Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-06-16 / 8. szám
HELYTÖRTÉNET Apró színes ablakok a világra 65 éves a Magyar Bélyegmúzeum 1930. április 28-án nyitotta meg kapuját a Krisztina körúti postapalotában a mai Bélyegmúzeum. 1940-ben már új helyen ünnepelték a megnyitás tizedik évfordulóját. A Dob utca 75-81. szám alatt. Ma is itt működik. 1940 nevezetes éve volt a bélyeg történetének. Éppen száz évvel azelőtt, 1840-ben születik meg Angliában az első bélyeg. Magyarországon 1871-ben adták ki az első levélbélyeget: a Ferenc József fejes kőnyomatú első kiadás hat darabját. Az. első évtizedekben kibocsátott bélyegek rendszerint az uralkodó képmását, az ország címerét, a hatalom egyéb jelvényeit ábrázolták. Később ’’kiszínesedtek” a bélyegek és tematikailag is gazdagodtak. Ez a miniatűr alkalmazott grafika a nyomdaipar fejlődését is tükrözi. Az első világháború utáni időktől kezdve, akárcsak napjainkban a bélyegek, postai funkcióik mellett,a kibocsátó ország imázsát mutatják be és népszerűsítik. Nálunk jeles grafikusok és rézmetszők - Konecsni György, Légrády Sándor, Füle Mihály, Kass János, Zombory Éva, Horváth Endre és mások neve fémjelzi a magyar bélyegek világszerte elismert művészi és nyomdatechnikai színvonalát. Magyarországon a tizes években született meg egy postabélyeg múzeum alapításának gondolata. A gyűjtemény alapját a posta saját kiadású értékcikkei, valamint az 1891-ben megkötött Egyetemes Postaszerződés által előírt kötelező bélyegcsere útján idekerült külföldi bélyegek képezték. Az 1916-os esztendő fontos állomást jelentett a leendő múzeum történetében. Poppovits Frigyes Mirkó, a magyar filatélia úttörője, a magyar bélyeggyűjtők itthon és külföldön jól ismert nesztora 1916-ban megvételre ajánlotta fel a magyar postának különlegességi gyűjteményét - ötvenévi munkájának eredményét, amely számos kiállításon nyert díjakat. Az adás-vételi szerződés megkötésekor, Poppovits azt kérte, hogy gyűjteményét ’’elidegeníthetetlenül megőrizzék és közszemlére állítsák ki.” Elmondotta, hogy minden álma a postabélyegmúzeum megvalósítása. Álmának beteljesedését már nem érhette meg - 1928 szeptemberében, kél évvel a múzeum megnyitása előtt váratlanul meghalt. 1930-ban a Bélyegmúzeum 7 ezer magyar és 49 ezer külföldi bélyeggel rendelkezett. Ma már az állandó kiállításon földrészenként alfabetikus sorrendben közel 300 ezer bélyeg látható. A magyar gyűjtemény teljes íveket, hibás példányokat is tartalmaz, a külföldi pedig olyan különlegességeket és ritkaságokat, mint a moldvai ökörfejes sorozat, a Brit-Guyanai 8, a hawaii 13 centiméteres bélyegek. A múzeum az alkalomhoz méltó programokkal (tárlatok, alkalmi kiállítások, hangversenyek, baráti találkozók) ünnepli alapításának 65. évfordulóját. Ezekről korábbi számainkban már beszámoltunk, a május 27-én rendezett baráti találkozón Vajda György az Állami Nyomda Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese, két igen értékes, a magyar bélyegtörténet korai korszakához kapcsolódó ritkaságot adott át a múzeumnak: egy 1869-es kétkrajcáros levelezőlapot és egy ajánlott levelet, amely 1890 novemberében indult útjára Krisztinaváros postahivatalából Angliába. Mindkettőt születésnapi ajándékként vásárolta a Christie’s zürichi aukcióján az Állami Nyomda Rt.- (aczél) Jeles épületek nyomában Pest legnagyobb gyára a Király utcában?- a Valero dinasztia Mai szemmel meghökkentőnek tűnik, de valóban volt egy időszak, amikor a Duna bal partján fekvő város legnagyobb üzeme a későbbiekben inkább üzleteiről, kávéházairól, mulatóiról híres Király utcában volt megtalálható. A spanyol eredetű Valero családban - akik Bécsből költöztek Pestre - két fiúgyermek is születik: Valero István és Tamás. Ok lesznek a későbbi gyáralapítók. Az 1700-as évek utolsó negyedében a mai Király utca. Akácfa, Dob és Kürt utca által határolt területen emelik fel azt a selyemszövő üzemet, amely a maga nemében'első és legnagyobb volt akkoriban Pesten. A manufaktúra teljesítménye figyelemre méltó volt, annak ellenére, hogy szinte megalakulásától kezdve nyersanyaghiánnyal küszködött. Az országban összegyűjtött, selyemgubókról nyert alapanyagot ugyanis a bécsi udvar elsősorban a Habsburgok háztáji és elidegeníthetetlen birtokaként kezelt örökös tartományaiban (például Csehország) lévő selyemszövő üzemeinek szállíttatta. Ha maradt felesleg, akkor ez került vissza Magyar- országra, az itteni kisebb selyemszövő manufaktúrák számára, amelyek nemcsak krónikus nyersanyaghiánnyal küszködtek, de hitelhiánynyal is. A Valero gyár azonban az alapítók szakmai tudása, tőkeereje és kitűnő bécsi összekötetté- sei révén virágzásnak indult. A kor asszonyai nagyon kedvelték a selymet. Mai napig fennmaradt egy 1801 -bői származó mintakollekció 17 féle, művészi és minőségi jellemzőkről tanúskodó selyem, bársony és krepp - csíkos, kockás és virágmintás - anyagokkal. A 1810-es évekkel véget ért a háborús konjunktúra, amit súlyosbított a pénzleértékelés is. A Király utcai selyemszövő üzem munkáselbocsátásokra, a szövőszékek számának csökkentésére kényszerült. Az alapítók meghalnak. Az örökösök közül Valero Antal fejleszti tovább a gyárat, aki a család legkiemelkedőbb tagjává válik: a múlt század 20-as éveitől a forradalomig és szabadságharcig folyamatosan fejleszti üzemét. Kapcsolatba kerül Széchenyi Istvánnal és Kossuth Lajossal, az ipari reformok honi pártolóinak egyike. Ekkorra már kinőtte a Király utcai üzemet és a Lipótvárosban kezdett új gyárépítéshez. Nem érdektelen a Király utcai üzemépület további sorsa. Egy része a múlt század negyvenes éveiben, Valero Antal kiköltözése után is a selyemszövés műhelyéül szolgált. Századunk 60-as éveiben a pesti nőegylet tulajdonába került menhely céljául. Azt nem tudjuk, hogy mikor és miért bontják le a nevezetes üzemépületet, amelyre sokáig csak a Király utcából nyílt, és 1815-ben a Valero telkek szétosztásakor keletkezett új utca elnevezése utalt. Az 1930-as évek végén keresztelték át Kürt utcára. Iván 1995/8. szám ERZSEBETVAROS 13
