Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-12-02 / Különszám
Bakonyi Karola az MSZP polgármester-jelöltje Vágyaim között igazán soha nem szerepelt a politikusi pálya. Boldog ember, anya, nő, szerettem volna lenni. De hogy lehet boldog az, aki látja az emberek boldogtalanaságát? Tennem kellett valamit. Az emberekért, a barátaimért, magamért, a hétköznapok kicsiny boldogságáért. Most, negyvenkét évesen ugyanezt az utat választanám. Népművelés-könyvtár szakon végeztem a Debreceni Tanítóképző Főiskolán. Tanulmányaimat - apám és bátyjám halála miatt - levelező tagozaton fejeztem be. Ezt követően a Dunai Kőolajipari Vállalatnál három műszakban dolgoztam, majd 1975-től ugyanott függetlenített népművelő lettem. Boldog voltam, mert a szakmám, az érdeklődésem és az életmódom összhangban volt. Színházba vittem az embereket, kirándulásokat, ünnepségeket szerveztem, fiatal zenészeket toboroztam, a színjátszástól a politikai klubok programjáig szinte mindennel foglalkoztam. A „morgás joga" Amikor férjhez mentem, és megszülettek a gyerekeim, hat évig otthon maradtam. Jó anya szerettem volna lenni, ami úgy érzem - időnként elnézve kamasz fiaimat - sikerült is. A pelenkák mosása mellett belső igényem maradt a tanulás, tanfolyamokra jártam és francia nyelvből államvizsgáztam. A két kisgyerekek mellett nem tudtam vállalni a népművelői munkát, így 1983-tól az Országos Pedagógiai Könyvtár olvasószolgálatánál dolgoztam.Régebben soha nem vállaltam semmilyen politikai funkciót, mert a Űmorgás jogát-> szerettem megtartani magamnak. Soha nem hagytam, hogy nekem bárki megszabhassa mit, és hol mondhatok el. Kollegáim nagyon szerettek. A vezetők annál kevésbé. A kilencvenes választások idején csodálkoztam, miért nem értik meg az emberek, hogy a Németh-kormány jót akar, és pozitív intézkedéseket hozott. Megértettem azt is, hogy a lakosság változást akar - én is akartam -, de a változtatás véleményem szerint nem az eddigiek teljes megtagadását jelenti. Véleményem szerint az elmúlt négy év alatt a demokrácia alapintézményei többé kevésbbé kialakultak, most már meg kell tölteni tartalommal. Amikor Filló Pál 1991-ben megnyerte a választásokat, kiderült, hogy segítségre van szüksége, mert be is kell váltani amit ígértünk. Ekkor elvállaltam, hogy a titkára leszek. Egyet nem mértünk fel igazán, hogy elemi erővel zúdul majd ránk a panaszáradat. Sokat dolgoztam. Sajnos az emberek a mai napig nem értik, hogy mi a dolga egy önkormányzati vagy egy országgyűlési képviselőnek. Nem értik, hogy a testületi tagok nem láthatják el az önkormányzati hivatal munkáját. Az 1992-es időközi választás óta, amikor a testület tagja lettem, rengeteget küszködtem. Első az egyenlők között Félrevezetés ha azt mondják, hogy a képviselő-testület a pártharcok színtere volt. Az SZDSZ-en belüli harcok bénították meg az önkormányzatot, és ha ismét túlsúlyba kerülnek, nem igazán látok garanciát arra, hogy ez nem folytatódik. Mint képviselő mindig is a privatizáció pártján álltam, „liberális" képviselőtársaimnál, bátran állíthatom, liberálisabb szemléletű vagyok. ügy gondolom, hogy az embereknek joguk van tulajdonhoz jutni. Fia vállalják a tulajdonnal járó felelősséget és terheket akkor nem szabad őket egyedül hagyni. Őket kellene a bevételekből segíteni. Szakemeberekből álló, jól szervezett hivatalt kell létrehozni, amit a jegyző vezet. A polgármesternek más feladatai vannak. A testületben a polgármester szervezőerő, s első az egyenlők között. A bizottságokban kell eldőlnie a kérdések szakmai oldalának, a döntéselőkészítésnek, a pártegyeztetésnek, a vitáknak. A testületnek már precíz, előkészített javaslatokat kell kapnia. Kerületünk közös ügyünk Több mint egy éve rendszeresen konzultálok lakásügyi szakértőkkel. Rengeteg elképzelésünk van. A szociális lakás szót mint szót sem szeretem. Egy lakás attól legyen szociális, hogy támogatom azt, aki benne lakik. Nem azt mondom, hogy rögtön, de egy-két éven belül látható eredményeket lehet elérni. Lakást kellene építeni és nyugdíjas házat. Ez utóbbit azonban nem a forgalmas hetedik kerületben, hanem zöldövezetben nagy parkkal. Az idős, időnként orvosi felügyeletet, gondozást igénylő emberek a nyugdíjasház lakásaiért cserébe leadnák a lakásukat, amit a fiataloknak tudnánk átadni. Azokat a lakásokat, amelyek komfortosítása gazdaságtalan, kiemelt kedvezménnyel át kell adni a fiataloknak, akik rendbehozzák, felújítják, s ha majd gyereket szeretnének, cserébe kapnak egy nagyobbat. Más. Nem hiszem, hogy annyi üres lakás van, amennyit jelentettek. Ezen a területen az összehang leghalványabb jelét sem látom. A Madách sétány megvalósítása is megfeneklett. Egy olyan volumenű munkához menedzser kell, nem ilyen huzakodó testület, és információkat egymástól elzáró vezetés. A Madách sétányon lakó emberek bizonytalanságban tartását tartom a legfőbb bűnnek. Szeretném, ha az ottlakók is tulajdonosokká válhatnának.A lakáshelyzeten túl a kerület közbiztosnága, tisztasága tekintetében van még bőven tennivaló. Gondolok itt a járdák rendszeres letakarítására. Jó házmestereket szeretnék látni, akik minden reggel felsöprik a járdát, vezetik a lakónyilvántartást, teszik a dolgukat. Beszélhetnék még a közbiztonságról, a programunkban szereplő rendőrségi szolgálati lakásokról, a közterek, parkok felújításáról, az egészségügyi ellátás továbbfejlesztéséről, Bízom benne, hogy a kerület lakói már jól ismerik az MSZP programját, azt ígérhetem, hogy velük - értük mindent megteszek. Választás 2 ERZSÉBETVÁROS Választási különszám
