Erzsébetváros, 1995 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1995-05-25 / 7. szám
KÖRNYEZETÜNK Körkérdés a kerület tisztaságáról Megkérdeztük a kerület néhány lakóját, miként vélekedik Erzsébetváros tisztaságáról, s szerintük vajon hogyan lehetne hathatósan megoldani a köztisztaság problémáját: Egy ismeretlen frontharcos veterán: Hiába jelölték ki a kerületben lévő utcai csatornákat kutya WC-nek, ha a kutyák úgysem használják és továbbra is csak a parkokba és az utcára kakilnak. Persze ha akarnák sem tudnák a kanálisokba végezni a dolgukat, hiszen az autóktól oda sem fémek. Rengeteg munkát, meg festéket pocsékolt csak ezzel az önkormányzat. De hát minek? Föl kellene venni néhány embert, akik megbüntetnék azokat az ebtartókat, akiknek a kutyája nem a kijelölt helyre végzi szükségét. Azelőtt volt az ebadó, az így begyűjtött pénz pedig az ebadópótló lehetne. Az előző barátja: Sajnos az emberek rengeteget szemetelnek mostanában. Minden kosznak, mocsoknak ők az okai. Nem a kutyák, hiszen azok azt csinálják, amit a természet diktál nekik. Csak hát persze a gazdájuk megtaníthatná őket arra, hol végezzék el a dolgukat, mert az ugye nem normális, hogy mindezt már a kapuban megteszik. És még a rendőrök sem szólnak ezért egy árva szót sem. Itt az Almássy téren annak idején minden tavasszal füvet vetettek, gondozták a növényeket, most már senki nem csinál itt semmit, nézze mennyi szemét van a csenevész bokrok alatt. Szegény gyerekeknek ebben a mocsokban kell játszaniuk. Hát ha azok nem tudják megmondani, akik ezzel foglalkoznak, én honnan tudnám? Mi kis emberek legfeljebb elkerüljük - feltéve, ha észrevesszük - azokat a bizonyos kis kupacokat a járda közepén. Parácska Mária Szonja tanítónő: Nemcsak a kerület, hanem egész Budapest tisztaságával komoly gondok vannak. Bármennyire is koszosak azonban a játszóterek, nekünk mégis ki kell hozni a gyerekeket, hiszen játékra, levegőzésre szükségük van. Egy ideje kényszerűségből ide a Klauzál térre járunk, ami ugyan nagyon elhanyagolt, de hát sem a Károly kert, sem a Múzeum kert nincs nyitva. Szerintem közhasznú munkára kellene befogni a munkanélkülieket, hiszen ha jól tudom, ezért vonják a fizetésünkből a munkanélküliek segélyezéséhez való hozzájárulást. Ezt már régebben is szerettük volna megüzenni a kerület és a főváros polgármesterének. Biczó Ferencné óvónő: Úgy gondolom, a tisztaságigény manapság már teljesen ’’kihalt” az emberekből. Pedig sürgető lenne újra odafigyelni környezetünk tisztaságára. Szerintem már az óvodás gyermekeket meg kellene tanítani a környezet védelmére, na és persze a szülőknek is fontos lenne megkövetelniük otthon a tisztaságot. Talán büntetéssel lehetne megfékezni az utcai szemetelést. Sok gondot okoznak a kutyák, szerencsére azonban már egyre több gazdát látni, aki összegyűjti és a szemétbe dobja kutyája nagydolgát. Ezt azt hiszem minden ebtartó megtehetné, hiszen nem kell hozzá pénz, csak egy kis jóindulat. Törpefoltos gazdája: Nemrég körutazáson vettem részt a Benelux Államokban, hát tudja, Budapest és főleg a VII. kerület az ottani viszonyokhoz képest a Balkánon is túltesz. Ennek az elhanyagoltságnak, kosznak mind az ittlakók, mind pedig a tisztaságról alkotott általános közfelfogás az oka. Szívesen fogják rá a kutyákra, hogy ők tehetnek minderről, de az a gyanúm, a szemetelés népszokássá vált Budapesten. Érdemes megfigyelni mi minden marad a földön egy-egy kukás-kocsi után, vagy azt, hogyan takarítják a házakat és a járdákat az erre kijelölt személyek. Ez mind együtt jellemzi e város tisztaságát. Persze a köztisztasághoz sok pénz kell, de nemcsak az, hanem szemléletváltás is. Mi kutyások pedig annyit tehetünk, hogy valóban összegyűjtjük és kidobjuk állataink ürülékét. Persze sokan hülyének néznek emiatt, sőt arra is volt már példa, hogy gúnyolódva azt ajánlhatták, takarítsam össze máshol is a kutyagumit. 100 éves Budapest szervezett köztisztasága Pest és Buda belső részein már a XVIII. század végétől rendszeres volt az utcák tisztítása, amit egészen a XIX. század közepéig fegyházra ítélt rabok végeztek. A város polgárai a hulladékot maguk szállították a kijelölt lerakóhelyekre, idővel azonban egyre sürgetőbbé vált az intézményes szemétgyűjtési rendszer kiépítése is. Ennek kezdeményezése Emmerling János fuvaros nevéhez fűződik. Az első lóvontatású seprőgépek és locsolókocsik Buda és Pest egyesülése után jelentek meg a főváros utcáin. Az igazi áttörésre azonban csak 1895-ben került sor, amikor a Fővárosi Közgyűlés megszavazta a Köztisztasági Hivatal létrehozását és ezáltal a központosított köztisztasági szolgálat megszervezését. Ettől fogva lovaskocsik gyűjtötték össze és szállították el a szemetet a városszélén kijelölt telepekre, ahonnan iparvasúton szállították tovább naponta a város mintegy 50-60 vagonnyi hulladékát. A Köztisztasági Hivatal járműparkjának gépesítése e század elején gyorsult föl és az első világháború okozta megtorpanás után a 30-as években tovább folytatódott. A vállalat ekkor már nagyszámban használt motoros seprő-locsológépeket, gépkocsikra szerelt hóekéket, pormentes szemétgyűjtő gépkocsikat. Am a szemeteskocsik zöme még 1944-ben is lovaskocsi volt. Budapest ostroma alatt teljesen megszűnt a szemétszállítás a városban és az utcákon óriási hulladékhegyek halmozódtak fel. A hivatal telephelyei romba dőltek, a lóállomány pedig teljesen elpusztult. A vállalat a háború után Fővárosi Köztisztasági Vállalattá alakult és feladatai közé tartozott a szemétszállítás mellett az utak tisztán tartása és a hó eltakarítása is. 1978-ban ismét átalakult a vállalat, s ettől fogva mint Fővárosi Közterület-fenntartq Vállalat végzi köztisztasági tevékenységét. 1995/7. szám ERZSEBETVAROS 11
