Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-08-18 / 11. szám
KÖRNYEZETÜNK Zöld álom - nyers valóság Álmodtam egy szépet: mi lenne, ha a szomorú, kopár városi udvarok hirtelen kizöldülnének, kivirágoznának. Mi lenne, ha az udvarra néző ablakon kitekintve ffi, fa, bokor, színes virágok nyugtatnák a szememet. Milyen jó is lenne néha eltölteni egy kis időt az udvar kényelmes padján. Meleg időben a nagy fa hűsítő árnyékában élvezni a természet illatát; hűvös időben pedig beszívni a növényektől megtisztult városi levegőt. Üldögélés közben talán néhány szót még válthatnék is egyik-másik szomszédommal (mert amúgy nem szoktunk beszélgetni), és együtt szusszannánk egyet a munka után, az otthoni kötelezettségeink előtt. Vajon csak én álmodom erről? Vagy másoknak is vannak hasonló ideáik? A 88 éves Pálné, Rózsika néni földszinti lakása ablaka előtt egy kis virágoskertet már gondoz. Maga hozta ide a földet és telepített bele virágokat. Szerencséjére kis kertje védelmét csak a madarakkal szemben kell biztosítania (kicsipegetik a magokat), a szomszédok nem pusztítják a talpalattnyi zöldet.- Nekem kevés az időm, egész nap dolgozom - mondja Bartos Éva - de tudja mit? Szakítanék időt arra, hogy hét végén és az ünnepek alatt élvezzem a kertet. Sőt még locsolnám és ápolnám is. Varga Erikának nagy segítség lenne a zöld udvar, mert öt gyermekét nyugodtabban engedhetné lejátszani, mint ma a betonra.- Ha lenne az udvaron füves rész, homokozó a kicsiknek, megtudnám velük Hagyomány születik MODERN HANDLE Szép kivitelű, ízléses képeslapon hívták meg azokat az erzsébetvárosi szoptatós anyákat, akik 1994-1995-ben anyatejet adtak más, intézeti (koraszülött, anya nélküli) gyerekeknek. Szám szerint tizenöten kaptak meghívást, de csak heten jöttek el augusztus 4-én a VII. kerületi Anya- és Csecsemővédő Intézetbe, ahol az Anyatej Világnapján köszöntötték őket. Elsőként Pitti Katalin opera-énekesnő üdvözölte az ünnepeiteket: a gyerekeknek mesét mondott, az anyukáknak, zene ki séret nélkül elénekelte Gounod Ave Mariáját. Dr. Heiler József az intézet nevében, Tompos Mária pedig a Magyar Védőnők Egyesülete részéről mondott köszöntőt. Az ünnepség befejező aktusaként gyermekápoló- és babatápszereket, édességeket tartalmazó figyelmességi csomagokkal kedveskedtek az édesanyáknak és a kicsinyeknek. A védőnők elmondták, hogy első fecskének tekintik ezt a mai ünnepséget, s szeretnék hagyománnyá nemesíteni az elkövetkező években. _j_s beszélni, a virágokat ne bántsák az udvar másik sarkában. Én magam nemigen üldögélhetnék velük a pádon, mert állandóan főzök, mosok, vasalok... A parkosítás nem lenne olcsó mulatság. Angellotti Richárdné a kis nyugdíjából nem is tudna kevés pénzt sem - pláne sokat- áldozni erre a célra.- De időm van, és az egyedüllét is egyre kínzóbb. A féljem halála óta nincs kivel társalognom. De jó is lenne kiülni az udvaron a padra, és egy-egy percre föltartani néhány kedves szomszédot! Nagy Györgyné szerint megvalósíthatatlan az álom. Senki nem tud költeni az udvari parkok megépítésére. De ha mégis megvalósulna valahogy, elképzelhetetlen, hogy vigyáznának rá a ház lakói. - A füvet, a növényeket locsolni, gondozni, ápolni kellene. Nem olyannak ismerem a belváros lakóit, hogy megőriznék ezt a kivételes kincset.-dév- Itt az óvszeres! 1995/11. szám ERZSÉBETVÁROS 9 íme a Dob utca 82. számú ház udvara. Áfák körül csupasz falak, kopár kövezet. A kertészmérnök tolla felvázolta az álmot. Az udvaron fű, lombos növény, kis szökőkút, a nyitott folyosókon üdítő borostyán. Nem sok pénz - közös akarat kellene hozzá. Ez utóbbi inkább a hiánycikk? A Főkert mérnökei felajánlották: egy- egy lakóközösség kérésére megtervezik ingyen az udvar parkosítását, és szaktanácsért is fordulhatnak hozzájuk. (Szerkesztőségünk közvetíti az igényeket.)
