Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-09-08 / 12. szám
A segélyezetteken segít az önkormányzat De nehéz az iskolatáska... A családokra évről évre nehezebb terhet ró a gyermekek beiskolázása, taníttatása. Erzsébetváros önkormányzata elsősorban azoknak nyújt támogatást, akiknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nettó 10 ezer forintot. A tankönyvek beszerzése ugyancsak komoly kiadással jár, ezért a kerületi iskolák az e célra elkülönítet keretből segíthetnek a rászorultakon. A VII. kerületben idén közel 3 ezer 500 tanuló kezdte meg tanulmányait a 8 önkormányzati fenntartású általános iskolában, míg a városrész egyetlen gimnáziuma több, mint 500 diákot készíthet fel a nagybetűs életre. Tanévkezdési segélyt - az önkormányzat szociális rendelete alapján 3000 forintos összegben - kizárólag a 16 éven aluli iskolások kaphatnak, amennyiben a családnak rendszeres nevelési segélyt is folyósít az önkormányzat. Nemcsak a kerületi tanulók, hanem az itt lakó, de már iskolába járók szülei is benyújthatják igényeiket. Az elmúlt évben a 4 ezret is meghaladó segélyezett közül 1900 család költségvetésén sikerült enyhíteni. Az intézmények összesen 5 millió forintot fordíthatnak tankönyvvásárlásra és tanszersegélyre. A létszám és rászorultság arányában differenciált keretből az első osztályos gyermekeknél az alaptankönyveket finanszírozzák, míg a tanulók többsége a család szociális helyzetétől függően részesülhet támogatásban. Szintén nagy erőfeszítéseket kíván a fiatalabb korosztályok ellátása mind az önkormányzat, mind a szülők részéről. Egy óvodás gyermek évenkénti állami támogatása 26 ezer forint, míg a kerület több, mint 100 ezer forintot kényszerül kigazdálkodni a megfelelő színvonalú foglalkoztatáshoz. A VII. kerület 15 óvodájában a tavalyi évhez hasonlóan 1 ezer 700 körül mozog a gyermeklétszám. Szabó Zsolt Tiszta lappal Nyár végén a riporterek meglátogatták az óvodásokat, és megkérdezték tőlük, várják-e az iskolát. Az okosabbak jól válaszoltak: igen. Miért? - folytatta ilyenkor az okos riporter. És a gyerekek ismét jól válaszoltak. ,,Mert ott megtanulunk írni, meg olvasni, meg számolni is. ” Ötös. Nem lehet panaszunk, a srácok jól felmondták a leckét, amit tőlünk tanultak. Csakhogy! Igazunk van-e, amikor ezt tartjuk a legfontosabbnak a tanítók munkájában. Az iskolában azt is megtanítják, hogyan kell együtt játszani, dolgozni, alkotni a másikkal úgy, hogy saját sikerünket ne a másik kárára érjük el. Az iskolában tanuljuk meg a tisztességes versenyt, a másokon való segítést, a szolidaritást, a csoport- munkát, vagyis az emberi együttélés szabályait. Eközben világossá válik előttünk az is, hogy mit tartanak a többiek helyes és helytelen viselkedésnek, mi az ami fontos, értékes az életben és melyek azok a dolgok, amelyeket kerülni kell. Az iskolai évek során jövünk rá arra, hogy bennünk mi az érték, mihez értünk, mi érdekel bennünket, mi az, ami csak ránk jellemző és ezt hogyan tudjuk kifejezni. Megtanulunk törekedni valamire, ami örömet okoz nekünk és hasznára van másoknak is. Ha mindezt valóban megkaptuk az iskolában, nekünk való pályát tudunk választani, és munkahelyükön sem okoz gondot a beilleszkedés. A jó iskola ugyanis - mint tudjuk - az életre nevel. Képzeljük magunk elé volt osztálytársainkat! Az életben sikeresek az iskolai évek alatt a különböző tantárgyakban, vagy a baráti kapcsolataikban voltak inkább sikeresek. Ma kivel játszottál a szünetben? Ezen a héten hány új barátot szereztél? Kinek segítettél ma? Hogy küzdöttél a tornaórán? Szereztél már örömet a héten valakinek? Te miben vagy a legügyesebb? Lehet hogy ilyeneket kellene kérdezni az iskolából hazatérő gyerekünktől. A szokásos „ mi volt az iskolában? ” és a „feleltél? " helyett. Ha tovább fantáziálok, maga elölt látok egy mai családot, az asztal körül ülnek, társasjátékoznak és beszélgetés közben e kérdések hangzanak el. Veszek egy mérleget, pontosan megmérem a korholó és dicsérő szavakat, és a mérleg az utóbbiak felé billen el. A gyerekek ettől jónak, okosnak, ügyesnek érzik magukat és elégedetten mennek aludni. Elhatározzák, hogy másnap még jobbak, még okosabbak és még ügyesebbek lesznek. Ezért aztán előhb-utóbb tényleg megtanulnak írni, olvasni, meg számolni is. Milyen jó lenne, ha idén minden iskolás olyan tiszta lappal indulna, mint az elsősök. A tanárok elfelejtenék előző évi osztályzataikat, a szülők a régi üzenőfüzet beírásait, és csak a jó tulajdonságaikra figyelnének. Gondolatban elővennék a mérleget, amikor értékelik magatartásukat, vagy teljesítményüket. A pótvizsga után magasabb osztályban viszontlátott tanulóról nem a megúszott bukás, hanem a sikeres akadályvétel jutna eszükbe. Nem egy kudarcsorozat utolsó állomása, hanem egy sikeresebb út kezdete. Ha sikeres gyermeket szeretnénk, először is magunknak kell sikeresnek elképzelnünk. Ekkor hiszi el majd ő is, hogy sikerre született. Nincs más dolgunk, mint kivárni, amikor tényleg valami ügyeset tesz és ezt kell észrevenni, felmutatni, együtt örülni neki. Fokozottan érvényes ez az először iskolába lépő gyermekekre. Vigyázzunk rájuk! Induljanak tiszta lappal. dr. Kardos Ferenc 8 ERZSÉBETVÁROS 1995/12. szám Egyre kevesebb a diák Hosszú ideje folyamatosan csökken a tanulólétszám; az idén egy milliónál kevesebb általános iskolai diák kezdi el a tanévet hazánkban.
