 1192 Budapest, Ady Endre út 7., I. emelet 2. Tel.: 282-9572 1995/3. szám ERZSEBETVAROS 11
