Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-04-22 / 6. szám

UTCÁK - TEREK Mesélő utcanevek Erzsébetváros határútjának - mint önálló névvel fölruházott közterületnek - a története a nagy pesti árvizet követő évek­ben kezdődik. Ekkor tervezték át a város mérnökei a dunai védművek rendszerét, megépít­ve a többi között azt a töltést, amelyet Váci védgátként ismert meg a korabeli közönség, s amely a Lehel utca vonalát kö­vetve volt hivatva megvédeni Pestet a nagy folyó újabb pusz­tító rohamaitól. Ennek a töltés­nek a felső szakasza a mai Dó­zsa György út magasságáig hú­zódott, egészen természetes te­hát, hogy ekkor, ezekben az év­tizedekben, a Váci védgáthoz cé- gérezték az ide (is) vezető utat, amely persze megvolt korábban is, mint a régi terézvárosi kerte­ket a ligettől elválasztó dűlőút, de amelyen addig nem talált senki semmiféle névhez megfe­lelő fogódzkodót. Csak a XIX. század utolsó két évtizedében következik majd be a változás, amely megkérdőjele­zi a dolgok ilyetén elrendezését, megépülvén az útnak éppen a másik végpontján, a Városliget sarkánál, ott, ahol az Ajtósi Dü­rer sor eléri a Dózsa György utat, az Aréna, a legendás szín- igazgató, Feld Zstgmond híressé váló nyári színháza, az újabb névadó. A meglehetősen ideiglenes anyagokból összetákolt, néhány szezonra épült faalkotmányra valóban a legjobban illő szó volt, hogy arénának nevezték, s ez a megjelölés makacsul tartotta is magát abban a hosszú perió­dusban, amíg sokszori átépítés után végül az 50-es években le nem bontották, noha időközben számtalan névre hallgatott a je­les intézmény, hívták például Feld-Színháznak, Nyári Szín­háznak, Városligeti Színkörnek és így tovább. Alapító igazgatója - ahogy em­lítettük is már - egy bizonyos Feld Zsigmond volt, aki Bécsben végezte színpadi stúdiumait, s nem is tudott egyetlen szót sem magyarul, mikor az 1870-es években úgy határozott: Pesten csinál karriert. Nem volt ez ak­kortájt olyan feltűnő dolog: se a német-nyelvűség, se a karrier. Pezsgett, virult, gyarapodott a város, ahol a legtöbb polgár ott­hon is németül beszélt. De éppen ekkor változott édes anyanyelve, így Feld úrnak is sürgősen meg kellett tanulnia magyarul. Szorgalmas ember volt, nem riasztotta ez a kisded akadály. Az már más kérdés, hogy egész Pest rajta röhögött, amikor - érzéketlenül az a és á hangok közötti lényegtelen kü­lönbségre, így recitálta a tragi­kus mondatot a színpadon: O, Kunigunda! Én veled hálok!. Pe­dig azt kellett volna mondania: veled halok... És nem ez volt az egyetlen melléfogása. Voltak vi­szont remek ötletei és lépései. Számos világsztárt szerződte­tett, hozott el Pestre - például a valaha legendás hírű Duse Ele­onórát -, mindig megtalálta a módját, hogyan tarthatja ébren a közönség érdeklődését, és nem is lehetett panaszra oka: az Aréna út melletti Arénát lelke­sen látogatta a közönség több nemzedéke. Időközben Feldéknél is bekö­vetkezett a nemzedékváltás, min­den zökkenőtől mentesen. Annyi Feld volt jelen idővel Budapesten- számos fiút és leányt nemzett a derék családfő - hogy nem Is lehetett zavar akörül, akad-e va­laki, aki átvegye a stafétabotot. Feldek és Földek - a fiúk közül néhány így magyarosított - szin­te tucatszámra képviselték Bu­dapesten e nemes szakma leg­különfélébb ágait, voltak köztük primadonnák, színpadi szerzők, színigazgatók. S a karrier ma Is tart. Ha Információim pontosak, az ötvenes évek híres film-gyár - tásvezetője, Föld Ottó Is Feld pa­pát - így becézték Pesten az öreg honfoglalót - mondhatja felmenő­jének. De az Aréna út nem Földre magyarosított. Már 1945-ben át­keresztelték Dózsa György útra, a parasztvezér tettel történelmi aktualizálásának jegyében. Ame­lyeknek jelentőségéből mit sem vonna le, ha netán mégis eszébe Jutna valakinek - a több érintett kerület közül, amelyeknek utcá­ja, talán éppen Erzsébetvárosban -, hogy az utat eredeti nevére visszakeresztelje. Az a helyzet ugyanis, hogy e Jelentős út histó­riájában az a bizonyos Aréna kétségkívül fontos és meghatáro­zó szerepet játszott, de Dózsa Györgyről semmi hasonlót nem jegyeztek fel. Persze - Jól tudom - ez csak egyike a gazdagon ren­delkezésre álló mérlegelési szem­pontoknak... Búza Péter Buják Budapesten Buják az ország egyik leg­szebb természeti környezeté­ben, Nógrád megyében, a Cserhát tövében található. A kis üdülőfalu nevét a nagy festő, Glatz Oszkár tette or­szágosan ismertté, aki éveken át élt és alkotott Itt, megörö­kítve a tájat és színpompás népviseletét. Tavaly Büki Atti­la festő, költő és T. Pataki László író azzal a szándékkal kereste fel a helység polgár- mesterét, hogy nyaranta mű­ködő képzőművészeti szabad­iskolát szervezne. A festőisko­la az általános iskola épületé­ben kapott otthont. Az első ki­állítást az épület aulájában rendezték meg, ahol Buják la­kosai megismerkedhettek az alkotókkal és műveikkel, me­lyek témaforrása a Glatz Osz­kárt is megihlető gyönyörű környezet, a falu és lakói vol­tak. A tábor szakmai vezetője Kesztyűs Ferenc festőművész, előadói Patkós István polgár- mester, Cs. Varga István iro­dalomtörténész, Büki Attila költő, Sípos Tamás művészet­történész és Kemer Edit előa­dóművész. Az első sikeres nyár egyben hagyományt is teremtett. Elhatározták, hogy minden nyáron visszatérnek Bujákra. Az alkotó együttlét mellett távlati céljuk, hogy 1997-ben, Glatz Oszkár szüle­tésének 125. évfordulóján megnyitnak egy állandó kiállí­tást, ahol a nagy előd hagya­téka mellett megtekinthetőek lesznek a festőiskola alkotói­nak legsikerültebb művei is. Az alkotók idén arra vállal­koztak, hogy Időszaki kiállítás keretében bemutatkoznak a fővárosban is. Az Erzsébetvá­rosi Munkás Kultur Egyesület (EMKE) VII. kerület Hársfa u. 43. I.emeleti kiállítótermében kapott otthont két hétre a Bu­jáid Glatz Oszkár Képzőművé­szeti Szabadiskola művésze­inek és művészpalántáinak reprezentatív kiállítása. Április 12-én délután az ünnepélyes megnyitón fellépett Bárányt Ferenc költő, Grls István gitár­művész és Kassal Franciska előadóművész is. Bevezetőt mondott Patkós István Buják polgármestere, a kiállítást Lí- plnszky Károly önkormányzati képviselő, a VII. kerületi Ön- kormányzat Kultúrális Bizott­ságának elnöke nyitotta meg. Szólt az utóbbi évek sokrétű, nehéz politikai és közigazgatá­si munkájáról, a felfokozott tempójú és itt-ott elemberte- lenedő hétköznapokról, ki­hangsúlyozta, hogy a mú­zsáknak mindenkoron szólni­uk kell. A minden részletre és a bemutatkozó festők, - Barna András, Horváth Gab­riella, Bort Erzsébet, Kiss Kál­mán, Kordás József, Lukács János és Sersovszky Zsu­zsanna - egyéniségére, alko­tói stílusára is kiterjedő szakmai megnyitót az alkotó­tábor vezetőjétől, Kesztyűs Ferenc festőművésztől hall­hattuk. A tárlat április 25-ig tekinthető meg, vasárnap 10- 15, szerdán 10-17, a többi napokon 10-19 óra között . A képek a helyszínen megvásá­rolhatók.- Fábián 10 ERZSÉBETVÁROS 1994/6. szám Dózsa György út

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents