Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-12-02 / Különszám
Választás Koromzay Annamária — SZDSZ 1990 óta önkormányzati képviselő vagyok, az SZDSZ tagja. Egy gyermekem van. Az Önkormányzatban újra humán területtel szeretnék foglalkozni. Eddig eredményeinket Bartha Attilánéval, Pencz Jánossal, Kató Benedekkel közösen értük el. Ezek a következők:- kialakítottuk az iskolai gyerekvédelmi hálózatot,- beindítottuk a közhasznú foglalkoztatást,- létrehoztuk a Dózsa György utca 46-ban az átmeneti Gondozóházat,- bevezettük a pénzbeli segélyek egy részének élelmiszercsomagban történő kiváltását,- rendszeresen megrendeztük a gyermekek és magányos felnőttek karácsonyát az Almássy téren,- megszerveztük az iskolák és óvodák környékének drogfigyelő szolgálatát. Képviselővé választásom esetén szeretném folytatni a már megkezdett munkát:- utcai szociális munkások hálózatának kialakítását,- idősek és szomszédaik házi segélynyújtását,- munkanélküliek vállalkozóvá vállásának elősegítését. Mezei János — Munkáspárt Ötvenhárom éves vagyok, munkavédelmi előadóként dolgozom. A munkások baleseti ügyeit intézem, így az emberi nyomorúság és kiszolgáltatottság állandó tanúja vagyok. Még van állásom, amíg az ostobán értelmezett privatizáció munkahelyemet tönkre nem teszi. Gyermekkorom óta a kerületben élek, megismertem árnyoldalait is. Az időskorúak, a munkanélküliek s a társadalom peremén élők száma nagyon magas. Az ajánlóívek gyűjtése során éreztem, ezeket az embereket sokszor becsapták, keresztül néztek rajtuk, fejük felett intézkedtek. Nem hisznek már semmiféle világ- megváltó próféciának. Amikor elmondtam, nem vagyok tagja a Mukáspártnak, csupán segíteni kívánom hármas gondolatukat * legyen létbiztonság, közbiztonság és ügyintézési tisztesség * úgy viselkedtek, mint amikor át akarunk karolni egy leégett vállú embert. Jelöltként kívánok indulni, konkrét tervem van, hogyan kellene kialakítani azt a koncepciót, amely megválasztásom esetén nemcsak az időskorúaknak, de az elmúlt évek rendszerváltozási áldozatainak is segítene, s a további, folyamatosan szegényedő családok gondjain is enyhítene. Az Önkormányzatnak, a választók közérzetének javítását kell kötelezően megvalósítandó célként kitűzni. Ha nem ezt teszi, akkor az Erzsébet körúti adminisztráció fényévnyi távolságra fog kerülni a lakosságtól... Dr. Oser Tibor — független Születésem óta itt élek a kerületben, vállalati jogász vagyok. Feleségemmel a Dembinszky utcában lakunk. Mint jogászt érdekel a politika, annak ellenére, hogy soha semmilyen párt tagja nem voltam. Független jelöltként indulok az önkormányzati választásokon, mert úgy érzem, hogy a helyi politika semmilyen formában nem kapcsolódhat pártokhoz. Ez a közös szemlélet vezetett az Erzsébetvárosi Függetlenek csoportjához. Mi, független jelöltek elsősorban a kerületi lakosokért szállunk harcba vállalva a bukás kockázatát is, de úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatban szükségtelenek a pártpolitikai csatározások. Mindannyian egyetértünk Faragó János polgármester független polgármesterjelölt támogatásával, és úgy érezzük, hogy az általa meghirdetett programmal teljes mértékben azonosulni lehet. Ami főbb problémánk is, a jelenlegi önkormányzati lakásrendelet, az egyre romló közbiztonság és az idősek helyzete. Az én programom is ezen sarokkérdések köré csoportosítható. Úgy érzem, hogy jogi ismereteim révén sokat tudok tenni az önkormányzat hatékonyabb működéséért, a lakosok jobb tájékoztatásáért, a legelesettebbek védelméért. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy minden jelölt hasonló szépeket ígér és mond, akkor a választópolgár mi alapján válasszon? Én azt mondom, és azt ajánlom mindenkinek, hogy tegye mérlegre a jelölteket tettük, beszédük, és egyéb megnyilatkozásuk alapján és úgy döntsön. A döntés a választópolgároké, de ehhez elsősorban az kell, hogy részt vegyen 1994. december 11-én a választáson. Kérem Önt, hogy jöjjön el és válasszon lelkiismerete szerint, hiszen ez a választás is négy évre szól. Ha nem jön el, magát fosztja meg egy jobbítási lehetőségtől. Sarkadi Attila Polgári Védegylet A Polgári Védegylet tagjai közösen mutatkoznak be a lap olvasóinak. írásukat a 30. oldalon olvashatják. Tas Mária Emőke MDF-FIDESZ-KDNP 1943-ban november 6-án születtem Budapesten. Szüleim hat gyereket neveltek föl egyetlen tanári fizetésből. Tanulmányaimat Budapesten végeztem, 1969-ben kaptam tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Közel harminc éve lakunk a kerületben. Éltünk aládúcolt lakásban, átvészeltük a tatarozás miatti kiköltöztetést, a felületesen "rendbetett" lakásba való visszaköltözést, a lakás megvételével járó cirkuszokat. Nyugdíjas szüleimmel együttlakva az idősek, szülőként, tanárként a fiatalok gondjait ismerem. Az elmúlt napokban a lakásokat járva sok emberrel, sokféle sorssal és rengeteg problémával találkoztam. De láttam azt is, hogy fiatalok, önerőből mivé varázsolták a lepusztult házak egy-egy lakását. Tengernyi a megoldásra váró gond! Sokszor nem is pénz, „csak" odafigyelés, szeretet, a másik ember tisztelete kellene, hogy ne elintézendő aktaként kezeljék az önkormányzattól segítséget, megoldást váró polgárok ügyeit. Kell egy új, a polgárokat, a demokráciát tisztelő, a kerület ügyeit kicsinyes pártérdekek fölé helyező csapat. Megválasztásom esetén ilyen szellemben szeretnék dolgozni, az oktatás, az ifjúság gondjaival, szociális kérdésekkel foglalkozva. Úgy gondolom, eddigi tapasztalataimat, tudásomat ezeken a területeken tudnám legjobban hasznosítani a kerület polgárainak javára. 24 ERZSEBETVAROS Választási különszám
