Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-10-20 / 14. szám

VIZES ÜGYEK A víz — élet! - de mennyiért? Az állampolgá­rok havonta hi­deg zuhanyként kapják kézhez a vízcsatornadí Jakról kiállított számlákat, melynek összege lassanként több­szörösét teszi ki a lakbéreknek, bérleti díjaknak. A vízdíjak fize­tésének alapjául szolgáló ivóvíz­mennyiséget vízmérő hiányában átalány­nyal határozzák meg. A csatornadíj alap­ja - mérés hiányában*- a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes víz- mennyiség, függetlenül attól, hogy be­szerzése honnan történik. Ezt a fővárosi közgyűlés 14/1994. (III.31.)sz. önkormányzati rendelete sza­bályozza. A lakossági megkereséseknek igen nagy részét teszik ki azok, amelyek sérelmezik az átalánydíjakból adódó igazságtalan te­herviselést, hiszen az a lakások, nem la­káscélú helyiségek légköbméterét veszik alapul, és nem a tényleges vízfogyasztást. Kérelmük rendszerint arra irányul, hogy enyhítve vízdíjflzetési terhű kön, akár a kerületi önkormányzat, akár az ERIK Vállalat, Járuljon hozzá a vízdíjak részbe­ni, vagy teljeskörű elengedéséhez. A hivatkozási alap majd minden eset­ben az, hogy a csekély Jövedelemből kép­telenek fizetni az egyre emelkedő víz-csa- tornadíjat, továbbá az, hogy azonos mé­retű lakásban egyedül élőnek ugyanany- nyi a vízdíja, mint ahol 2-3-4, vagy több ember vízfogyasztására kerül sor. Ilyenkor mind a képviselő, mind az ERIK Vállalat tehetetlenül áll e kérések előtt, hiszen a rendeletek épp úgy kötik, mint a panaszt tevő állampolgárt. Nem nyújthat segítséget még akkor sem, ha ebben az esetben szinte gondolkodás nélkül megtenné, hiszen maga se tud azonosulni e szabályokkal, maga sem érti, hogy miért nincs hosszú évek óta megoldás erre, miért nem születtek olyan döntések már eddig is, amelyek legalább enyhíteni tudnának e problé­mán. Én magam is tisztában vagyok en­nek lehetetlenségével, azzal, hogy az egyedülálló kisnyugdíjas, a kisgyerme­kes család, a tíz embernek bérletet adó lakos, vagy a kisvendéglő tulajdonosa egyazon összegű vízdíjat fizet. Valós víz- fogyasztásuk eközben lényegesen eltér. Ezt valószínűleg mindenki számára könnyű belátni, épp ezért érthetetlen a jelenlegi megoldás. Az egyedi vízmérést csak a külön felsze­reltetett egyedi vízóra teszi lehetővé, ez azonban elég költséges, műszakilag nem mindenhol kivitelezhető. És mindez nemcsak az állampolgárok számára jelent gondot, hanem az önkor­mányzatok számára is. Köztudomású, hogy a víz-csatornadíjakat a lakbérekkel, bérleti díjakkal együtt számlázzák. Fizetőképtelenség, engedetlenség, és még sok más ok, amiért igen sok állam­polgár nem fizet bérleti díjat, s ezzel együtt az ezt jelentősen meghaladó víz­csatornadíjat sem. Legtöbb esetben azon­ban valóban az elszegényedés az oka, amely nem teszi lehetővé az állampolgár számára a legszükségesebb számlák kifi­zetését sem. Bár elképzelhetőnek tartom, hogy a bérleti díjak jelentős része befoly­hatna, ha nem lenne összekapcsolva a víz-csatornadíjjal, mivel az önmagában Jóval alacsonyabb összeget teszi ki. Ter­mészetesen nem azt akarom ezzel sugall­ni, hogy a vízdíjklflzetésnél fontosabb a lakbérfizetés, hisz mindkettő kiesést je­lent, de ha a lakbért külön számlázzák talán többen tudnák kifizetni, legalább a lakbérek egy része Befolyna. így azonban mindkettő kiesik. Több milliós nagyságrendű kiesést je­lent ez az önkormányzatnak, és nyilván­valóan nem sok esély mutatkozik arra, hogy ezekre valaha is szert tehet. Itt nem segítenek a több évig elhúzódó jogi proce­dúrák, mert a még eredményesen záruló perek esetében is csak évek múlva Juthat az önkormányzat a pénzéhez, ha ugyan hozzájut és nem ütközik, a fizetésképte­lenség, végrehajthatatlanság tényébe. Az így elvesztett bevételek hiánya ter­mészetesen azt jelenti, hogy ennyivel ke­vesebbet képes fordítani épületállománya fenntartására, üzemeltetésére, Javítására, karbantartásra. Felújításokról pedig szin­te szó sem lehet. A VT/, kerületi Önkormányzat, élve az 1990. évi LXV. törvény adta lehetőséggel, helyt rendelet megalkotását tervezi. Pencz János képviselőtársam - szintén átérezve e helyzet valamennyi ellentmondását szinte egy személyben érte el azt, hogy az erre vo­natkozó rendelettervezet legalább a véle­ményezés szintjére kerülhessen. Sajnos azonban ennek a testületnek - nagy való­színűséggel - már nem lesz lehetősége ar­ra, hogy ezt éményesítse. Hiszen a rende­lettervezet, még sok vonatkozásban ponto­sításra szorul, és mindenképpen komoly előkészítő munkát, valamint megfelelő ap­parátust igényel annak bevezetése. Természetesen mindenki Joggal mond­hatja, hogy rendelettervezettől, rendele­tektől még nem lesz kevesebb a jogsza­bály által meghatározott díj, hogy ettől még senki nem fogja könnyebben viselni a terheket. Ezzel magam is tisztában va­gyok és önmagában ettől én sem várok megoldást. Segítséget - e díjfizetési rendszer fenn­maradása esetén - jól átgondolt és jól al­kalmazott ellentételezések Jelenthetnének megítélésem szerint, amelyek célzottan kerülnének azokhoz, akik arra valóban rászorulnak. Ez azonban tényleg csak se­gítséget Jelent, de semmiképpen sem megoldást, mert ha például az egyedül­álló terhe csökkenthető is valamiféle kompenzációval, (segélyt, támogatást a vízdíj kifizetéséhez) azzal még nem oldó­dik meg az, hogy, ahol aránytalanul so­kan fogyasztanak vizet, ott is a tényleges - nagy mennyiségű - fogyasztás legyen a díjfizetés alapja. Arról nem is beszélve, hogy mindazok az emberek, akik még képesek eleget ten­ni e kötelezettségeiknek, végülis fizetik az aránytalan díjat és fizetnek mindazok he­lyett, akik nem fizetnek, vagy lényegesen kevesebbet, mint amennyit fogyasztanak. S ismételten hallhattunk a már beha­rangozott 50-70 százalékos áremelésről, amely nyilvánvalóan további fizetésképte­lenségeket von magával, további bevétel- kieséseket jelenthet az önkormányzat­nak. Megoldást vagy a már említett egyedi mérés, vagy egy teljesen új, valamennyi állampolgárt figyelembe vevő, arányos te­herviselést jelentő díjfizetésről szóló új Jogszabály jelenthetne. Enélkül ugyanis a legjobb önkormányzati rendelet is hatás­talan marad. Bár jelenleg még csak közelében sem vagyunk az előbb leírt megoldásoknak, mégis szükségét éreztem, hogy szívesen figyelmükbe ajánljam ezzel kapcsolatos gondolataimat, mert fogadóóráimon igen sokan keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy vajon napirenden van-e az állam­polgárokat igen súlyosan érintő problé­makör, és foglalkozik-e ezzel az önkor­mányzat. Tisztelettel: Lendvai Béla önkormányzati képviselő 1994/14. szám ERZSEBETVAROS 11

Next

/
Thumbnails
Contents