Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-07-15 / 10. szám

IRODALMI SÉTÁK Egy reneszánsz polihisztor A múlt század hatvanas évelnek végén egyenestartású, Jólöltözött férfi ment végig minden reggel az akkor még nem Dajma- nlch János nevét viselő utcán. Tartása egyenes volt arcbőre cserzett. Civil ruhája ellenére meglátszott rajta az egykori katona, olyan katona, aki rengeteget tartózkodik szabad levegőn. A férfi az Allatkertbe Igye­kezett, minden nap ugyanabban az Időben, minden nap gyalog. A munkahelyére tartott, ó volt az Állat- és Növénykert Igazgatója, Xantus János, író, utazó, etnográfus, termé­szettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Néprajzi Társaság elnöke, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. Keresztnevét mindenütt másképp mondják, hiszen a ma­gyaron kívül angol, spanyol, latin, német nyelven is publikált. KI volt hát ez a - nyu­godtan mondhatni - reneszánsz típusú poli­hisztor, aki a fennt említett utca 44. számú házának lakója volt? Csíktapolcai Xantus (Xántus) János 1825. október 5-én született a Somogy vár­megyei Csokonyán. Ugyanebbe a megyébe tért vissza húsz év múlva, már mint jogvég­zett aljegyző. Később letette a köz- és váltó­ügyi ügyvédi vizsgát, és fényes karrier várt rá a közigazgatásban. A forradalom azon­ban közbeszólt. Előbb a somogyi nemzetőrségbe jelentke­zett, majd amikor Jelasics megtámadta az országot, Xantus Pestre ment és honvédnek állt. Túzértisztként részt vett a pákozdi csa­tában. Végigkűzdötte a szabadságharcot mint gyalogos-főhadnagy. Világos után a császári hadseregbe sorozták be közlegény­nek. Édesanyja - bécsi kapcsolatai felhasz­nálásával - elérte leszerelését. Xantus Prá­gába ment, de ott forradalmi nézetei miatt újra letartóztatták, s megint a császári mundérban találta magát. Egy hónapon be­lül megszökött. Kalandos körülmények kö­zött eljutott Angliába és 1851. végén áthajó­zott az óceán túlsó partjára. Amerikai életét rikkancsként kezdte, de volt napszámos és favágó Is. Közben nyelv­tudását tökéletesítette és ennek tudható be, hogy magántanítványokat tudott szerezni, akiknek latin- görög- spanyol- német- sőt zongoraórákat adott. Közben gyalog és lóhá­ton Járta be a vidéket, növényeket gyűjtött, és tapasztalatait publikálta. Ekkor figyelt rá föl Pál wittenbergi herceg, aki meghívta Texasba és Mexikóba vezette természettudományi expedíciójába (1853). Itt végre kiélhette természettudományi és etnográfiai érdeklődését. Sokszor napokra elvált társaitól, s amikor visszajött ritka ál­lat- és növényfajokkal, érdekes néprajzi tár­gyakkal volt tele a táskája. Gondos tudós­hoz méltón minden darabot katalogizált, minden tárgy eredetét lejegyezte. Az expedíció megoldotta anyagi gondjait. Visszatérve csillagászatot, hajózást tanult, s útiélményei megírásába kezdett. Nem tudott azonban sokáig egyhelyben ülni, letette a hajóskapitányi vizsgát és Amerika és Auszt­rália között hajózva meteorológiai és csillag­ászati megfigyeléseket, feladatokat végzett. Közben folytatta könyve írását. 1855-ben bekapcsolódott a nagy amerikai vasútépítő programba. A Kansas felmérésé­re kiküldött bizottság tagja lett, mint rajzo­ló-mérnök. Érdeklődési köre is új vonással bővült. Az amerikai történelemről gyűjtött adatokat. Ekkorra már Jegyzett ember, híres tudós. A kor egyik legnagyobb tudományos társu­lata a Smithsonian Institute kérte föl mun­katársnak. Az Intézet számára állat- és nö­vény- és ásványtani, valamint etnográfiai gyűjtést végzett Kaliforniában (1857). Xantus János Mindenütt ismerték már, csak itthon nem. Ezt a hiányt pótolta Prépost István, aki 1858-ban kiadta a X.J. levelei Észak- Amerikából című művet. (Xantus János, a katonaszökevény, forradalmár neve Itthon még vörös posztó volt). Az Idő múlásával azonban a kor is megenyhült, 1860-ban már saját nevén Jelenhetett meg az Utazás Kalifornia déli részeiben. Egy év múlva John Xantus, amerikai ál­lampolgár Pestre látogatott. Találkozott a kor jeles magyar tudósaival, Kubtnylval, Trejorttal, Pulszkyval. Megegyeztek, hogyha a város és a hon állapotja megengedi, a köz­jó számára állat- és növénykertet létesíte­nek. Amerikába visszatérve Xantus diplomá­ciai feladatot kapott. Az USA mexikói kon­zuljává nevezték ki. Honvágya azonban erő­sebb volt. 1864-ben végleg hazaköltözött. Itthon a pesti Botanikus Kert Igazgatói ál­lása várta. Nem felejtekezett meg azonban nagy álmáról az állatkert létrehozásáról sem. A tervet az Akadémia Is szorgalmazta. A szer­vezésben legfőbb fegyvertársa Kublnyt Ágos­ton, a Nemzeti Múzeum és Gerenday József, az Egyetemi Botanikus Kert Igazgatója volt. Segítségükkel létrehozta az Allatkert Rész­vénytársaságot, ami a munkálatokat finan­szírozta. Végül tervei alapján 1866. augusz­tus 9-én megnyílt a pesti Állat- és Növény­kert. Első Igazgatója Xantus János lett. Erzsébetvárosi lakásából gyalog Járt az Ál­latkertbe. Ha már a világot nem Járhatom, legalább ezt az utat rovom naponta, - mondta egyik barátjának. A világjárásnak Is eljött azonban az Ideje. A magyar kormány megbízásából Kelet-Ázslát Járta végig. Expe­díciójának útja Ceylonon, Indokinán és Kí­nán át egészen Japánig vezetett. Hazafelé jövet több hónapot töltött Bomeón, aztán Szumátra és Jáva következett. Utazásának céljáról az erről írott könyvének címe árul­kodik: A közoktatási miniszter megbízásá­ból 1869-70-ben Kelet-Ázslában... gyűjtött ... népismei tárgyak leíró sorozata. 1872. újabb szervezési feladatot adott A Nemzeti Múzeumon belül létrehozta az önálló Néprajzi Osztályt (ez lett később a Néprajzi Múzeum), amelynek előbb őre, majd Igazgató őre lett. 1874-ben nagy öröm érte. Az utcát, ahol lakott, akkor nevezték el Damjanich Jánosról. Többször elmondta, büszke arra, hogy olyan utcában lakik, amely a hős tábornok nevét viseli. Energiája kifogyhatatlan. A többnyelvű szakpubllkáclók mellett a nagyközönség számára Is érdekes útikönyveket írt. (Né­hány hét Ceylon szigetén, Úti émiékek Szln- gapore és vidékéről, Borneó szigetén stb.) A tudományos élet is nagy becsben tartotta. Az MTA levelező tagjává, a Néprajzi Társa­ság elnökévé, a Földrajzi Társaság alelnöké­vé választotta. A halál 1894-ben jött érte. Tüdőgyulla­dást kapott. A kór agyvelejét is megtámad­ta, elméje elborult. December 13-án hunyt el Budapesten. A Damjanich utca 44. számú ház falán ma emléktábla van az alábbi szöveggel: E házban lakott Xantus János (1825-1894) a nagy magyar világjáró és természettudo­mányos anyaggyűjtő, a Néprajzi Múzeum alapítója, az állatkert szervezője. Evszámokkal, névelőkkel együtt 21 szó. Ez a 21 szó summáz egy egész életet. De micsoda életet! Egy Igazi reneszánsz-típusú életet Topolay Elek 10 ERZSÉBETVÁROS 1994/10. szám Névtelen levél a kerület lakóihoz Jó ha Önök is tudják,hogy a SZÍNES VIDEOTÉKA a RÉGI helyen VII. DOHÁNY U. 46.8-22-ig. TOVÁBBRA IS, és ÚJ boltjában VII. THÖKÖLY u. 7. NONSTOP VÁRJA ÖNÖKET MINDENNAP. EGY JÓAKARÓJUK!

Next

/
Thumbnails
Contents