Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-12-20 / 17. szám
A pénznek ára van Lesz-e béke az olajfestékek helyén? Lapunk július 5-iki számában szóvá tettük, hogy a Dohány utca 68. szám alatti Azúr Háztartási Bolt - engedély nélkül - nagykereskedésként is működik, annak áldatlan következményeivel: a járda nagyrészét elfoglaló ládák, raklapok, hordók, olajfestékes tartályok a bolt előtt. Akkor ígéretet kaptunk, hogy egy hónapon belül, de legkésőbb augusztus végéig megszüntetik a nagybani árusítást és kiköltöznek Kistarcsára, az új központi telephelyre. Azóta valóban megszűnt a nagykereskedés, eltűntek a „barikádok”, a cég október 5-ikén kiköltözött. Júliusi beszélgetőpartneremet, Balogh János ágazatvezetőt kérdeztem, mi okozza a késést.- A tűzoltóság kötelezte a vállalatot, hogy a tűzrendészeti előírásoknak megfelelően robbanásmentes épületté alakítsa át központi raktárunkat. Ez okozta a csúszást, amely nagyobb is lehetett volna, ha cikkünk nyomán nem aktivizálódik az önkormányzat, bírságolásban és nem kapcsol magasabb sebességfokozatra az Azúr. Ezúton is szeretnénk megköszönni a lakosság és a szomszédos tulajdonosok türelmét. Szeretném boltunkban viszontlátni azokat, akik joggal megor- roltak ránk, hiszen két éven át elálltuk a bejáratukat, eltakartuk a kirakatukat. Tudjuk, eddig az Azúr volt a „rossz szomszédság, török átok”, de mindez már múlté.- Tehát beköszöntött a béke?- Igen. Illetve...- Illetve?- Nézzen szét az utcán. Autók, szorosan mint a szardíniák foglalják el a járda nagy részét. Alig tudunk hetenként egyszer árut rakodni. Kifelé jövet szétnéztem: autók sorakoztak ferdén a járdára nyomakodva. Nem Trabantok, nem kis Fiatok! Egy-két környéken lakó megerősítette, hogy nem is olyan ritkán lapjával, oldalogva tudnak csak átpréselődni egy-egy országúti cirkáló orra előtt. De a babakocsik nem tudnak sasszézni! Mikor lesz már béke az olaj festékek helyén? Aczél János Eladták a tetőt, pontosabban a tetőteret a fejük fölül a lakók a Thököly út 27-ben. Elegük lett ugyanis az öreg födém miatt gyakori beázásokból. A többségében magán- tulajdonú társasház népe ezért üzletet kötött az Architektúra Építőipari Szövetkezettel; a megállapodás szerint a szövetkezetiek a csaknem ötszáz négyzetméternyi tetőtér hasznosítása fejében vállalták a teljes tetőzet, a kémények, a már-már életveszélyes gang rendbetételét. Tulajdonképpen mindenki dörzsölhette a tenyerét: a lakóknak egy fillérjükbe sem kerül a felújítás, az építtető pedig értékesítheti az új lakrészeket, mert arról is megegyeztek, hogy csakis lakások céljára szolgálhat a tetőtér, s az építkezést egy éven belül befejezik, vállalva az ilyesféle beavatkozásoknál elkerülhetetlen károk nyomán a helyreállítást (vakolásokat, újrafestéseket, és így tovább). Rendben el is indult a dolog, aztán jöttek a kellemetlen meglepetések - halljuk a negyedik emeleten. Nemcsak a beázások folytatódtak, hanem olykor valóságos vízözön zúdult a legfelső emeleten lakókra. A majdani ablakok nyiladékait nem fóliázták le, és az is előfordult, hogy a betonozáshoz szükséges locsolóvíz kiöntött, túlcsordult a tároló hordóból (feltehetőleg bennefelejtették a gumitömlőt, miközben nem zárták el a csapot, illetve valamilyen kósza, ismeretlen vezeték is bajt okozott). Volt, aki emiatt elköltözött a rokonához. Mások, mint például Fodorék, megpróbáltak együtt élni a felhólyagosodott mennyezettel, az átnedvesedett falakkal, a vakolatpotyogással, bízva abban, hogy a lakást, amint lehet, rendbeteszi a kivitelező (vakolás, tapétázás, parkettajavítás stb.), amit egyébként meg is ígértek. A negyedik emeleti 19-es számú lakás tulajdonosa azonban pert kezdeményez. Nála ugyanis már jártak a helyreállítók, s a gazda cseppet sem elégedett az eredménnyel: - Foltos, gyenge minőségű a festés, ráadásul időközben ismét beáztunk. S jó néhány olyan költség is felmerült, amit senki sem térít meg, mint például a vakolatpotyogást követő többszöri takarítás (ami négyzetméterenként 270 forintba került, áfa nélkül!), és folytatni lehetne a szőnyegtisztíttatással, a zárlatossá váló villanyvezetékek átvizsgáltatásával, javításával - sorolta a lakót képviselő Keszthelyi Imre. Nekik mindezt állítólag csaknem 120 ezer forintjuk bánja, az építtető viszont hallani sem akar az említettek megtérítéséről. Aszóban forgó lakó maga sürgette a helyreállítást, holott figyelmeztették: még korai - mondotta Degovics Bertalan, az építőszövetkezet ügyvezető elnöke. S hogy lehetett volna-e másként, kevesebb vízözön- nel csinálni az egészet? - Talán igen - ismeri el a kivitelező. De a teljes fóliázásra nem volt mód, mert a farészek szellőzés nélkül „bekorhadnak”. Az ideiglenes védőtető pedig a nagy felület miatt nemcsak drága, hanem veszélyes is lett volna, mármint az utcán, a járókelőkre nézve. De azon kívül, hogy megvásárolták a tetőteret, még nyolcmilliót költöttek is rá. Minden lakó nyert a bolton. Igaz, a felül lévők itták a levét... Kérdés persze, hogy hol az a tűréshatár, ameddig ez elviselhető? A polgármesteri hivatal műszaki irodáján mondják: az építkezés teljes befejezésétől számított hatvan napon belül kell végül is kijavítani a hibákat. Van azonban egy bűvös fogalom, amelyet az eredeti állapot elnevezés takar. Ezért is volt az előzetes „állagfelvétel”, ez az a mérce, amely alapot adhat a kárigényeknek. S ha nincs megegyezés, csakugyan jöhet a pereskedés. Palkó S. Leszakadt a lépcsőház pincelejárója a Hársfa u. 10. szám alatti épületben; egy asszonyt maga alá temetett, de - szerencsére - bokatöréssel megúszta. A megdöbbentő eset figyelmeztető jel: öreg házaink állagát sürgősen fel kell javítania a tulajdonosoknak, mert a szörnyű tragédiák csak így lesznek elkerülhetőek. 1995/17. szám ERZSÉBETVÁROS 9
