Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-08-03 / 5. szám
OPTIMISTA ORVOSOK (4 tciyí^ojc Az Erzsébetvárosi Önkormányzat az év elején vette át az egészségügyi alapellátást, s akkor kezdték meg munkájukat a vállalkozó orvosok is.- Az ide vonatkozó rendeletét ismerve, nem késtek el egy kicsit? - kérdezem Bartha At- tilánét, az Egészségügyi és Sportbizottság elnökét.- Egyáltalán nem. Igaz, már 1990 decemberében összehívtuk egy megbeszélésre a körzeti orvosokat, de ők maguk sem sürgettek bennünket, mert előbb szerettek volna alaposan tájékozódni és felmérni az esélyeiket. Nem tétlenkedtünk különben az eltelt idő alatt: tapasztalatokat gyűjtöttünk, figyeltük a többi fővárosi kerületet. Nem akartunk ugyanis hübelebalázs módjára eljárni. Volt, aki „lesipuskásnak" is nevezett ezért, de azt hiszem, lelkiismeretes felkészülésünkkel nem követtünk el semmi kifogásolni valót. Egyébiránt úgy vettük észre, hogy más kerületi önkormányzatok nagyobbrészt ellenezték, vagy legalábbis nem támogatták szíwel- lélekkel a magánorvosi rendszer kialakítását.- És mi az Önök felfogása ezzel kapcsolatban?- Nem sarkallunk erőnek erejével senkit, de annak, aki az önállóságot választja, igyekszünk megadni minden segítséget. Kivételezni semmiképpen nem szándékozunk velük, nem teszünk különbséget köztük és alkalmazotti státusban maradó kollégáik között. Lehet, hogy némileg fellengzősen hangzik, de mindenekelőtt a betegek érdekeit nézzük; azt, hogy minél körültekintőbb és emberségesebb bánásmódban, minél magasabb színvonalú gyógyítómunkában legyen részük. Az csak másodlagos szempont számunkra, hogy vállalkozó vagy alkalmazott orvos kezeli-e őket.- Végül is hányán választották az önállóságot a kerületben?- A hét felnőttbeteg-rendelő harminckilenc orvosa közül tizenhármán. Olyan szerződést kötöttünk velük, amelynek értelmében, ha meggondolják magukat, helyreállíthatják régi munkaviszonyukat. Ügy tudom, erre Pesten másutt nincs példa. Ezenfelül még az új munkakörülményeik kialakításával járó költségek egy részét is megtérítettük helyettük.- Úgy értesültünk, hogy a gyermekbetegellátást illetően is egyedülálló vállalkozásba kezdtek...- A fővárosi kerületek közül elsőként nálunk négy gyermekorvos is magánvállalkozásba fogott, az Akácfa utca 62. alatti rendelőben. Városrészünk lakói eddig egy helyre, a Péterfy Sándor utcai kórházba vihették gyermekeiket reggel nyolctól este nyolcig. Ezért bizonyára lesznek, akiknek nem tetszik ez az új kezdeményezés. Pedig be kellene látniuk, hogy a javukat szolgálja, mert kulturáltabb környezetben gyógyítják a kis betegeket, és így hamarabb, hosszas várakozás nélkül kerülnek sorra. Arra szeretnénk ösztönözni a szülőket, hogy lehetőleg mindig ugyanahhoz az orvoshoz forduljanak: ahhoz, akiben a legjobban megbíznak. Aligha kell bizonygatnom, hogy mennyivel eredményesebb lehet a gyógyítómunka, ha ezt sikerül elérnünk. * * * Kerületünk hét felnőttbeteg-rendelője közül kettőben gyógyítanak kizárólag vállalkozó orvosok: a Péterfy Sándor utcai és a Klauzál utcai rendelőben. Ez utóbbiban dr. Tímár Éva kollegiális vezető orvost kérdeztem arról, hogy bevált-e a számításuk, s milyen tapasztalatokat szereztek eddig.- Először is egy félreértést szeretnék eloszlatni. Sokan „százszázalékos" vállalkozóknak tartanak bennünket; úgy gondolják, hogy teljesen önállósítottuk magunkat, holott szó sincs erről. Nem vágtuk, nem vághattuk el egészen azt a köldökzsinórt, amellyel az önkormányzathoz kötődünk. Köztudomású, hogy a minisztérium január elsejétől az önkormányzatok feladatává tette az egészség- ügyi alapellátást. Ezt a feladatát ruházta át ránk - azokra a háziorvosokra, akik készséget mutattak erre - az önkormányzat. Cserébe meghatározottjuttatásokban részesülünk - ingyen használhatjuk például a rendelőt, amelyben korábban is dolgoztunk, a benne levő felszerelésekkel együtt. A beruházások és a karbantartás is változatlanul az önkormányzat gondja. Mi viszont nemcsak a hozzánk bejelentkezett, hanem minden, a körzethez tartozó beteget kötelesek vagyunk ellátni, megfelelő szakfelügyelet, ellenőrzés mellett. Önállóságunka munka megszervezésében s a munkatársak összeválogatásában jut kifejezésre.- Mint minden kísérlet, ez is végződhet kudarccal. Nem tartanak ettől? — Sok vesztenivalónk nincs. Az önkormányzat szükség-esetén - ez benne van a szerződésünkben - helyreállítja korábbi munkaviszonyunkat. Mélyvízbe ugrottunk, s kérdés, hogy tudunk-e úszni benne, de bíztunk s továbbra is bízunk a minisztériumban, a fővárosban, az önkormányzatban, amelyek mind úgy ítélték meg, hogy hosszú távon mindenképp életképes ez a rendszer. Vegyük csak a pénzügyi gazdálkodásunkat! Azelőtt úgy volt, hogy a társadalombiztosítás által a rendelőknek kiutalt pénz több csatornán, több kézen át érkezett meg hozzánk, s közben itt is, ott is lecsíptek belőle. Most ellenben közvetlenül a „nagy kalapból" kapjuk meg ezt az összeget, s szabadon gazdálkodhatunk vele, de szoros elszámolási kötelezettséggel. Igaz, ez is félreértést okozott, mert olyan hírek terjedtek el, hogy ily módon akár százezer forint is juthat egy orvosra. Csakhogy ebből a százezerből - amelynek nettó összege ötvenezer - kell fedeznünk a nővér fizetését, a fenntartási költségeket, beleértve a telefont és a takarítást is. Erről el szoktak feledkezni.- Anyagilag tehát nem járnak annyira jól? — Őszintén szólva, fél év elteltével nem tudjuk még ezt. De nem is ez motivált elsősorban engem és kollégáimat - dr. Kacsó Ildikót, dr. Kós Tibort, dr. Liptay Mártát és dr. Tóth Kálmánt -, hanem az, hogy minél kedvezőbb munkafeltételeket teremtsünk, s minél kulturáltabb körülmények között, minél barátságosabb környezetben kezelhessük betegeinket. Ezért is vásároltunk többen is - saját kártyapénzünkből különféle felszereléseket, berendezési tárgyakat, s ezért vettünk részt magunk is lelkesen a rendelő felújításában. Azt hiszem, ezzel is csak növeltük a betegek irántunk érzett bizalmát, amely á vonzó, tiszta környezettel együtt elengedhetetlen feltétele gyógyulásuknak. Á.L. 4 ERZSÉBETVÁROS 1993/5. SZÁM
