Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-08-12 / 11. szám

MÜVÉSZVENDÉGÜNK Ragaszkodom a „Katonához” Harminc éve a kerületben Este fél hét. Eső utáni fülledt meleg. A Madách Kamara előtti presszóban már ott ül Benedek Miklós. Azt beszélik róla: magá­nak való, érzékeny, zárkózott. Most éppen újságjába mélyedve lassan kortyolgatja kávéját. Jöt- tömre félszeg mosollyal feláll, bemutatkozunk. Megnyug­tatom, hogy nincs nálam semi- lyen hangrögzítő masina és nem szándékozom Jegyzetelni sem. Csak beszélgetni fogunk. Megle­pődik csöppet, mosolyog és va­lóban csak beszélgetünk. És nemcsak a színészről, a hétköz­napi emberről is.- Gyermekkorom sok szép napja kötődik az Erzsébetváros­hoz - mondja. Itt laktak a nagy- nénéim és drága nagymamám abban a házban, ahol ma én élek, az Izabella utcában. Rend­szeresen Jártam hozzá, mert na­gyon szerettem őt. Hangulata volt azoknak a délutánoknak. Má­sodéves főiskolás voltam, amikor meghalt. Az idő óta, immár három évtizede lakom itt. Feleségem és két fiam van. Albert a kisebbik dobolni tanul. Ezúton is köszö­nöm a szomszédok megértését. Ti­bor a nagyobbik. Ő szinte mindig a vízben van. Hál’Istennek az csendes dolog.-Annál zajosabbak a sikerei..- Válogatott vízipolós. Leg­utóbb az USA-ban nyertek Szu­per Kupát az UTE-vel, most éj- Jal-nappal a világbajnokságra készül. Tudja, mit akar és el is éri. Talán ez családi vonás is... Én például már 4 éves korom óta tudom, hogy színész leszek. Apám szerettette meg velem a színházat. Gyerekként a Vidám­színpadon fogott meg a színház varázsa. Apám - Bendek Tibor - olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Béla bácsi: azaz Salamon Béla, Vili bácsi: Kom- lós VUt, Herczeg Jenő vagy a fe­lejthetetlen Kellér Dezső. Ha va­lamiért nem tudott magával vin­ni, akkor sem búslakodtam, mert kinyitottam a rádiót és ott hallgattam a színielőadásokat. Mint kisgyereknek a Csinbumm- clrkusz volt a kedvencem. De magam Is szerveztem színházat. Gangszínházat. A Csanádi utca 18-ban, ott ahol laktunk. Nagy sikere volt! Egyébként nem vol­tam Jó tanuló. Még az Is előfor­dult, hogy az Iskola mellé men­tem, például moziba. De a zene­iskolába szerettem járni, furu­lyázni tanultam.- A beceneve Mtcu...- Sokan hívnak így, megszok­tam. Talán azt a kisfiút idézi. aki időnként még ma is vagyok. Úgy érzem sosem leszek igazi felnőtt. Egyszer Gyulán álltunk a színpadon Verebessel. Várat­lanul megszólalt egy sztentorl hang a vár fokáról: Micu! Jön az eső! Máig nem derült ki, hogy Harsányl Gabi miért éppen így szólított, de azóta viselem ezt a nevet.- Soroljon neveket, amelyek fontosak voltak az életében.- Laurence Olivier és AJtay An­dor. Ok azok akiket igen nagyra becsülök. Vallat Péter és Dévé­nyi Tibor neve Jut hirtelen eszembe, akikkel győztünk az 1965-ös Ki mit tudón. Villám- tréfákat és paródiákat adtunk elő. Szlnetár Miklós, ő volt az osztályfőnököm az iskolában. A Nemzeti Színház. Újabb kötődés a VII. kerülethez. A vizsgaelőa­dás után odaszerződtem. Budapest Orfeum... Mindig is nagyon szerettem a klasszikus pesti kabarét. Az olyan szerepe­ket, amikben van egy kis csa­var, tragikomédia. Sajnos egye­lőre úgy érzem, nem lesz az Or­feumnak folytatása. Bár téved­nék! Aztán a szerepek: Shakes­peare: Vízkeresztjének Orslnójá, Goldoni: Mirandolinjának Rip- pafratta lovagja, Füst Milán Ca- tullusának Metellusa, a Molnár Ferenci-flgura. Jelenleg Gene Stone- Ray Cooney: Miért nem marad reggelire? komédiájában George szerepe. A magányos, zárkózott agglegény megismer­kedik a kilencedik hónapban lé­vő hippi, nagyszájú leány­anyával. Kettejük fura kapcso­latáról szól a darab. Pótszékek­kel megy minden előadás itt a Madách Kamarában. A siker el­lenére vagy inkább éppen azért, minden előadás előtt lámpalá­zam van. Szeretem George sze­repét. Egy-két mondatot kivéve, amiket igen nehezemre esik ki­mondani. Nem állnak a számra. Ha tetszik a szerep, könnyen ta­nulom, ha nem, inkább vissza­adom. Visszaadom akkor is, ha nem elég érdekes, ha nem elég Igényes. Még a népszerűség vagy a Jó fizetség kedvéért sem vállaltam sorozatokban szere­pet. A legnagyobb öröm szá­momra az, hogy a Színművésze­ti Főiskolán taníthatok. Szere­tem a diákjaimat. Legutóbb a Molnár est hangulatának folyta­tásaként, végzős tanítványaim­mal a vizsgaelőadás után két konflissal végigkocslztunk az Andrássy úton. Kacagtunk, pezsgőztünk. Élveztük az életet. Ősztől lehet hogy ismét válla­lok osztályt. De addig itt a nyár. Ébben a hőségben szívesen ki­mennék egy vízpartra. A baráti­am a Lupa-szigetet ajánlották. De végülis a színész-énem győz: hogy venné ki magát egy vörös, leégett képű színész a színpa­don?! Inkább egy kávéházban üldögélek. Kedves passzióm. Kutyám, macskám nincs, de van egy papagájom. Az egész család kedvence: Ferencz Jó­zsef. Az ő megszólalásai mindig sikeresek.- Stkerhlányra ön sem pa­naszkodhat. Anyaszínházában, a Katona József Színházban Is mindig telt ház van.- Szeretem a színházat. Min­dig jó érzés bemenni. Egy- más­fél órával az előadás előtt már ott vagyok, elbeszélgetünk a kollégákkal. Jó a kapcsolatom velük, különösen a fiatalokkal. Ragaszkodom a Katonához, pe­dig most divat onnan elmenni. Én hűséges maradok. Legalább a színházamhoz legyek hű.- Miért? Hát a barátai?- Nem barátkozom könnyen, de hiszek a barátságban. Van­nak kivételes esetek az életem­ben. Ilyen Szacsval László. O nemcsak kiváló színésztárs, ha­nem nagyon jó barát is. Vele nagyon jóízűeket tudok beszél­getni. Tudja, hogy magával is na­gyon jó beszélgetni? És egyálta­lán nem nehéz? Mindössze ta­lán masina nélkül, ám tiszta szívvel kell közelíteni.- KI legyen a következő ve- dég?- Kézdy György. Ő sem egy könnyű ember. Pardy Margit Felhívás az Ezsébetvárosi Ifjúsági Alapítvány pályázatot hirdet... « ...az általános iskolából tovább tanulni kívánó VII. kerület- ben lakó fiatalok számára, akik középfokú tanulmányaikat I olyan iskolatípusban (szakmunkásképzés, alapítványi iskola, stb.) óhajtják folytatni, ahol tandíjfizetési kötelezettség van. A pályázat feltételei: • kizárólag VII. kerületi bejelentett lakos • szülők jövedelemkimutatása • a tandíjfizetési kötelezettségről az iskola igazolása A pályázat beküldési határideje: 1994. szeptember 10. Az elbírálásról a pályázók 1994. szepteber 30-ig kapnak értesítést. 1994/11. szám ERZSÉBETVÁROS 5

Next

/
Thumbnails
Contents