Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-03-04 / 3. szám
EMLÉKEZÜNK Mensáros Zoltán Hársfa utca, később a Barcsay utca. Egy esztendeje pedig végleg elköltözött. Igen. Laci testvérem negyedszázadon át volt erzsébetvárosi lakos. Nemcsak a Madách Színház közelsége vonzotta erre a tájra. Szerette a pesti aszfaltot, hiszen bérházak között nőtt fel. Ismerte a Járdák huppanólt, a gőzölgő csatornarácsokat, a vesszőből font porolók puffanásait a kockaköves udvarokon és a körbefutó gangokat a magasban. Hlvatásának-életének szinte kibogozhatatlan szövevényei elől a Nagykörút zajától megímélt mellékutcákban - szimatoló kiskutyája után lépegetve - talált menedéket. Ilyenkor meg-megállt egy-egy kapu előtt. A boltozat íves hajlatait nézte, a megbújó falmélyedéseket, egykori freskók maradványait, színes üvegmozaikokat képzelt a lépcső- fordulók ablakaiba és a sápadt villanykörték helyett kovácsoltvas lámpákat. Hosszan nézegette a copf, klasszicista, neoromantl- kus vagy szecessziós épületek málló homlokzatát, az elmúlással dacoló pilléreket és az egykori Erzsébetváros kőben, téglában, vasban megbújó maradványait. Hajdanvolt, feledésbe merült életek bánatát, örömét próbálta visszaidézni, és gyakran korholta a hálátlan utókort, amelyben nem tudatosult még, hogy hagyományok nélkül nincs Jövő. A felújított Barcsay utcai lakásban törnek rám az emlékek. A pianínó némán lapul a családi fényképek alatt. Laci egy színpadi fotográfiája után nyúlok akaratlanul, hogy felmenőim mellé Illesszem azt Is. De kezem megáll levegőben. Testvérem - számomra - még mindig él. Tömött bajuszú arcát, kissé előrehajló hátát szinte látom a könyvekkel, videokazettákkal, hanglemezekkel, kottákkal zsúfolt polcok között. A mélyöblű fotel sem üres a televízióval szemben. Biff nevű kiskutyája Is ott szemtelenkedlk a lábalnál. Újabb és újabb sétára hívja a gazdit. Az Almássy tér felé Indulunk el. A hosszú pórázra engedett négylábú Időnként megtorpan, hogy aztán megkönnyebbülve fusson tovább, amíg a »rablánc« engedi. Az újonnan kialakított, rövid Almássy utca kockakövei, pihenőpadjai láttán egyik pillanatról a másikra felfrissülünk. Laci vonásai kisimulnak. Csendes sziget! - néz körül, majd ezüstvégű botjával a kovácsoltvas lámpákra mutat. - Szinte lebegnek a levegőben! Leülünk egy padra. Régi cégtáblákról beszélgetünk, Iparosok, kereskedők szorgalmáról, akik mindennapos gondjaikat talán Ilyen lámpák alatt panaszolták el az üveg mögé bújtatott kanócok pislákoló fényében. Testvérem ekkor korát meghazudtoló gyorsasággal felpattan, kisalakú lapátkát vesz elő, hogy kutyája piszkát azon nyomban rákotorja. Szegény sétálóutca! - sóhajt fel. Nálunk még nincs Igény erre! - és botjával a padok alá bök. Tovább Indulunk. Megint egy-egy elhanyagolt kapualj, stukkók, gipszfüzérek maradványai. De az ívben hajló lépcsőházak látványa még kopottan Is múltat Idéző. Aztán néhány üres grund. Vajon milyen épületeket ítélt pusztulásra a könyörtelen Idő? A Hársfa utca elején még látható néhány neobarokkos kapu, de a Hor- vát Árpád és Petőfi Sándor volt felesége, Szendrey Júlia részére épített eklektikus házat nem találtuk. Lehet, hogy szimatoló társunk vezetett rossz Irányba, a színészbejárót tisztelve meg Inkább négylábú Jelenlétével. Testvérem nem kerülte el a Rózsák terét sem. Csodálta a templom hatalmas rózsaablakát, az oromfal csúcsán lévő Szent Er- zsébet-szobrot, a homlokzat színes kerámiadíszeit, a háromhajós belső teret, melyet Stelndl Imre tervezett neogótikus szellemben a múlt század végén. Meglepődtem, hogy Laci mennyire tájékozott otthont adó kerületének építményei között. Megmutatta azt a klasszicista épületet Is, amelyet Ibi Miklós tervei alapján építettek meg az 1870-es évek közepére a Brunszvlk Teréz emlékét őrző óvónőképző és mlntaóvoda számára. (Később, amikor a ma Is működő óvodai részlegben 1991-ben a Gróf Brunszvlk Teréz Óvodaképző Egyletet újraélesztették, ennek munkájában tiszteletbeli kuratóriumi tagként testvérem Is részt vett.) Visszafelé megálltunk a Madách Imre Gimnáziumnál. Bobula János építette I. Ferenc József uralkodása Idején az 1891- 1892. években. A környéken talán ez a legfiatalabb épület. Mit Jelent ez a szó, hogy fiatal? De Biff megérezte az otthon közelségét, és elhúzott bennünket onnan. Vajon az ő emlékezetében él-e még az Erzsébetváros? Mert Laci lelkében - úgy vélem - Igen! Szíves figyelmébe ajánljuk az Irodalmat, színházat, előadóművészetet kedvelő közönség tagjainak, hogy a művész régi tisztelőinek köréből kiinduló kezdeményezésre 1993 őszén létrejött és megkezdi működését a Alapító tagok: Activus Hungarlcus International Kft. (ügyvezető Igazgató: Ladányi Endre), Bordás Márta, Gór Nagy Mária, Gulyás Dénes, Hexendorf Edit, Hűvösvölgyi Ildikó, Klukon Edit, Mádl Ferenc, Radványi Miklós, Ránkl Dezső, Szörényi Éva, Tol- nay Klári, Tordal Teri, Törőcslk Mari. Alapítványunk fő céljai: A Mensáros László szerepléséről készült felvételek meg- őriztetése, kérés ezek megfelelő karbantartására, Időnkénti közvetítésének lehetőségére az Illetékes szervektől. Támogatás nyújtása különféle előadóművészeti rendezvények, gyermekek körében tartott versenyek számára, amelyeknek szerepe lehet a magyar színházi kultúra nemes hagyományainak továbbörökítésében. A Mensáros László-emlékérem nevű művészeti díj évenkénti odaítélése egy olyan egyénnek, aki pályája során az előadóművészet különböző ágaiban kiváló teljesítményt nyújtott. Az emlékplakett elkészítését Kutas László szobrászművész adományként ajánlotta fel az alapítvány támogatására. Terveink között szerepel egy képekben és személyes visszaemlékezésekben gazdag tartalmú emlékkönyv összeállítása, amely Mensáros László életútjáról, művészi pályájáról, nézőire, hallgatóira, munkatársaira tett hatásáról áttekintést adhat a szélesebb körű közönségnek, Illetőleg az utókornak. A kuratóriumi testület, amelynek tagjait az alapítók választották, a megalakulást követő harmadik év végéig kapott munkájára megbízatást. Összetétele különféle szakterületek képviselőiből a következő: Vámos László elnök, Hexendorf Edit titkár; további tagok: Berényl Gábor, Bittó Sándor, Dunai Tamás, Esztergályos Károly, Görgey Gábor, Gyurkovlcs Tibor, Huszti Péter, Kassal Ilona, Löffler István, Németh G. Béla, Pécsi Ildikó, Pintér Ambrus, Pusztai Ferenc. Az alapítvány nyitott, működését bármikor támogathatja bárki, aki céljainkkal egyetért. Az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. Budapest, I., Alagút u. 3. alatti fióknál vezetett folyószámlánk száma: MNB 218-98017 501-014961-7 Az alapítvány címe: 1012 Budapest, Várfok u. 15. B/ IV. 3. Bízunk abban, hogy Mensáros László művészetének értékelői között vannak, akiknek módjukban áll csatlakozni kezdeményezésünkhöz. Mindannyluknak előre is köszöni a Jó szívvel küldött adományokat az alapítvány kuratóriuma. 1994/3. szám ERZSEBETVAROS 9 Séta lakóhelyem körül (Testvérem emlékére)
