Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-02-17 / 2. szám

UTCÁK-TEREK Mesélő utcanevek Sorozatunk Erzsébetváros közterületeinek névváltozatait tekinti át s nem csak a sze­mélynévvel Jelölt terekét, utakét, utcákét, hanem azokat Is, amelyek a legrégebbi idők szokásrendjére utalnak, amikor még arra szolgált a név, hogy az érdeklődő idegent el­igazítsa. Mert az utcanév eredeti funkciója nem az emléktábláké. Dolga csupán annyi volna, hogy irányt mutasson. Lövölde tér Sokan úgy tudják: ezen a téren állott Pest városának utolsó Lövöldéje, másként Lövő­háza. Ez ugyan nem egészen így van, ugyanis az igazán utolsó, azután hogy ezt lebontották még vagy három évig szolgálta a puskakedvelő polgárokat. Ez volt a zuglói Lövölde, amelynek megvan az a hallatlan előnye, hogy megmaradt. A legtöbb városlakó nem is igen tud mit kezdeni a névtáblával itt, az Erzsébetváros­ban, s még Jó, ha nem valami malacság Jut e megjelölésről az eszébe. Miért is tudná, honnan sejthetné, hogy valamikor a réges- régl városban nemes hivatás volt, s nem egyszerű szórakozás célbalőni, a céllövést és fegyvertechnikát tanulni - és erre szolgáltak a csarnokból és lőtérból álló lövöldék -, a polgárőrség nem csak parádézott s mula­tott, bizony, dolga volt védeni is a várost, ha úgy hozták a zordra forduló idők. Persze ak­korra, mikor a legszebb pesti lövőházak fel­épültek - a XV1I1. század végétől a XIX. szá­zad közepéig - már elmúltak végleg azok az idők, amikor a polgároknak kellett őrködni­ük a város békéjén. Gyakoroltak szorgalmasan, rendeztek ver­senyeket olykor egy-egy lövészbált, férfimu­latságot is: s minderre a legalkalmasabb hely volt a lövőház, térés csarnokával, dísz­es homlokzatával, reprezentatív megjelené­sével és a céllövészet minden műfajának művelésére való kiválóságával. Mint ez itt a Lövölde téren, amely az 1840-es években épült, s már az ötödik volt a sorban - akkor határozták el létrehozását, midőn a másik, a régi, azaz a negyedik, az 1838-as nagy pesti árvíz idején - helyrehoz­hatatlanul összedőlt. Az új lövöldét ugyanúgy, mint az elpusz­tultat - egy bizonyos Zambelll András nevű építőmester tervezte. Szép ház volt, nagy és díszes épület. A mai Lövölde tér északkeleti végében állott, elfoglalva a kertekből, a ma­jorokból egy Jókora darabot , amelyek akko­riban Jellemzők voltak erre a városon Jócs­kán kívül eső vidékre. Stílusát a klassziciz­mus Jegyei Jellemzik, s persze a célszerűség mindenek felett. Két épületből állott tulaj­donképpen. Az utcafronthoz közelebb eső­ben vendéglő, étterem, kiszolgáló helyisé­gek, a másikban - ez maga a tényleges lövő­ház - lőcsarnok, irodák, a lövészmester la­kása és a centrálisán elhelyezkedő oszlopos folyosó. A Jeles házat magas kőfal vette kö­rül, parkjába díszes kapuboltozaton át lehe­tett belépni, gazdagon tagolt építmény ez is, valódi diadalív. Ahogy az már a derék véd- harcosokhoz illik, akik olykor magas vendé­geket is fogadnak mulatságuk és edzéseik színhelyén, s akik az épület pompájával is mutatni akarják országnak-vllágnak, mire képes az a bizonyos harmadik rend. Hogy a teret, ahol e kiváló építmény és in­tézmény szolgált, hivatalosan is a Polgári Lövöldéről nevezzék el, az a városegyesítés idején emelkedett törvényerőre, azaz éppen 120 esztendővel ezelőtt. Mára már csak ez a puszta elnevezés az egyetlen emlékjele a régi lövőháznak, ame­lyet 1890 körül bontottak le, útjában állván a város fejlődésének. Dicséretes tény ez is: Igencsak ritkák ma már Pesten és Budán az olyan utcák és terek, ahol tartja magát még a régi világ célszerűségében fogant névadási szokásrendje: úgy kell elnevezni a közterü­leteket, ahogy a tájékozódás célszerűsége megkívánja. Mert ha itt van a lövölde, ml más is lehetne e helynek hiteles elnevezése? Ugye, hogy semmi más, mint ami: Lövölde tér... Barcsay díjasunk A Barcsay Jenő Alapítvány Kurató­riuma tanúsítja, hogy Ivanlcs Máté értékes szakmai tevékenységével hozzájárult - a mester visszavonu­lása után is - Bar­csay Jenő emléké­nek ébrentartásá­hoz. Ebben az év­ben már ötödször ítélték oda, és osztották ki január 14-én, nagy festőnk születésnapján a leánya által alapított, és a világhírű mes­terről elnevezett díjakat. Kiváló fiatal alkotó­kat - egykori Barcsay tanítványok - a Kép­zőművészeti Főiskola hallgatóinak legjobb­jait üdvözölte Svábt Lajos rektor az ez alka­lommal rendezett ünnepségen, méltatva a 94 éve született Barcsayt, aki nemcsak mű­vészetével, hanem a főiskolán végzett okta­tó-nevelő munkájával is kiérdemelte, hogy évente megemlékezzenek róla. Ivanlcs Máté több, mint fél évszázada hű­séges polgára Erzsébetvárosnak, ugyanilyen hűséges segítője volt négy évtizeden keresz­tül a nagy művésznek. Kezdetben számta­lan vázlatához, több közismert műve válto­zatainak megalkotásához állt modellt. Né­hány év alatt tanítványává vált Barcsaynak és a tanítványból tanító lett Ivanlcs Máté. Kezdetben asszisztensként segítette a festőt, majd művészeti anatómusként dolgoztak együtt a főiskolai oktatómunkában. Négy évtized alatt az együtt végzett művészeti és oktatómunka közben nemcsak szakmai kapcsolat alakult ki Barcsay és Ivanlcs kö­zött, hanem bensőséges barátság is. Szen­tendrén, a festő élete végéig hűségesen sze­retett városában, valamint Pesten, a Ko- dály-köröndön lévő lakásában mindig szíve­sen látott vendég volt Ivanlcs. Barcsay mű­vészetéről sokan értekeztek már, nemcsak képeit, hanem a művészet anatómiájáról írt átfogó művét világszerte ismerik, újból, és újból kiadják. Ám Barcsayt, az embert csak kevesen Ismerhették úgy, mint hűséges ta­nítványa és segítőtársa. Ivanlcs Máté na­ponta meggyőződhetett róla, hogy a mester különleges fejvadászként kutatott a tehetsé­gek után, a legkiemelkedőbbeket, mint pél­dául Kondor Bélát, nevelte, óvta, amíg mód­ja volt rá. Amint egykori munkatársa négy évtizeden át közvetlenül tapasztalta, Bar­csay a művészek generációit nevelve, leg­főbb értékként a tehetséget, a megbízható­ságot, a szorgalmat és az áldozatkészséget díjazta tanítványainál. Szigorú volt, de igaz­ságos. Ezért állt mellette negyven éven át Ivanlcs Máté, egészen a nagy festő 1988- ban bekövetkezett haláláig. Ivanlcs Máté most második alkalommal vehette át a Bar­csay díjat. Gyertyános Zoltán Búza Péter 1994/2. szám ERZSEBETVAROS 13

Next

/
Thumbnails
Contents