Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-04-22 / 6. szám

PÁRBESZÉD SZOCIA LPOLI TI KA A szociálpolitika eddigi esemé­nyeiről, nehézségeiről és terveiről egy kötetlen beszélgetésen Korom- zay Annamária tanácsnok, és Pencz János bizottsági tag (SZDSZ-es képviselők) adtak tájé­koztatást. Koromzay Lehet, hogy van elegánsabb is, mint közhelyekkel kezdeni, de min­denkinek a saját problémája a leg­nagyobb, a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok, meg a pénzt igazságosan elosztani nem lehet. De azért törekedni kell az igazsá­goshoz közelítésre. Mandátumunk átvételét követően először csak ismerkedtünk a szoci­álpolitikával, mert mindaddig csak lelkileg állt hozzánk közel - ezért vállaltuk el. Nagy segítséget jelen­tett az, hogy szociológusok is be­kapcsolódtak a munkába, sokat ta­nultunk tőlük, de a viták kapcsán remélem ők is tőlünk. Ezzel el is érkeztünk az első, a leglényegesebb, alapproblémához, vagyis a szociálpolitikai támogatás funkciójának és mértékének meg­határozásához. A másik - van még néhány, és csak a rövidség kedvéért mellőzöm most - a rászorultsági kritériumok meghatározása és a rendelkezésre álló keret felosztása segélyformák szerint. Pencz Sajnos kommentárt kell fűznőm az eddigiekhez, bármennyire sze­retném, hogy mielőbb térjünk rá a jelen fényeire. Az átvett, vagy örö­költ szociálpolitikai rendszer való­színű, hogy a 70-es évek körülmé­nyeinek problémáit lefedte, jól is működött, csak azóta történt egy és más. Egy világrendszer összeom­lott, és mintha Pandora szelencéje nyílt volna ki, ezernyi baj jött elő. Hozzáteszem, ez nem hirtelen tör­tént, mert még/már ’86-ban elkez­dett ismerkedni a társadalom a munkanélküliséggel (pl.: Ózd), ’87- ben az úgynevezett a TANÉRT la­kások programjának megszűnésé­vel egy rendkívüli jelentőségű és horderejű és mértékű szociálpoliti­kai támogatás tűnt el az életünkből és kaptunk helyette '88-ban SZJA- t, meg ÁFÁ-t. Mindezek kezelésére, a lyukak betömésére nem volt alkalmas a rendszer, az emelt keret sem volt megoldás, csak tüneti kezelés. Koromzay Ez így igaz és már közelítünk a jelenhez. Az átvett szociálpolitiká­nak az is hibája volt, hogy az ügy­kezelés segélyformák szerint külön- külön előadóhoz tartozott. Hajunk az égnek állt, amikor megláttuk, hogy az élelmesek úgymond „ka­szálhatnak"! Az egyenkénti ellenőr­zés, egyeztetés pedig lehetetlen volt nem csak a szótdaraboltság, meg a kevés alapadat, (az is kézi feldolgozású volt) hanem a több­szörösre növekedett esetszám mi­att. Röviden és tömören nemcsak a rendszer volt elavult, hanem az ügyvitele is. Mindketten szervezők vagyunk és tapasztalatból tudjuk, hogy egy hirtelen évközi beavatko­zás több kárt tud okozni, mint amennyi haszon van belőle. Né­hány azonnali megszorítást leszá­mítva inkább egy olyan átalakítás mellett döntöttünk, amely a műkö­dőképesség fenntartásával jelentős változást eredményez. Ezt még '91 nyarán-őszén terveztük meg és ve­zettük be '92 elejével. Ennek lénye­ge a családi segélyezés, és az egy ügyintézőhöz tartozás. így vált a szociálpolitika és ügyvitele átlátható­vá, követhetővé és ellenőrizhetővé. Pencz Sok más lényeges is történt. Szinte örökzöld vitatéma a már em­lített két alapprobléma és azokat most kell részletezni. Sajnos szinte borotvaélen táncolás a segélyezés, mert úgy kell csinálni, hogy a célját érje el, de azt túl ne lépje. Magya­rán - nem tudok rá jobb szót - egy úgynevezett tisztes szegénység az elesetteknek, a támogatásra szoru­lóknak biztosítassék, azt emelt fejjel és pironkodás nélkül lehesen elfo­gadni, vagy talán inkább igénybe venni, de az adófizetőket ne irritál­ja. Különösen a mértéke. Túl sok más probléma is van, ami nincs jo­gilag szabályozva, a különféle tör­vényekben rögzítettek viszont nem vesznek figyelembe mást. Csak egy példát említek, van SZJA-köte- les sególyforma! Úgy adni segélyt, hogy abból visszavenni... Nekem ez magas! Tudomásul veszem és betartom a törvényt, de egyetérteni nem tudok vele! Mint bérből, fizetésből élő a béreket meg az árakat is ismerem. A KSH '93. decemberi adata szerint az iparban foglalkoztatottak havi átlag- jövedelme kb. 27.000.- Ft bruttó, vagyis a borítékban körülbelül 18.000.- Ft. van. Tehát egy kétke­resős, kétgyermekes családmodellt tekintve 9.000.- Ft/hó/fó az átlag. Egy, a gyermekét egyedül nevelő esetén is azonos az átlag. Most azt teszem mellé, hogy két nyugdíjas jövedelme 18.700.- Ft-ra egészíten­dő ki a rendelet szerint, amennyi­ben más feltételeknek is megfelel, mint pl. nincs eltartásra kötelezett hozzátartozója, nem magántulajdo­nú a lakása, stb. Itt van még a munkanélküliek ügye is. Ok is kap­hatnak segélyt a járadékon, vagy a jövedelempótló támogatáson felül. Szóval nagyon jól tudjuk, hogy az a felső értékhatár bizony csalóka! Bárhogy nézzük, a segélyekkel a kereső szintre, annak közelébe le­het jutni. A segély sok? Nem! A jö­vedelmek borzasztó alacsonyak. Megint emlékezni kell. Régen az árrendezések egyik hivatalosan kö­zölt indoka az állami támogatás le­faragása volt. Először lakbérpótlék, majd a fűtési 50/hó, azután valami húspénzre emlékszem. Ezek a bér- kiegészítések rövid idő után elma­radtak, helyettük az áremelések hi­vatkozási alapja a különféle alapok képzése lett, csak egyet ízelítőül, az üzemanyag árába beépült az útépítési. Szóval eltűntek a támo­gatások, jöttek helyette az adók, meg az infláció. Megértem, hogy az átakaulásnak terhei vannak, de nem azt kéne mindig és egyre job­ban terhelni aki húz! Ez régebben is így volt, de nem törvényszerű, hogy így is maradjon. Gondoljunk pl. az egészségügyiek siralmas bé­rére. Mondhatnám ez a 22-es csapdája magyar módra! 1.000.- Ft/fő/hó nem éppen nagyságrendi eltérés, hanem 2-3 kg hús, vagy egy ing, de egy pár cipő már nem! Igaz, vannak esetek, amikor az ezer forint is szinte életmentő, ezért nagyságrend. Távol áll tőlem a szándék, hogy megszóljam azokat a munkanélkü­lieket, akiknek nem sürgős az újbóli munkába állás, sőt inkább még meg is értem őket - ez azonban nem helyeslést jelent. Gyorsan hozzáteszem, hogy az elhelyezke­dési lehetőségeket és esélyeket is ismerem - szinte a saját bőrömön, hozzám rendkívül közelálló embe­rek példáiból, különösen akik már betöltötték 40. életévüket. Koromzay Valóban kellett ez a kitérő, mert így már könnyen érünk a mába. Az illusztráció alapján érzékelhető, hogy sokkal bonyolultabb a dolog, mint ahogyan az kívülről látszik. A '92-es év az egyéb apró és napi aktualitásé ügyek mellett szintén tervezéssel telt el, és azok a a ter­vek meg is valósultak! A segélyezési rendszert tovább­fejlesztettük, mégpdig az életvitel prioritásaihoz igazítva. Elsőnek a lakhatás biztosítását tartottuk, tehát bevezettük a lakhatási támogatást. Ennek mellékzöngéje is volt, de er­re még visszatérek. A prioritási lista további sorrendje étkezési, gondo­zási, közgyógy-, rendszeres neve­lési, valamint átmeneti segély. A munkanélküliség csökkentésé­re megszerveztük a közhasznú munkát. Ez a Kamilla Kft, amely szakképzetteket, szakképzetlene­ket egyaránt tud foglalkoztatni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy szakképzett jövedelme eléri a 25.000.- Ft/hó bruttót, tehát alig alacsonyabb az országos át­lagnál. A tevékenységi körről any- nyit, hogy pl. kisnyugdíjasok és más rászorultak lakásaiban tiszta­sági festést, javításokat végez, stb, tehát segélyforma is. A visszhang és a tapasztalat alapján minket is meglepett, milyen az eredmény a lakossági fogadtatástól kezdve az ott foglalkoztatottakig, beleértve azokat is, akiknek a lakását kifes­tették. Fontos megemlíteni azt is, hogy sok ember - sok közülük már rossz lelki állapotban volt az eredményte­len álláskeresés miatt - végre rend­szeres, munkához és jövede­lemhez jutott, de az is meglepett, hogy milyen sok esetben szűnt meg hirtelen a segélyre való rászo­rultság, amikor segély helyett a Ka­milla Kft-be való irányították. Egyébként újabb pályázatokkal a közhasznú munkát bővíteni fogjuk, létszámban és tevékenységben egyaránt. A másik nagyobb, még ezévi ter­vünk az élelmezés készpénzes tá­mogatásának részbeni kiváltása, régi, immár kétéves tervünk valósul meg. Pencz Ez persze hosszas vajúdás, de a látszat csal. Valójában gyakorlati akadályok voltak és azok csak mostanra hárultak el. Az iroda ügy­vitele most került végre olyan álla­potba, hogy újabb feladattal terhel­hető és alkalmas az új fogadására. Enélkül lehet ugyan határozatot hozni, csak nem lesz végrehajtva, mert a feltételek biztosítása nélkül 1994/6. szám ERZSEBETVAROS VII

Next

/
Thumbnails
Contents