Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1994-07-15 / 10. szám
MŰVÉSZVENDÉGÜNK Végszavak Hiányzik a zöld alagút Szabálytalan beszélgetés Antal Imrével A Rádió Pagodájában Antal Imre a tőle megszokott derűvel fogad. Nemrég végeztem, egy vetélkedőt vettünk fel - mondja. Mindjárt rohanok a Calypso Rádióba. Rövidesen kiadunk egy lemezt, amin Kudlik Julival énekelünk. Tizenhat szám lesz rajta, többek közt olyanok, mint az Orchideák - tudja, amit a Páger is énekel.- Hogyan tud foglalkozni ennyi mindennel egyszerre?- A TV, a rádió, a film, a színház, a vidéki fellépések egymást követik. Egyszerre mindig csak egy dologra koncentrálok. Örömmel vállaltam el a Magyarországról szóló vetélkedőt. Csinálom a Szeszélyes Évszakokat. De azért már más szájízzel. Eddig úgy bicikliztem, ahogy akartam, most meg már végszavak vannak.- Apropó végszavak. Az Operettszínházban nagy sikere van a Szép Helénának. Ön Játssza Menelaoszt. olyan művészek után, mint Kabos Gyula, Latabár Kálmán. MÜyen érzés?- Nagyon élvezem. Kellemes, Szlnetár Miklós írta át a darabot. Hogy hogyan lehet odaadni nekem ezt a szerepet? Ez csak egy szerep, nem Pantheon. Szinetár engem álmodott. Istenem, biztosan rossz álma volt. De tréfán kívül, azt gondolom, hogy a közönség már ismeri a megszokott színészek manújait, én meg még új vagyok.- Miért ebben a kerületben él? Mennyire érzi magát erzsébetvárosinak?- Lelkiekből fakadó anyagiak miatt nem költözöm. Hódmezővásárhelyen születtem, 1953 óta élek itt. Itt is fogok meghalni, most már erzsébetvárosi maradok.- Vannak-e kedves helyei a kerületen belül?- Hogyne! Melyiket is mondjam? Pld. a Paprika csárda. Kellemes, hangulatos, közel is van. Ismernek. Ha belépek, hozzák a vegyespárost. Ez az én szakkifejezésem: 12 éves diópálinka sörrel kísérve. Mellé jár nekem az összes újság, és tudják, hogy másfél óráig szólni sem szabad hozzám. Után aztán van, amikor ott is eszem.- Közismert, hogy több szakácskönyvben szerepelnek az Ön receptjei és mégsem főz magának?- Főznék magamnak szívesen, de nem megy. Valamelyik nap is elhatároztam, hogy főzök egy jó kis tejfölös krumplilevest. Benne volt vagy 140 forintba, ennyiért már a vendéglőben is megkapom. Arról nem is beszélve, hogy először be kell vásárolni, aztán hazacipelni, elkészíteni, utána mosogatni. Ez egy nap és akkor még csak főztem. Különben is csak egyszer eszem naponta.- Vannak-e művészbarátai a kerületben?- Hát persze. De most már kevés az időm. Régen, amikor még létezett a Troli presszó, jó kis traccspartik voltak ott minden vasárnap délelőtt. Úgy jártunk oda, mint a misére: Antal István zongoraművész, Grantner Jenő szobrász, Katona Lajos operaénekes, Márkus Ferenc színész, Vlkor Béla költő, Csákányi László feleségestől és én. Nem voltunk egy gazdag társaság, de ragaszkodtunk egymáshoz.- Min változtatna Itt az Erzsébetvárosban ha megtehetné?- Sokkal több zöldterület kellene. Az lenne a szép, mint valamikor régen, amikor a fák még úgy borultak össze az ember feje felett, mint egy zöld alagút. Az én passzióm ugye a kertészkedés. Vidéken van egy kis vityillóm ott kiélhetem a természet utáni vágyamat. Nemrég palán- táztam el egy csomó virágot. Szeretem a növényeket. De ebbe a városi poros levegőbe, se növény, se állat nem való. Nagyon sok kedves tárgyam van, mindegyikhez fűződik egy-egy történet. Takarításnál, ahogy kézbeveszem őket, lepo- rolgatom és abban a pillanatban újból átélem azt a szituációt, ahogyan hozzám kerültek. A legkedvesebb az édesanyám fabrikálta hólapát. Attól sémi kincsért meg nem válnék...- MÜyen tervet vanak a nyárra?- Ha lesz egy kis időm olvasni szeretnék. Valaha nyáron el tudtam olvasni például Milton: Elveszett paradicsomát. Ma novellákba sem merek belefogni.- Kit ajánlana a kerület művészei közül riportalanynak a következő számba?- Klbédl Ervint. Pardi Margit Juanita (folytatjuk) Vőlegénye volt a városnak Báró Podmaniczky Frigyes (1824- 1907), a kiváló várospolitikus százhetvenedik születésnapjára emlékezett szeretett városa, Budapest. Világvárossá fejlesztésében 1873 és 1905 között, mint a Közmunkák Tanácsának Elnöke fejtette ki áldásos tevékenységét. A legkülönb volt azok sorában, akik a város gazdáinak mondhatták magukat. Krúdy csak így nevezte: Pest-Buda vőlegénye... A főváros hatodik kerületében Ismét az ő nevét viseli egy utca és egy kis tér, a metró Arany János utcai megállójának közelében szintén átkeresztelke- dett az ő tiszteletére. Báró Podmaniczky Frigyes író, politikus, az akadémia levelező tagja, nagyívű pályája kezdetén Pest vármegye aljegyzője, majd 1949-ben a pesti országgyűlés felsőházának tagja és jegyzője. A szabadságharcban huszárkapitányként és osztályparancsnokként vett részt, annak leverése után büntetésből 1850-ig közlegényként szolgált. Később a Szabadelvű Párt elnöke, az országgyűlés alelnöke lett, 1906-ig képviselő. MIndemelett intendánst tisztséget tölt be az Operaházban és a Nemzeti Színházban. Szülőháza, az V. kér., Ferenczy István u. 12. számú ház falán emléktáblák avattak, melyet Kutas László szobrászművész készített a Budapesti Városvédő Egylet megbízásából. Az egyesület székházában Podmaniczky-kiállítóterem nyílt. 1994/10. szám ERZSÉBETVÁROS 7