Erzsébetváros, 1994 (2. évfolyam, 1-17. szám)

1994-01-14 / 1. szám

UTCAK-UTAK-TEREK Rákosi Jenő körúti emlékműitie Az egyetlen szobrot a nagykörúton, több mint 60 éve avatták fel. Nemcsak a köny­veknek, a szobroknak is meg van a sorsuk. Már 65 éve, 1929. február 17-én néhány nappal Rákosi Jenő halála után Rothermere lord táviratban felajánlotta a főváros főpol­gármesterének, hogy fedezné Rákosi Jenő köztéri szobrának költségeit. A fővárosi tör­vényhatóság kapott az ajánlaton és a továb­biakban a lord intenciói szerint jártak el. Szoborbizottságot alapítottak a főpolgár­mester elnökletével, helyettese az alpolgár­mester lett, aki egyben a Képzőművészeti Bizottság elnöke is volt. Tagjai közt olyan neveket találunk, mint Liber Endre, akinek Budapest szobrairól írott könyve ma is értékes forrásmunka, va­lamint Sidló Ferenc szobrász, Lyka Károly művészettörténész és mások. Az adományo­zó kívánságára Kisfaludi Stróbl Zsigmondot bízták meg az emlékmű elkészítésével. Noha az Angliából érkező összeg elegen­dőnek látszott, mégis gyűjtést indítottak, hogy legyen az emlékszoborban a magyar­ságnak is része. A beérkezett 15 000 pengő­ből bronz koszorút készíttettek, a maradé­kot a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete kapta. A munka jól haladt 1930. január 16- án pedig Ripka Ferenc főpolgármester veze­tésével a szoborbizottság a végleges kivitel alapjául elfogadta a szobor egyharmad nagyságú anyagmintáját. Ugyanekkor már a domborművek is készen voltak, s a bizott­ság elrendelte azok bronzbaöntését. Az egyik dombormű, mely a lordot ábrázolja, a Pesti Hírlap külön, kb. 15 000 pengőt kitevő gyűjtéséből készült. 1930. március 29-én a művész átadta a szobor gipszmintáját, amelynek fényképét elküldték Rothermerenek. A lord viszonzá­sul 100 000 pengős csekket postázott. A nagyszabásúnak tervezett szoborleleplezés előkészítésére Rákosi Jenő Országos Emlék- bizottság alakult Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt. Tagjai közt politikusok, mint Darányi Kál­mán, herceg Eszterházy Pál, Hegedűs Ló­ránt, és egyházi személyek, mint Ravasz László, valamint fővárosi tekintélyek pld. Si- pócz Jenő, foglaltak helyet. November 30-án adták át a szobrot, amelyet Vignáli Rafael öntött bronzba. Utcai ruhában, könnyed tartással ábrá­zolta a művészt, szinte bekapcsolva a körúti forgatagba. Haraszti mészkőtalapzatát két bronz dombormű díszíti. Az egyik azt a jelenetet ábrázolja, amint Rothermere lord és Rákosi Jenő kezet fognak. A lord jobbkezét Rákosi két kézzel szorítja meg, míg a lord balkezé­vel a felkelő napra mutat, melyet mögöttük egy magyar anya hálás tekintettel néz. A dombormű alatt Rothermere lord nagy mondása van köbe vésve: Helyet Magyaror­szágnak a nap alatt. Ez a dombormű a Pesti Hírlap gyűjtésével az ország nemes adako­zásából készült. A másik dombormű Rákosi Jenőt, mint fiatal írót asztalánál ülve ábrázolja, amint tollal a kezében a messzeségbe néz, ahol a Népszínház elmosódott körvonalai látsza­nak. Ez alatt a dombormű alatt Rákosinak egy régi mondása van Budapestet előbb ma­gyarrá, azután naggyá kell tenni. A talapzaton a bronzkoszorú felirata: Hálás emlékezéssel a magyar nemzet. Az avatáson méltatták Rákosi Jenő írói és publicisztikai munkáját. Beszélt Klebelsberg Kuno miniszter, dr. Bérezel Jenő alpolgármester a főváros nevé­ben. Kiemelték a szónokok Rákosi Jenő kapcsolatát Budapesttel, érdemeit a főváros megmagyarosításában. Nem véletlen, hogy a szobor a Népszínház és a Budapesti Hír­lap házának közelébe került, hiszen ezek az intézmények az ő működésének félszázadon át adtak hajlékot. Ma már az emlékmű nem áll. Eltűnésével a Nagykörűt és Budapest is szegényebb lett. Dr. Róbert Péter Sorozatunk Erzsébetváros közterületeinek névváltozatait tekinti át, s nem csak a sze­mélynévvel jelölt terekét, utakét, utcákét, hanem azokat is, amelyek a legrégebbi idők szokásrendjére utalnak, amikor még arra szolgált a név, hogy az érdeklődő idegent el­igazítsa. Mert az utcanév eredeti funkciója nem az emléktábláké. Dolga csupán annyi volna, hogy irányt mutasson. Erzsébet körút Három éven át habozott a királyné, a ma­gyarok körében igen népszerűnek mondha­tó Erzsébet, a már sokkal kevésbé népszerű Ferenc József felesége, hogy hozzájáruljon az akkor már 7 éve névtelen budapesti he­tedik kerület polgárai körének kezdeménye­zéséhez, hogy tudniillik a fővárosnak ezt a részét róla nevezzék el. A dolog közvetlen előzménye az 1872. évi XXXVI. törvénycikk, amelynek értelmében Buda, Pest, Óbuda és Kőbánya egyetlen vá­rossá egyesittetett, és ezt követően 10 kerü­letre osztatott. Amelyeknek mindegyike vi­selhette régi nevét, csak éppen a 7. nem. Tekintettel arra, hogy a Terézvárosból szaki­Mesélő utcanevek tották ki. ilyenformán két elvileg azonos ne­vű városrész született. A kezdeményezés a polgári kör helyiségé­ben egy választói közgyűlésen hangzott el, 1879-ben, és a királyné 1882-ben járult hozzá az ötlet kivitelezéséhez, amit a főváros februári közgyűlése szentesített. Azaz 1882 februárjától kezdve nevezik a főváros hete­dik kerületét hivatalosan is Erzsébetváros­nak. És gyakorlatilag ugyanettől az időpont­tól kezdve hívják ugyanígy eleink Budapest leghosszabb útjának a Nagykörútnak azt a szakaszát, amely a városrésszel találkozik, határtól-határig, a Király utcától a Rákóczi útig. Ez az elnevezés túl az előadottalkon azért is logikus, mert a kőrút többi szakasza is Habsburg-uralkodók nevét viselte akkor, s jórészt ma is. (Ferenc-. József, Teréz-, Lipót - ma Szent István - körútak). Magának a Nagykörútnak a kiépítése is ezekben az években folyt egyébként, amikoris általában korábban egymással nem kommunikáló kis utcákat nyitottak össze, itt-ott házakat is bontva, de általában azok nyomvonalán ha­ladva, azokat egyesítve. Történetének első korszaka nem túl válto­zatos. Bérpalotáinak legtöbbje - éppen a bontások miatt - évekkel később épült fel, mint a körút többi szakaszán, mondhatni, hogy csak a kilencvenes évek közepére lett készen Erzsébet körútja. 1950-ben keresztelték át Lenin körútra - összevonva a Teréz körúttal. Ez utóbbi szin­tén Lenin nevét kapta, annak a nagyszabá­sú akciónak a keretében, amely a főváros közterületein végrehajtotta a kurzus által már korábban is követelt rendszerváltást. Eredeti nevének rehabilitációját újabb negyven év elteltével kezdeményezte Buda­pest Főváros Tanácsa. A közgyűlés 1990. jú­nius 18-i ülésén döntött úgy, hogy a kőrút­nak ezt a szakaszát nevezzék újra Erzsébet körútnak, helyreállítva ezzel az eredeti név­rendszer logikáját, amely a körútat a város­részek szerint szakaszolta, s azok nevével jelölte. Búza Péter 1994/1. szám ERZSEBETVAROS 13

Next

/
Thumbnails
Contents