Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1995-02-10 / 2. szám

EMLÉKEZÉS Az emlékezés terhe (folytatás a címoldalról) Az emlékbeszédet Verő Gábor, a magyar Auschwitz Alapítvány kuratóriumának titkára mondta.- 11 millió embert gyilkoltak meg Hitler és csatlósai - emlékeztetett beszéde elején. - 1944-ben már tökéletes megsemmisítő nagyüzemmel várta a ma­gyarországi zsidók, cigány testvéreink és politikai foglyok tömegeit Auschwitz, a halál fővárosa. Majd megemlékezett az antifasiszta ellenállókról, a cionista ellenállási mozgalom hőseiről és azokról az igaz emberekről, akik mindennél előbb- revalónak tartották becsületük és magyarságuk megőrzését, mint Stehló Gábor evangélikus lelkész, Almássy Tibor főhadnagy, Reviczky Imre ezredes és a nem­rég elhunyt Éliás József reformá­tus lelkipásztor. - Szenvedéseinket nem mérhetjük patikamérlegen. Fogjunk össze mindannyian, akik bármikor, bármelyik oldalról ártat­lanul szenvedtünk a rasszizmus, a xenofóbia, az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet ellen! - mondta befejezésül Verő Gábor. Az ünnepség záróakkordja Földes Mária: A séta című, holocaust­témájú monodrámája volt, Havas Judit előadásában. Különös ünnepség volt ez. Különös és felkavart. Címében fel­szabadításról, tartalmában az áldozatokról szólt. Meglehet azért, mert 1945. április 27-én a felsza­badítottak száma elenyészett az áldozatok millióihoz képest. De talán azért is esett szó gyászról, mert mintha a kegyelet puszta aktussá szürkült volna az évtizedek során. A gyász, a fáj­dalom katartikus maradt. Ezért sem taszíthatjuk feledésbe a náci lágerekben elpusztult és elpusztí­tott embermilliókat, akiknek valapiikor nevük is volt. Ugyanez a gondolat fogalmazódott meg tömören az emlékbeszéd egyik kulcsmondatában: Nem enged­hetünk a felejtés csábításának! Aczél Jónás Január 16-án, 64 éves korában elhunyt Sík Ferenc Kossuth díjas művész, a Nemzeti Színház főrendezője és örökös tagja. Barátai, pályatársai és tisztelői január 27-én vettek végső búcsút tőle a szín­ház előcsarnokában felállított ravatalánál. Ház avatás a Nefelejcs utcában Az üvegfestő otthona Hosszú és viszontagságos előzmények után, január 24-én végre megnyitották Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész emlékházát a Nefelejcs utca 26. szám alatt, ahol a művész számos ebédlője volt. Eredeti állapotában állíttatta helyre az Alapítvány, a másik két helyiség berendezésével együtt. Végezetül a főpolgármester köszönetét mondott az alkotása is kiállításra került.- Izgalmasabb lesz a Nefelejcs utca- tolmácsolta megnyitóbeszédében a szomszéd lakók véleményét Demszky Gábor főpolgármester. - Egy nagyváros akkor képes igazán megújulásra, akkor tölti be igazán dinamikus funkcióját, ha tiszteli a saját hagyományait és ezekre a hagyományokra építve fejleszti önmagát.- Róth Miksa 110 évvel ezelőtt alapította édesapja céh-műhelyéből azt a műtermet, amelynek évfor­dulóján az emlékházat megnyitjuk. Róth Miksát nagyon-nagyon sok budapesti köz­épület dicséri. Egyebek között az Országház, a Nemzeti Bank, a Gresham-palota, de műalkotásait őrzi Mexikóváros, Oslo és a világ számos nagy­városa. Már a századfordulón európai híresség­gé vált. Budapestnek igazi aranykora volt ez, amikor kialakult a város mai struktúrája. Róth Miksa maga három művé­szettörténeti korszakot alkotott végig: a historizmust, a szecessziót és az art decót. Ez a szoba a család Erzsébetvárosi Róth Miksa Alapítványnak, a Dunabanknak, az egykori tanácsi vezetőknek, Csiha Judit volt tanácselnöknek, önkor­mányzati vezetőknek, mindazok­nak, akik lehetővé tették ezt az emlékház-avatást. A mai megnyitó az első lépés - tájékoztat bennünket Varga Vera művészettörténész. A későbbiek során remélhetőleg felújítják az eredeti műhelyépületet, ez kiválóan alkalmas üvegfestő műhelynek, amely egy teljesen felszerelt üve­gesműhellyel kibővítve, könyvtár­ral, videotékával kiegészítve kor­szerű üvegcentrummal gazdagítaná Erzsébetvárost. Hosszú még az út odáig. Mindenesetre úgy tudjuk, hogy Bakonyi Karola pol­gármesterasszony hajlandó támo­gatni a kezdeményezést. A.J. 10 ERZSEBETVAROS 1995/2. szám

Next

/
Thumbnails
Contents