Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-10-20 / 14. szám

Galambos Szilveszter Lajossal, a kikiáltóval a Szabolcs utcai kórházban ismerkedtem meg. ahol rö­vid ideig ápolóként dolgoz­tam. Mázsás betegeket emelgettem könnyedén. La­jos. a színházi bennfentes könnyű műtét után már lá­badozott. odaintett az ágyá­hoz:- Mondja fiam tud maga szavalni?- Nem.- Énekelni?- Nem.- Táncolni?- Nem.- Maga az én emberem. Ad nekem egy hízott libát és színészt csinálok magából.- Liba nélkül nem megy?- Liba nélkül kénytelen vagyok tehetségtelennek nyilvánítani - nézett rám fö­lényesen. 1947-ben egy hízott liba egy szegény pesti polgár számára szinte elérhetetlen volt. De drága szüleim tá­mogatták a művészi pályá­mat. Libává tették minden kincsüket. így történt, hogy előző nap hónom alatt a te­kintélyes szárnyassal meglá­togattam Lajost, aki szakér­tő módon megtapogatta a baromfit:- Remélem, szép mája lesz. Fiatalember, most már nincs akadálya a művészi pályának. A direktor úr, ma kint van a lóversenyen. De jelentkezzen holnap dél­után. Ez a holnap délután is el­érkezett. Találkozásom Kár­páti Pállal, a ligeti Jókai Színház igazgatójával így zajlott le:- Indulás befelé - mondta Lajos és bátorítóan előre­tuszkolt a rosszul világított kanyargós folyosón. Benyi­tottunk az egyik öltözőbe. A direktor ott ült a smin­kelő asztal mellett és vajas - kenyeret evett újhagymával.- Ő volt az új fiú - muta­tott rám menedzserem. Az igazgató, aki egyben a szín­ház kitűnő táncos-komikusa volt, két falat vajaskenyér között megszólalt:- Aztán mért akarsz szí­nész lenni?- Családfenntartó vagyok. Szükség^an otthon a kere­setemre - dadogtam abban a szent meggyőződésben, hogy ez elég nyomós indok.- Szavalni tudsz?- Tudok - hazudtam vak­merőén és szépen meghajol­tam.- Hiszek neked. Sötétkék öltönyöd van?- Igenis.- Főszerepeket nem ígér­hetek, de epizódfigurákat hamarosan játszhatsz. A próbáról ne késsél, mert azt nem szeretem. Végeztünk!- Direktor úr. én olyan boldog vagyok. Nagyon szé­pen köszönöm, hogy...- Ne zavarj! Nem látod, hogy uzsonnázom? - nézett rám színlelt mű haraggal. Alázatosan köszöntem és ki­hátráltam az öltözőből. Az izgalomtól alig kaptam leve­gőt. Színész vagyok! Egy fő­városi színház művésze! Előttem a karrier! Forrón kezet szorítottam Lajossal és a szomszédos U por-vendég­lőben megittuk az áldomást. Másnap délelőtt tíz órakor lábujjhegyen beléptem Thá- lia szent templomába. A füg­gönyt már felhúzták és a színpadon - egy szál villany- körte pislákoló fényénél - ott állt a társulat. A prima­donna - akinek alakításai­ban annyiszor gyönyörköd­tem. mint - a színház lelkes látogatója - felém fordult, kedvesen megsimogatta az arcomat és barátságos mo­sollyal megkérdezte:- Maga kicsoda?- Az új fiú vagyok - rebeg- tem zavartan. Kárpáti igaz­gató úr is barátságosan üd­vözölt és közölte:- Már a ma esti díszelőa­dáson fellépsz. Persze, mint kezdő, nem kaphatsz többet húsz mondatos szerepnél. Havi fizetésed kétszáz forint lesz. de ez még lemehet száznyolcvanra! A Zsindelyezik a kaszár­nya tetejét című huszár­operett előkészítő munkála­taiban vehettem részt. Déle­lőtt volt az olvasópróba, dél­után a főpróba, este hét óra­kor pedig megtartottuk a premiert. A nézőtéren persze nem ültek nagyestélyis. agyonékszerezett hölgyek, sem szmokingos. gyémánt kézelőgombos urak. hanem | overallos melósok. katonák, sokszoknyás kiscselédek. Snejdig huszárhadnagyként léptem este a színpadra. Sikerem lehetett, mert elő­adás titán a színház előtt egy kissé kopott öltözetű fia­tal nő lépett mellém:- Gratulálok, művész űr. Maga olyan szép fiú. Fo­gadja el tőlem ezt a finom zsebórát. Magának lop­tam. (Aranka még sokáig üldö­zött szerelmével és a lopott holmikkal, míg végül egy­szer Márianosztráról írt üd­vözletét. Azt kérte, hogy küldjék neki tisztasági cso­magot). —folytatom ­Almássy terünk valóban a mienk? Kedves Erzsébetvárosi Polgár! Tisztelettel hívom a fenti cím által megjelölt téma megvitatására. Közös érdekünk, hogy az Almássy tér végre betölt­hesse igazi szerepét: legyen gondozott, tiszta nyugalmat adó park. játszótér. Kérem jöjjön el, segítse ötleteivel, elképzeléseivel a cél megvalósítását. Vendégünk: Groó Rudolf Fővárosi Önkormányzati képviselő, a Környezetvédelmi Bizottság tagja Időpont: 1994. november 02. 17 óra Helyszín: Almássy téri Szabadidő Központ Kamara terem II. emelet Tisztelettel: Bartha Attiláné 9. választókörzet képviselője 1994/14. szám ERZSEBETVAROS 17

Next

/
Thumbnails
Contents