Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-07-28 / 10. szám
ERZSÉBETVÁROS Muten a dar an A hölgy, aki telefonált, nem kért önmagának semmit. Nem panaszkodott arra, hogy a nyugdíjából milyen nehéz kijönni, nem panaszkodott hangosan tévéző szomszédra, csak azt kérte, mentsük meg a fát. A Nemzeti Színház tatarozása folyik. A színház főbejárata előtt, tenyérnyi földecske, azon néhány csenevész fácska, bokor és egy nagyobbacska, lombos fa, amit pusztulás fenyeget. Üveggyapot, kátránypapír, építési hulladék fojtogatja a fát, az egyetlen árnyat adó fát a sivár kövek között. így hát most kérjük arra a Nemzeti Színház tatarozóit, tisztítsák meg a fa környékét, segítsenek, hogy a csöppnyi élet megmaradjon. Mérhetetlen tiszteletet érdemel, aki szót emel egyetlen fáért, egyetlen bokorért. Most, amikor fölöttünk pusztul az ózonpajzs, amikor esőerdőkben ezrével és tízezrével pusztulnak a fák, - lehet, hogy nevetségesnek érzi valaki azoknak a buzgólkodását, egyetlen fa sorsáért aggódik. Sok évvel ezelőtt Örményország fővárosában, Jerevánban jártam. Meglátogattuk a híres levéltárat, a Matenadarant. A sok értékes és gyönyörű könyv és okirat között őriznek ott egy Bibliát. Évszázadokkal ezelőtt, valamelyik örményüldözés idején, (mert ebben a mi szomorú világunkban mindig üldöznek valakit, tamilt és szingalézt, buddhistát és mohamedánt, ir katolikust és angol protestánst) az örmények menekülni kényszerültek a muzulmánok elől. Volt a közösségnek egy Bibliája, nem akarták prédául hagyni, de a nagy könyvet nem is merte magával vinni senki. És akkor lapjaira szétszakították a könyvet. Minden férfi vitt magával egy lapot és azt elrejtette, fii vegébe, köntöse szegélyébe, gyereke pólyájába, vagy éppen egy nádszálba. És amikor elmúlt a veszély és visszatérhettek otthonaikba, bementek a templomba és összerakták a könyvet. Nem hiányzott belőle egyetlen lap sem. Ha hiányzott volna egy-két lap, - a Biblia akkor is könyv maradt volna, de nem teljes, nem ugyanaz. A csoda az, hogy kivétel nélkül mindenki megőrizte a rábízott egy lapot. A mi kerületünkben szomorúan kevés az éltető növény; port, fiistöt, benzingőzt lélegzünk. Ahol csak lehet, fát kell ültetni, és ami már lom- bosodik, zöldül, azt meg kell védenünk. Mindenki annyit tegyen a közjóért, amennyi jószándékából és erejéből futja. Ez a kedves hölgy önmaga nyilván nem tudja összeszedni a kátránypapirt, üveggyapotot, téglát, betontörmeléket, - de telefonált, szólt, figyelmeztetett. Reméljük, akiket illet, intézkedni is fognak. Fehér Klára Új helyen, a VI. kerületi Izabella utca 61. szám alatt várja ügyfeleit július 31-től a BM Adatfeldolgozó Hivatal útlevél és ügyfélszolgálati osztálya. Jelenleg 26-27 napot kell várniuk az állampolgároknak úti okmányaikra, ám nem kizárt, hogy ez az idő még a héten 10 napra mérséklődhet. r Költözik az ^ útlevélhivatal Csoda az Alsóerdősor utcában Az Alsóerdősor utcában, a Péterfy Sándor utca sarkánál keletkezett egy nagy lyuk az úttesten. Ez eddig még nem csoda. Valaha nem ekkora forgalomra épültek ezek a burkolatok. Először még csak akkora volt a teknő, hogy ügyes autóvezetők könnyen kikerülhették. Azután egyre mélyebb lett, egyre nőtt a veszély, hogy egy mentőautó fí Útban vagyunk Közúti „vámtarifa”: a várakozásnak ára => van tengelytörést kap, vagy egy teherautó elsüly- lyed benne. Ezt le kell fényképezni és világcsúfjára betenni az újságba, - döntöttünk. De aznap nem mentünk vissza fényképezni. Másnap se volt időnk. Harmadnap ... hát még harmadnap sem. De hát ismerjük mi a hivatalokat meg ismerjük az ilyen lyukakat, - ott éktelenkedik az majd holnap is, meg holnapután kiskedden is. És nem volt ott. Odamentünk a fényképezőgéppel. Hol van? Itt kell lennie. Hetek óta itt éktelenkedik. És hiába kerestük. Nem volt ott az átszakadás földindulás. Nyoma sem maradt. Úgy elsimították, betömték. Mikor? Talán éjféli órán? Ufók jártak erre? Csoda történt? Reménykedjünk, hogy így fog eltűnni, megoldódni minden gondunk és panaszunk. F.K. 1995/10. szám ERZSEBETVAROS 7
