Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-06-27 / 9. szám

KÖNYVHÉT Miért ünnepeljük a könyveket? Az Erzsébetvárosi-Terézvárosi Ünnepi l! Könyvhét egyik jelentős eseménye a Kulturális Bizottság által kiírt Irodalmi pályázatra beérkezett 18 mű értékelése, és a díjak átadása volt (5 000.-, 3 000.- [I és 2 000.- forint értékű könyvutalvány). !l A pályaműveket három tagú szakzsűri bírálta el. [Sándoifl Józsefné a Magyar Munká­lj közösség vezetője, Téchy Tünde könyv- I táros és Llptnszky Károly a bizottság ve- I zetője.) Általános Iskolás tanulók közül első helyezést ért el Jászai Márton András, a J| Rottenblller utcai Általános Iskola 8.c. \ | osztályos tanulója. Jl A második helyezett a szintén VIII. osztályos Géval Júlia, valamint a har­madik helyezett az V. osztályos Üveges I Zoltán, a Hernád utcai 3. számú általá­nos Iskola tanulói lettek. Középiskolás kategóriában: első he- |J lyezést ért el: Bérces! Szilvia, Kertész |[ utcai általános Iskola és Gyors Gépíró Szakiskola I.B. osztályos tanulója, má­sodik lett Takács Aliz II.E. osztályos ta­nuló, a II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Köz- || gazdasági Szakközépiskolából, a harma- , | dik helyen Hajnal Alexandra, a Madách J Gimnázium II.A. osztályos tanulója, va­lamint Szubotlcs Szófia a Szerb Gimná­zium II.A. osztályos tanulója végzett. Lapunkban most az általános lskolá- |[ sok versenyében első helyezést elért Já­szai Márton András 8.c. osztályos tanu­ló pályaművét olvashatják, Jl Az első nagy lépést az Jelentette az embe­riség történetében, hogy az emberek gondo­lataikat, érzéseiket egymással közölni tud­ták, vagyis megtanultak beszélni. A fejlődés következő lépése, hogy gondolataikat le Is tudták írni. Amióta az írásbeliség létezik, a könyv őrizte meg az ember tapasztalatait, élményeit a következő generációk számára. Közvetítő szerepe nélkül nem fejlődhetett volna a tudomány, feledésbe merültek volna a történelmi események. A könyv mindig a tudás Jelképe volt. Természetesen hosszú időbe telt, amíg a könyv mai formája kialakult. Négyezer évvel ezelőtt Mezopotámiában agyagtáblákra ro­vásírással írták a törvényeiket. Egy szerző­dés csak akkor volt érvényes, ha azt írás­ban, agyagtáblán rögzítették. Kínában soká­ig viasztáblára írtak, Egyiptomban pedig pa- plrusznádból készítettek írásra alkalmas felületet. A papirusztekercset tekintik a mai könyv ősének. Hosszú volt az út, amely a középkori Európa könyvmásoló műhelyébe vezetett. Ezek közül - a firenzei mellett - Mátyás király budai műhelye volt az egyik legnevezetesebb. A könyvmásoló műhelyek­ben kézzel írták, rajzolták a könyveket, latin nyelven, nagyon kis példányszámban. Az el­készült könyvek műremekek voltak, Mátyás híres könyvtárának fellelhető darabjait két éve csodálhattuk meg a Budai várban. Gyö­nyörű aprólékos munkával díszítették a kezdőbetűket, ezek voltak az Iniciálék. A kor ízlésének megfelelően színes, festett raj­zokkal Illusztrálták a szöveget, a lap szélét körben virágmintákkal díszítették. Ugrász- szerű fejlődés volt a könyv történetében a Guttenberg-féle könyvnyomtatás megjelené­se. A nyomdatechnika fejlődésével az olva­sás mindenki számára lehetővé vált. Ha leemelünk egy könyvet a polcról, tér­ben és Időben bárhová eljuthatunk, élmé­nyeinknek csak a képzelet szab határt. Egy kalandregényt olvasva átélhetjük az Indiá­nokkal együtt, milyen Izgalmas veszélyhely­zetben éjszaka csónakkal menekülni. Szinte halljuk az evezők halk csobbanását. Ha scl­fl kerül a kezünkben, a főhőssel együtt kí­váncsian várjuk van-e a bolygón élet, barát­ságos, vagy ellenséges lényekkel fogunk ta­lálkozni? Egy történelmi regény böngészése során egy középkori vár életének forgatagá­ba élhetjük bele magunkat, megfigyelhetjük a váribeliek sürgés-forgását, a színpompás ruhákban, hallhatjuk a piacon az alkudozó kofák hangját, érezhetjük a sültek Illa tát Egy verskötet különleges élményeket és ér­zéseket válthat ki bennünk festői és költői jelzői, valamint fantáziánk segítségével. A gyerekek fantáziáját leglnább a mesék moz­gatják meg. A mesék és népmesék olvasásá­nak pótolhatatlan szerepe van az anyanyelv megismerésében, művelésében és ápolásá­ban. Egyik legkedvesebb könyvem a Végte­len Történet pont ezzel foglalkozik: a képze­let és a fantázia szerepe az olvasásban. Nem szabad azonban elfelejtenünk gya­korlati szerepét és hasznát a szótáraknak, lexikonoknak, tankönyveknek, szakköny­veknek sem. Az olvasni szerető, művelt em­ber könyvespolcáról nem hiányozhatnak. Bármikor bármilyen eseményt ki tudunk belőlük jegyzetelni. Nincs olyan idegen szó, amit egy Jó könyvtárban nem lehetne lefor­dítani, megmagyarázni. Az útikönyvek nél­kül a túristák sehova nem találnának oda, nem tudnák megkeresni egy város vagy táj nevezetességeit, szépségeit. Nehezen boldo­gulnának a diákok a tanulással tankönyvek hiányában. Könnyedén megálapíthatjuk egy szobanövény vízigényét, vagy egy erdei gom­ba hovatartozását megfelelő szakkönyv se­gítségével. Ha valaki kutyát szeretne, vásár­lás előtt a kutyalexikonból tájékozódik. Pompás dolog egy esős vasárnap délután képes művészeti albumokban lapozgatni. Sokan azt állítják, hogy a televízió ugyan­olyan élményt nyújt, mint egy hasonló té­májú könyv elolvasása. Nem vitás, hogy a televíziónak az Információk közlésében hi­hetetlen nagy szerepe van, de más megkö­zelítésből gondolatleszoktató gépnek Is ne­vezhetnénk. Ugyanis a könyvben csak fe­hér papír és egy kis nyomdafesték van. minden egyebet nekünk kell hozzá elképzel­nünk, megjelenítenünk. Rajtunk Is múlik az események milyensége, ml dönthetjük el ki a Jó és ki a rossz. A rádió már befolyásol minket a hangsúlyozással, zenei aláfestés­sel, de a táj, a színek és az Illatok elképzelé­sét még ő Is meghagyja nekünk. A televízió viszont kényszerít minket, hogy kikapcsoljuk a fantáziánkat, meghatározza az eseményeken belül az összes adatot, még gondolkoznunk sem kell. Egy műsort végig kell néznünk, ha érteni akarjuk a történetet. Egy könyvet elolvashatunk, újraolvasha­tunk, belenézhetünk és vlssza-visszatérhe- tünk hozzá. Többször átélhetem kedves hő­söm kalandjait. Nem lehetek olyan szomo­rú, hogy Svejket leemelve a polcról, beleol­vasva, ne nevettessen meg. Némely verses­könyvünk mindig ugyanott nyílik ki, más könyv néhány lapjának az éle feltűnően barnább a többinél. Ha az ember egyedül érzi magát vagy bánatos, bátran fordulhat a könyveihez. Hiányzik egy Információ, nem ért valamit, tanulási gondjai vannak, a könyv segít. Sokszor csak akkor jövünk rá valamilyen dolog fontosságára, ha az nincs a közelünk­ben. Nemrégiben költözködtünk és ezért a könyveink hetek óta dobozokban és zsákok­ban várják, hogy új helyükre kerüljenek. Szin­te minden nap elindul valaki a hiányzó köny­vespolc felé, mire rájön, hogy nincsenek Itt Hiányoznak. Ünnepelni azt szoktuk, ami vagy aki kedves nekünk, tisztelettel nézünk, hálával gondolunk rá. A könyvek szeretetre méltó, hasznos, pó­tolhatatlan, Igaz barátaink. Tehát ünnepel­jük őket. Jászai Márton András 8,c. Budapest, Rottenbiller utcai Általános Iskola * is 1994/9. szám ERZSEBETVAROS 15

Next

/
Thumbnails
Contents