Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-08-03 / 5. szám
Visszhang mmmmmm&mwam—bumm H LEVELEK El Emléktáblát Erzsébetváros / Polgármesteri Hivatalára! Nagy meglepetéssel és keserűséggel olvastam el az Erzsébetváros című lapban az 1956 október 23-ról megjelent cikket. Fájdalmam onnan adódik, hogy az általam vezetett Kossuth Forradalmi Parancsnokságról megfeledkeztek. Ugyanis 1956. október 24-től november 4-ig abban a házban volt a mi fegyveres csoportunk, ahol most a Polgármesteri Hivatal működik. A szovjetekkel mi is harcoltunk, ebből kifolyólag tizennyolc sebesültünk lett, akiket a Korányi Kórházban ápoltak. Közülük kettő meg is halt. A patancsnoksághoz mintegy száz fő tartozott, akik közül megemlítek egy néhány nevet: dr. Hősz Rezső, aki a Korányi Kórházból jött segíteni a sebesültek ellátását. Tudomásom szerint öt évtől életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélték a következőket: Kállai István, Szenes László, Varga Gyula és személyem, aki tizennégy év börtönbüntetést kaptam. Kérem, ha egy lehetőség van rá, helyezzenek el emléktáblát az épületen! Úgy gondolom, ez a kérésem jogos, és megértésre talál mind a Polgármester Úrnál, mind a Képviselő-testületnél. Nemeskéri József volt parancsnok 1077 Dohány u. 68. Orvosok köszöntése A legméltóbb időpontra, a Semmelweis évfordulóra találta ki és szervezte meg Bartha Attiláné, Erzsébetváros Önkormányzatának SZDSZ-es képviselője, az Egészségügyi Bizottság elnöke a kerület egészségügyi alapellátásában dolgozók köszöntését. A meghívottakat Büky Dorottya és dr. Szolnoki Andrea, a parlament, illetve a Fővárosi Közgyűlés SZDSZ-es képviselői, valamint a kerület polgármestere üdvözölte, megköszönve áldozatos munkájukat. A szórakoztatásról az Almássy téri Szabadidő Központ fiatal művészei gondoskodtak pantomim jelenetekkel és bűvészmutatványokkal. Semmi sem emlékeztetett a régebben szokásos, állami ünnepekhez kötött, a munkaidőbe besuvasztott plecsniosztó rendezvények kényszerű formalitásaira, merevségére. Az oldottság, a baráti összejövetel hangulata volt jellemző ezen a szombat délutánon. Munkájuk őszinte megbecsülése, elismerése jóleső érzéssel töltötte el a szép számKülönböző témájú és hangvételű leveleket talál az Olvasó ezen az oldalon. Nem mondunk vele újat, hiszen már első számunk Beköszöntő-jében is hangsúlyoztuk: várjuk Olvasóinktól, Erzsébetváros lakóitól a leveleket. Bármiről legyen szó: az utcák (nemegyszer kétes) tisztaságáról, a közbiztonságról, a közművek - ezek sorában a sokszor és joggal bírált telefonok - működéséről, vagy éppen valamilyen társadalmi rendezvényről, aprónak látszó, ám az érdekeltek számára nagyon is jelentős eseményekről - levelezési rovatunkban mindig szíves-örömest adunk helyet a kerület lakói írásainak. Van most olyan levelünk is, amely- egy kerületi „nevezetességre", egy Rákóczi úti telek történetére hívja fel a figyelmet. Hasonló témájú írásoknak ugyancsak szívesen nyújtunk teret. Célunk az, hogy az Erzsébetváros-t valóban magukénak érezzék, tudják a kerület lakói. Olyan lapnak, amely nemcsak nekik, de értük van, az erzsébetvárosiak érdekeit szolgálja. Ehhez pedig az szükséges, hogy az érdekel tek - vagyis a VII. kerületi lakosok - ne csak olvassák, hanem írják is az Erzsébetváros-1. Legyenek munkatársaink, írjuk együtt kerületünk - egyelőre havonta megjelenő - lapját! mal megjelent orvosokat, nővéreket, védőnőket. Lehet, hogy az Erzsébet bál után ez is hagyománnyá válik? Reméljük! Eper Rákóczi út 66: Az „elátkozott ház" Forgalmas Rákóczi ütünk erzsébetvárosi oldalán, a 66-os számú telken most nem áll épület. Reklámtáblák hirdetik: „Rákóczi udvar", mögöttük pedig büfé és kisebb üzletek fogadják a sétálót. Valaha nagyon híres volt ez a telek. A múlt században, amikor még a Rákóczi utat Belső Kerepesi útnak titulálták, itt volt Thaisz Elek (1820-1892) budapesti rendőrkapitány fogháza. Kedélyes intézmény volt, a burjánzó korrupció megkönnyítette a vagyonosabb rabok börtönnapjait. Pénzért kimenőt lehetett vásárolni, állítólag még bált is rendeztek a rácsok mögött. Amikor Karagyorgyevics György szerb fejedelmet átutaztában letartóztatták a vetélytárs Obre- novics meggyilkolása miatt, az ő embereit is ide zárták. Mulatozásaik felverték az akkor még külvárosias utcák csendjét. Itt raboskodott De Villiers márki, a hamisjátékos kártyabarlang-vállalkozó és Ebergényi júlia alapítványi hölgy, Zsófia királyi hercegnő (Ferenc József édesanyja) volt udvarhölgye, aki mérgezett süteménnyel „kedveskedett" szerelme, a daliás dragonyoskapitány feleségének. Kivégzések is voltak itt, amelyek közül a 110 évvel ezelőtti Mailáth-gyilkosság tetteseinek felakasztása volt az utolsó és a leghíresebb. 1883. március 29-én az éjjel hazatérő Mailáth György országbírót budai palotájában inasa, Berecz Pál felbujtására Spanga Pál és Pitély Mihály anyagi okokból kegyetlenül meggyilkolta. Hamar kézrekerültek a tettesek, kivéve Spangát, akit csak májusban Pozsonyban Barna Izidor, az Esti Újság népszerű riportere segítségével fogtak el, miután öngyilkosságot kísérelt meg. 1884. február 23-án hajnali 6 órakor akasztotta fel Kozarek, a híres pesti hóhér a három jóbarátot. Magas deszkakerítés zárta el a helyszínt a kíváncsiak elől, csak a hivatalos személyek, no meg természetesen a protekciósok lehettek jelen. Bűnük és haláluk nagy feltűnést keltett a városban, egy darabig a környék polgárai már délután 4 órakor bezárták a házak kapuit. A főkolompos, Spanga Pál emlékét nóta is megörökítette: „Spanga Pali gyémánt gyűrűt hordott, mert grófok, bárók udvarába forgott" A telek hátsó részén, ahol az akasztófák álltak, vízsugár szökkent fel, és a környékbeliek „csodaforrásnak" tartották az egyszerű csőtörést. Minden csoda három napig tart, a szenzáció megfakult, Rudolf főherceg házassága és a készülő első budapesti kiállítás elhalványította az eset emlékét. 1885-ben a fogházgondnokság a frissen felépült Markó utcai vöröstéglás épületbe költözött. Annyira azért fennmaradt a telek rossz híre, hogy lakóházat nem építettek rá, csak raktárnak lehetett kiadni. Hétszáz négyszögölének csak egy részét foglalta el a földszintes Ámor mozi - éppen az akasztófák helyén. 1922-ben baptisták vásárolták meg a telket. 1929-ben bontották le a Rákóczi út itt állott utolsó földszintes házát. Később az Ingatlan Bank visszavásárolta a telket a baptistáktól, majd felmerült egy elegáns „sörpalota" építésének terve. De ez sem vált valóra. Az ostromban, majd 1956-ban megrongálódott házat lebontották. Akik ma elsietnek előtte, nagyon kevesen tudnak az egykori regényes históriákról. dr. Róbert Péter 1131 Bp. Béke út 108. 12 ERZSÉBETVÁROS 1993/5. SZÁM
